DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A vita ezen szakaszában is úgy érzem, hogy szólnom kell. Hogy Bauer képviselő úrnak mondjak néhány példát, ő nem látott még kizárólag angol nyelvű reklámot; "Let's make things better", szól az egyik, általam megnevezni nem kívánt cég óriásplakátja, kizárólag öles angol betűkkel ez van ráírva. "Leasure and pleasure", szól egy másik, ruházati termékeket gyártó cég reklámja. Nem akarom a cégeket mondani, tudnám mondani, de felesleges itt pellengérre állítani egyetlen vállalatot is. A képviselő úr figyelmébe ajánlom, hogy számos olyan üzletfelirat van, hogy second hand shop, illetve jeans mode, ami az angol és a német szöveget keveri össze, aztán számtalan olyan reklám van, ezek a legborzasztóbbak, amelyek a magyar szavakat keverik össze az angol szavakkal, és egyfajta ilyen gyarmati típusú nyelvhasználatot eredményeznek. Nem mondom meg annak a világcégnek a nevét, amely cég az általa gyártott, egyébként kitűnő üdítőitalt "Maximum íz, no cukor" szlogennel hirdeti. Eléggé borzasztónak találom.
Képviselő úr, ki kell menni a Nagykörútra, és a megastore-tól elkezdve a különféle pubokig rengeteg feliratot fog találni, amelyben magyar szó egyáltalán nem szerepel. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Butikokat is dögivel.)
Amiért azonban szót kértem, ez a kisebbségi nyelvhasználat ügye. Ezt Bauer képviselő úr és Kósáné Kovács Magda elnök asszony is érintette. Teljesen világos a törvényjavaslatból, annak az indokolásából, a preambulumából és magából a szövegből, hogy az előterjesztőket semmiféle olyan szándék nem vezette, hogy a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvhasználati jogait akár a legcsekélyebb mértékben is korlátozza. Kifejezett rendelkezés szerepel a törvényjavaslatban, megengedem, hogy a vita tanulságait levonva ez a rendelkezés módosításra szorul, de azt kérem mindenkitől, hogy az előterjesztő szándékát, e tekintetben elfoglalt kiinduló pozícióját ne vonja kétségbe, mert ez méltatlan lenne valamennyiünkhöz. Különösen fájdalmasan érintené az igazságügyi tárcát egy ilyen vád, amely minisztérium a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal felügyelete révén erősen elkötelezett a kisebbségi jogok oltalmazása és védelme ügyében.
Nem akarok én most azzal foglalkozni, hogy mennyivel más a magyarországi helyzet, mint, mondjuk, a felvidéki vagy az erdélyi magyarság kérdése, hiszen tudjuk jól, hogy ott tömbben él a magyarság, ott bizony nagyon gyakran előfordul, hogy az államnyelvet nem beszélik egyáltalán vagy nem beszélik megfelelően az ottani magyar testvéreink. Tudjuk azt is, hogy nálunk a kettős, sőt többes identitás a jellemző a kisebbséghez tartozó polgártársaink vonatkozásában, és semmiféle nyelvi nehézség nem jelentkezik. Gyakorlatilag nincsenek olyan települések, ahol a kisebbségiek többségben lennének, egy-két települést szoktak említeni, de valójában azt kell mondani, hogy a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek szórványban élnek. Most a cigányság kérdését nem említem, mert az bizonyos értelemben más megítélés alá esik.
Ismert az is, hogy Magyarország elfogadta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, az elsők között ratifikálta azt, és ismert az is, hogy Magyarország a nyelvhasználati, a kisebbségi nyelvi jogok biztosítása terén már a nemzetközi sztenderdet tartalmazó szerződés elfogadása előtt olyan szintet ért el, hogy gyakorlatilag semmiféle teendője ebből a nemzetközi szerződésből nem származott, hiszen már azt meghaladó jogokat biztosított.
