FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Október közepén kaptam az első jelzéseket arról, hogy választókörzetemben a lakóházak többségének biztosítási szerződéseit árvízi kockázatra hivatkozva felmondják a biztosítók. A felmondás szerint a Tisza és mellékfolyói mentén példátlan az árvízi veszélyeztetettség, ezért a Tiszazug több településén - például Szelevényen, Csépán, Tiszasason, Nagyréven - nem hosszabbítják meg a vályogból készült lakóházak biztosítását. Ez nagyon súlyos lépés, mert nem az ártérben lévő vagy engedély nélkül épült, rossz állapotú házakra vonatkozik, hanem a települések valamennyi vályogházára. Nem is egyetlen biztosító példátlan intézkedéséről van szó, a többiek is így gondolkoznak és cselekszenek: felmondják a szerződéseket, kirívóan magas, nem vállalható díjakat állapítanak meg, vagy egyáltalán nem hajlandók új biztosítóként belépni.
Ennek súlyát átérezve október 30-án kérdéssel fordultam a pénzügyminiszterhez, hogy mit kíván tenni ebben a helyzetben a kormány. A sokak által várt, megoldást remélő felvetésre sajnos semmitmondó, komolytalan választ kaptam.
Kiderült, hogy a választ adó politikai államtitkár a Tiszazugot a Felső-Tisza vidékére tette, mert végig az ottani problémákról, eredményekről írt, megérti a biztosítók álláspontját, nem lát lehetőséget a beavatkozásra, és azt nem is tartja szükségesnek. Ezzel szemben a következő bekezdésben leírja, hogy a biztosítók rosszul látják a dolgokat, hiszen nőtt az árvízi biztonság, csökkent a biztosítók kockázata. Most kinek van igaza? A kormány kicsinyli le az árvízveszélyt, vagy a biztosítók értékelik azt túlzottnak? Miután a kormány az okosabb, gondolkozzanak el a dolgon a biztosítók, vélhetjük. Nincs kormányzati teendő, majd lesz valahogy.
Az állandó árvízveszélyben élő lakosság azonban ezt a választ nem tudja elfogadni. Ők már megtapasztalták az árvízkárt, illetve közelről érezték annak veszélyét, tudják, hogy a kormány csak a lakóházakban esett kár 50 százalékát biztosította részükre, ráadásul ez nem terjed ki a melléképületekre és a később jelentkező másodlagos károkra sem. Ha nem tudnak biztosítást kötni, miből fedezik a helyreállítási kiadások másik felét?
Ezek után korábbi kérdéseimet megismétlem: valóban nincs a kormánynak beavatkozási lehetősége? Nem léphet egyáltalán a biztosítók nélkül? Kinek jó, ha az emberek biztosítás, bármiféle védelem, garancia nélkül rettegnek az árvíztől? Esetleg nincs szükség külön lépésre, mert a kár száz százalékát megtéríti majd a kormány?
Bármelyik megoldás lehetséges, de konkrét, értelmes válasz nélkül nem maradhat sem a Tiszazug, sem a Tisza, sem a Körös mente lakossága. Rossz jelnek tartom, hogy a kormány részéről valószínűleg senki sem fog most erre a kérdésemre válaszolni, remélem azonban, ezt mielőbb pótolják, amíg nem késő.
Köszönöm.
