ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában hallgatva Bauer képviselőtársamat, valamint elolvasva a módosító javaslatait, illetve a mostani részletes vitához való hozzászólást hallva, ismét megerősödött bennem az a korábban is tartott álláspont, miszerint önnek fáj egyáltalán Magyarországon magyarul beszélni, vagy ön szerint lehet, hogy már itt a parlamentben sem kellene magyarul beszélni, ha lehetne ezt is nemzetközivé kellene tenni az éter hullámain, a jegyzőkönyveken keresztül. Ezt én mélységesen elítélem. Lehet, hogy ön sokat járt a világ nagyvárosaiban, illetve ezt tudom is, de van egy olyan érzésem, hogy még nem járt eldugott kistelepüléseken, parasztemberek között, úgynevezett kisemberek közt - bár ezt a kifejezést nagyon nem szeretem, az én szótáramban ilyen kifejezés nem is nagyon létezik, az emberek általában magukat szokták kisemberként feltüntetni -, és önnek mintha lúdbőrözne a háta akkor, amikor meghallja azt a szót, hogy "magyar". Én ezt mindig is tudtam, de most már írásba is adta a módosító javaslatán keresztül. Én nyolc módosító javaslatot adtam be - sajnos csak egyet támogatott a kormány -, én meg pont ellenkezően gondolom; bár ha most ön kétperces vitát szeretne nyitni, én nem szeretnék ebbe belemenni, mert arról, amit mondtam, meg vagyok győződve.
Rátérve a módosító javaslataimra, három helyen adtam be javaslatot - mert a törvény 1. §-a három helyen kívánta meg részemről a módosítást -, hogy a magyar nyelvű felirat minden esetben az idegen nyelvű felirat előtt, illetve fölött legyen, ezzel is hangsúlyozva és kimutatva, milyen országban élünk. Ezt sajnos nem fogadták el a bizottságok, illetve az előterjesztő sem értett ezzel egyet.
A törvény másik szakaszába, másik helyén megpróbáltam belevinni egy olyan módosító javaslatot, hogy a televízióműsorban a reklám sugárzásakor, ha ahhoz idegen nyelvű hanganyag is tartozik, a szövegnek magyarul is el kell hangzania, tudniillik az előtte lévő szövegből nem derült ki, hogy a közzététel módjától függetlenül magyarul kell megjeleníteni a reklám szövegét, és nem tudom, hogy a megjelenítés képi vagy hangi megjelenítés. (Dr. Hende Csaba: Is-is!) Én szerettem volna ezt egyértelművé tenni, mert esetleg beleesünk abba a csapdába, hogy ugyan magyarul lesz a felirat a tévéreklámban, de a hangalámondás idegen nyelvű marad.
A módosító javaslataimon keresztül azt szerettem volna érvényre juttatni, amit az általános vitában is elmondtam, ami homlokegyenest különbözik mindattól, amit itt az előbb Bauer képviselőtársamtól hallottam.
(17.20)
Úgy gondolom, néha a választókkal sem ártana kontaktusba kerülni, mert hozzám jöttek olyanok, akik még azt is kérték rajtam keresztül, hogy próbáljuk meg azt is elérni, hogy a parlamentben se hangozzanak el olyan idegen szavak, mint ombudsman, ad hoc bizottság s a többi - egy kis listát kaptam -, és azt kell mondanom, hogy igazuk van. Mint ahogy a módosító javaslataim egyikében a gazdasági reklámokból is levettem a gazdaságit, hogy csak a reklámokra vonatkozzon, ne tegyünk különbséget reklám meg reklám között, hirdetés meg hirdetés között, legyen érvényes a törvény a politikai, a sport- és a kulturális hirdetésekre, reklámokra is, és legyen ez igaz a politikai köznyelvre és a parlament nyelvére is.
A Magyar Igazság és Élet Pártja nem adott be módosító javaslatot a törvényhez, miután alapvetően elhibázottnak tartja azt, hogy másodhegedűsként tekintenek a magyar emberre oly módon, hogy kötelezővé teszik, hogy magyarul is jelenjen meg a reklámfelirat. A múltkor elmondtam, hogy fordítva kellene ennek működnie. Korábban, 11-12 évvel ezelőtt kellett volna egy olyan törvényt alkotni, amely esetleg megengedte volna az idegen nyelvű feliratot megfelelő helyen. Úgyhogy az egynyolcados arány az elfogadott módosító javaslataimat tekintve eléggé lehangol. Talán még hozzászólok a másik vitaszakaszban a vitához.
Köszönöm szépen. (Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.)