Ismert az is, hogy ennek a nemzetközi szerződésnek az egész szövegezéséből, szellemiségéből az tűnik ki, hogy természetesen mindenütt a kisebbségi nyelv védelmét, a többségi nyelv melletti használatát preferálja, hiszen ez az a védendő cél, ami miatt a szerződés megszületett. Mindezzel valóban nem is kívánok hosszasan foglalkozni.
A vita tanulságait levonva, úgy érzem, hogy módosítani kell az álláspontunkat, és el kell fogadni azokat a megfontolandó érveket, amelyek a bizottsági vitában az emberi jogi bizottságban is elhangzottak. Természetesen a dolog nem problémamentes, hiszen a hazai kisebbségi nyelvek egyik legjelentősebbike a német nyelv, amely ugyanakkor világnyelv, ugyanakkor az Európai Unió egyik tagállamának is a nyelve, és tudjuk jól, hogy az Európai Uniónak az egyik alapelve a diszkriminációmentesség. Tehát nagyon vékony vagy keskeny pallón kell végigmennünk akkor, amikor úgy akarunk belsőleg sem diszkriminatív szabályokat hozni, amely tehát egyik hazai kisebbségünket sem hozza hátrányos helyzetbe, miközben nem akarunk az európai uniós követelményekkel és elvekkel sem szembekerülni.
Éppen Kósáné Kovács Magda elnök asszony volt aki, aki - elolvastam természetesen a bizottság jegyzőkönyvét - nagyon helyesen utalt arra, hogy teljesen más a helyzet a német feliratokkal egy dél-baranyai községben, mint mondjuk Balatonföldváron. Azt a módot kell megtalálnunk, hogy hogyan tudjuk abban a dél-baranyai faluban biztosítani a nyelvi jogok teljességét az ott élő németségnek, anélkül azonban, hogy az elburjánzó "Zimmer frei"-őrületet, mondjuk, a Balaton partján a maga káros mivoltában tovább kellene tűrnünk.
(17.10)
Azt hiszem, az elnök asszony is a "Miért kellene tűrnünk a balatonföldvári állapotokat?" kifejezést használta e tekintetben a bizottságban, úgyhogy teljesen egyetértek vele a megközelítés hőfokát illetően is.
Azt hinném, Bauer képviselő úr javaslata, amely bizonyos százalékos kvótához köti a kisebbségek jelenlétét, azért nem igazán járható út, miután nincsen regisztráció. Ezen túlmenően pedig nyilván nem lehet előírni - ez teljes félreértése volna az ügyeknek -, hogy kisebbségi nyelven is kötelezően tüntessünk fel valamit. Éppen elég, ha a törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy ahol kisebbségiek élnek, ott a kisebbségi nyelvet használhassák, ha akarják, üzletfeliraton is, kisebbségi intézményen is, meg az intézmény falain belül is, úgy, hogy ne legyen nekik kötelező magyarul is feltüntetni. Ebben tökéletesen egyetértek az elnök asszonnyal.
Mármost az a kérdés, hogy a települések körét hogyan lehet lehatárolni. Nekünk volna erre egy továbbgondolásra érdemes javaslatunk, amelyet én most esetleg egy kapcsolódó módosító vagy újabb bizottsági módosító formájában szíves továbbgondolásra felajánlok az elnök asszonynak. Az elv itt az lenne, hogy azokon a településeken, ahol kisebbségi önkormányzat működik, az adott kisebbség nyelvén megjelenített feliratra - legyen az üzlet, legyen az kisebbségi intézmény épületén vagy épületében, létesítményén vagy létesítményében -, ott e törvény rendelkezéseit ne kelljen alkalmazni. És természetesen megmaradna a törvény eredeti szövegéből az a passzus is, amely visszautal a kisebbségi törvényre, amely egy kétharmados törvény, amely eleve bizonyos, az üzleteket fel nem ölelő körben megadja és biztosítja a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségét. Azt hiszem, ez lenne ebből a vitából a kivezető út, és kérem, hogy ebben működjünk együtt.
Nagyon köszönöm a konstruktív megközelítést, az értékes munkát és észrevételeket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
