DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 2000. évvel a magyarság egy olyan időponthoz érkezett, amikor immár az ezeréves államiságának történetét gondolhatja át. Ezer év hosszú idő, és a magyar állam - annak ellenére, hogy idetelepülésünk óta a felmorzsolódás veszélye fenyegetett - mégis átvészelte a történelem megannyi viharát.
Ha visszalapozunk történelemkönyveinkben, akkor emlékezhetünk, hogy mikor is keletkezett a lobogó, a nemzeti zászló, egy közösségnek ez a méltósága, hogyan alakultak ki nemzeti színeink.
Nagyon régen, még az Árpád-házi királyok korában a király zászlaja egyenlő volt az országzászlóval. A XI. és XII. századi csatajelenetek illusztrációin az egymással szemben álló felek egyike vörös lobogón zöld hármas halmon álló kettős keresztes, míg a másik vörös-fehér zászló alatt harcolt. A keresztesek Bakócztól fehér zászlót kaptak, középen nagy vörös kereszttel, mely zászlót Bakócz személyesen adott át Dózsa Györgynek. A Habsburg-hatalom alatt álló Magyarországon a császári fekete-sárga szín uralkodik.
Lobogók alatt vonultak seregeink a győztes csatákba és vesztes ütközetekbe is, lobogóik alatt mindig tudatában annak, hogy mely közösséghez tartoznak. Talán így alakulhatott ki a lobogók, zászlók közösségformáló és összetartó szerepe. Eleinte ugyan csak a tengereken volt a zászlónak nagy jelentősége, majd lassan mindennapi életünknek - politikai viszonyoktól függően - meghatározó részévé vált. Az egységes nemzetté válás korszakában Európa-szerte egységesedtek a zászlók is, főképp a francia trikolór hatására új eszmei tartalommal gazdagodtak, és az önálló államiság fontos kifejezői lettek.
A magyar trikolórra vonatkozó adataink talán legelső képviselője a nemzeti színű szalag, amellyel József nádor és hitvese, az orosz Alexandra Pavlovna nagyhercegnő Nógrád megye zászlaját díszítette fel, és ilyen szalagok láthatók a pesti hajómesterek 1814-ből való céhzászlaján is. Az 1847-es országgyűlési választások idején már általános volt a magyar zászló használata, a forradalom kitörésekor pedig végleg a magyar nemzet jelképévé vált, és szinte mitikus ereje volt.
A nemzeti színekről és címerről rendelkező határozatot fogadott el az Országgyűlés az 1848. évi XXI. törvénycikkelyében. A zászlóval, címerrel kapcsolatos törvényeket a kiegyezést követően többször, konkrétabban is szabályozták, elősegítve ezzel a nemzeti identitástudat erősödését.
Hosszasan és a történelmi tények alapján mélyrehatóbban lehetne taglalni a nemzeti jelképek használatára vonatkozó szabályozások fejlődését, azonban úgy vélem, hogy ebből a pár mondatos történelmi visszatekintésből is látszik, hogy nemcsak a ma társadalmát, de a történelmünk korábbi évszázadaiban élőket is foglalkoztatták az államiságot megjelenítő jelképek.
Ruffy Péter gondolatait idézem, aki az alábbiakat mondta: "A három szín ennek az országnak és népének ha nem is egyedüli, de veszett csatáin, elbukott forradalmain, temetőin, sírjain, fakeresztjein átsugárzó, eltéphetetlen összetartását és méltóságát hordozó gyönyörű szimbóluma. Sokaknak mindegy, hogy ott van-e, de senkinek, ha nincsen ott."
Tisztelt Képviselőtársaim! "Az új évezred küszöbén" címmel elfogadott kormányprogramban a koalíciót alkotó pártok fontosnak tartották kihangsúlyozni, hogy a polgári értékrend vállalása nem a múlt nélküli jövő társadalmának építését, hanem a múlt épített örökségének, lelki hagyatékának megóvását, az arra való építkezést jelenti. E gondolatból kiindulva határoztunk úgy koalíciós képviselőtársaimmal, hogy törvényjavaslatot terjesztünk be a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek, a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény módosítására.
Javaslatunkban az eredeti törvény új szakaszokkal való kiegészítését indítványozzuk, amelynek értelmében a Magyar Köztársaság zászlaját, lobogóját minden olyan középületen állandó jelleggel el kell helyezni, amelyek az állam és a helyi önkormányzatok választott testületei, közigazgatási feladatokat ellátó szervei, valamint az állam, illetve a helyi önkormányzat által fenntartott, közfeladatokat ellátó intézményei körébe tartoznak. Ezenkívül a köztársasági elnök és hivatala, a kormány, az Alkotmánybíróság, az ügyészségek, az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, az országgyűlési biztosok és hivatalaik, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek épületein vagy azok előtt a nemzeti trikolór, trikolórok állandó elhelyezését javasoljuk. Indítványunkban szerepel, hogy a legfőbb közjogi méltóságok rezidenciáján vagy rezidenciája előtt is el kell helyezni az államiságot megjelenítő zászlót.
Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság hétfői ülésén kifogásként felmerült, hogy kevés a törvény végrehajtásához a kihirdetését követő nyolcnapos határidő.
(10.30)
A javaslat beterjesztésekor magunk is észleltük ezt a lehetséges problémát, ezért kormánypárti képviselőtársaim útján módosító indítványt terjesztünk be, és a törvény hatályba léptetését Szent István királyunk ünnepére, 2000. augusztus 20. napjára kívánjuk időzíteni. Úgy vélem, hogy javaslatunkat a történelmi bevezető után magyarázni különösebben nem szükséges.
Több nemzetközi példát is felhozhatok indokolásul. Például az Egyesült Államokban az amerikai lobogó állandó jelleggel leng a kormányépületeken, az egyes államok kormányzati épületein, a középületek, a bíróságok, az iskolák mellett, a települések középpontjában elhelyezett árbocokon. Sok esetben a magánlakásokban vagy azok kertjeiben is megtalálható. Az Egyesült Államok esetében a lobogók állandó jelenlétének, így a nemzeti öntudat állandó ébrentartásának történelmi múltja van. Az alig több mint 200 éves történelmi államisággal rendelkező ország mindig féltve őrizte nemzeti eszméit. Az államszövetség büszke a közös erővel kiharcolt eredményekre, de nem múlt el teljesen az egyes tagállamok nemzeti öntudata sem. Ahol a szövetségi zászlót a jelentősebb középületeken állandó jelleggel felvonták, ott általában az adott tagállam lobogója is megtalálható.
Célszerűnek látom, hogy hozzánk földrajzilag közelebb eső országok esetében is említsek példákat. Így például Romániában a középületeken állandó jelleggel elhelyezik nemzeti zászlajukat, valamint Szlovákiában, Csehországban, Horvátországban. Szerbiában sincs ez másképp, de hasonló a helyzet Nyugat-Európa számos országában is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy nemzetünk múltja, értékei és a társadalomban még fellelhető öntudat ápolása, ébrentartása megkívánja, hogy a polgári értékrendet valló kormányzat a nemzet nagyságára, összetartására ne csak a hivatalos ünnepnapokon hívja fel a figyelmet, hanem a szürkébb hétköznapokon is tudatosítsa mindenkiben magyarságunkat, az ezeresztendős Szent István-i államiságunkat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
