DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagy jelentőségű törvényjavaslat fekszik most a magyar törvényhozás előtt. Ezt a törvényjavaslatot az előkészítés során különböző elnevezésekkel illettük, végül is a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat elnevezést kapta. Ez egy szakmailag pontos, semleges megjelölés, de mindannyian tudjuk azt, hogy e mögött a törvény mögött sokkal több van. A legrövidebben kifejezve, én azt hiszem, hogy ez a törvény nem más, mint a nemzeti összetartozás törvénye. Nagyon sokszor idéztük az elmúlt tíz esztendőben a Magyar Köztársaság alkotmányának 6. § (3) bekezdését, amely szerint a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.
Sokszor idéztük, de talán nem mindig gondoltuk végig, hogy mit is jelent ez a felelősség, mi ennek a felelősségnek a lényege, milyen természetű ez a felelősség. Jogi, erkölcsi, politikai, netán történelmi? Én azt hiszem, hogy ami ezt a felelősséget illeti, a leglényegesebb az, hogy ezt a felelősséget nemcsak megértenünk kell, hanem meg is kell éreznünk. Hiszem és tudom, hogy ezt a felelősséget így vagy úgy, de valamennyien érezzük.
Az első kérdés, amire válaszolnom kell, talán az, hogy miért ez a törvény, és miért most ez a törvény. Ennek több oka van. Mindenekelőtt az, hogy létrejött és kiteljesedett a magyar külpolitika három fő célkitűzése: az euro-atlanti politika, a regionális vagy szomszédpolitika, a magyarság- vagy nemzetpolitika közötti szerves egység. És nemcsak létrejött és kiteljesedett ez a szerves egység, hanem ugyanez világossá vált, egyértelművé vált az összmagyarság számára.
Beértek tehát tíz év magyar külpolitikájának a gyümölcsei, és ennek talán a legfontosabb oka az, hogy a lényegi kérdésekben egyetértés állott és egyetértés áll fenn. Mert a lényegi kérdésekben továbbra is egyetértünk, legyen szó az euro-atlanti beilleszkedés politikájáról, a szomszédos országokkal fennálló kapcsolatok erősítésének a politikájáról és a határon túli magyarság támogatásának a politikájáról, amely támogatásnak a legfőbb célja az, hogy a magyarság megőrizze a nyelvét, megőrizze a kultúráját, megőrizze a nemzeti önazonosságát, otthon legyen ebben a világban a szülőföldjén.
Igen, a részletek, a módszerek, az eszközök lehetnek vitásak, de a lényeget illetően egyetértés van. És ennek az eredménye az, tisztelt Országgyűlés, hogy a Magyar Köztársaság tagja lett az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, elérhető közelségbe került az európai uniós tagsághoz, mind a felkészülés előrehaladása, mind pedig a tárgyalások menete alapján, hogy valamennyi szomszédunkkal baráti, jó kapcsolatba kerültünk, amely kapcsolat a kölcsönös megértésen és tiszteleten épül.
Én azt hiszem, tisztelt Országgyűlés, ez egy történelmi jelentőségű körülmény. Gondoljunk vissza a magyar történelemre, mikor volt az utoljára, hogy Magyarország valamennyi - ismétlem, valamennyi -, tehát mind a hét szomszédjával baráti kapcsolatban állott.
(9.10)
Ennek köszönhető az is, hogy a magyar kisebbségek, a magyar közösségek politikai szervezetei a demokrácia fontos, meghatározó tényezőivé váltak abban az országban, ahol élnek. Mindenütt a jó oldalon állnak, mindenütt a jogállamiságért, az alapvető értékek, az emberi jogok, a kisebbségi jogok érvényesítése oldalán állnak.
Mindezekért az eredményekért köszönet illet sokakat. Köszönet illeti mindenekelőtt az e kormányt megelőző két kormány politikáját, köszönet illeti mind a két megelőző kormány ellenzékét, és köszönet illeti a jelenlegi kormány ellenzékét is. Végül, és a legkevésbé sem utolsósorban, köszönet illeti a határon túli magyarok politikai szervezeteit, e szervezetek vezetőit, akiknek a képviselői, mint hallottuk, jelen vannak, és akiket én most nagyon nagy tisztelettel, szeretettel és barátsággal köszöntök. Köszönet illet minden egyes magyart a határon belül és a határon kívül.
Ami a körülmények alakulását illeti, szólni kell röviden a külső, a nemzetközi feltételek alakulásáról is, hiszen az elmúlt egy évtizedben sok minden változott, az államok egymás közötti kapcsolatában is, változóban vannak a fő elvek, változóban vannak a fő normák, változóban van maga a nemzetközi jog. Itt csak egy-két körülményre utalnék; olyanokra, mint például az univerzális értékek, az emberi jogok és a kisebbségi jogok előtérbe kerülése, az abszolút állami szuverenitás és az abszolút területiség elvének a lassú oldódása, a több közösséghez való tartozás lehetőségének és jogának fokozatos elismerése és elfogadása.
Összességében véve tehát mind a belső, mind a külső feltételek úgy alakultak, hogy ma már lehetőség és szükség is van arra, hogy a kormány egy ilyen törvényjavaslatot terjesszen az Országgyűlés elé.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány arra törekszik, hogy a törvényjavaslat elfogadása a parlamenti pártok lehető legszélesebb konszenzusán alapuljon. Ennek érdekében mi nyitottak vagyunk a vitában elhangzó valamennyi, jobbító szándékú és megvalósítható javaslat érdemi megvitatására és a javaslatba történő beépítésére.
A beterjesztett törvényjavaslat egy több mint tíz évvel ezelőtt elindított folyamat eredménye. Az előzményekre is építve fogalmazta meg a kormány a programjában: "Olyan módon kell rendezni a határon túli magyarság Magyarországhoz fűződő kapcsolatát a jogalkotás keretében, hogy az Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása után is biztosítsa a magyar közösségek szerves kapcsolódását az anyaországhoz."
Az előkészítés kiemelkedően fontos mozzanata volt a Magyar Állandó Értekezlet megalakulása, amelynek tagjai az országgyűlési pártok és a határon túli magyarok képviseletében eljáró szervezetek képviselői. A MÁÉRT, miután teljes egyetértéssel döntött a most előterjesztett javaslat megalkotásának szükségességéről, szakbizottságokat hozott létre az egyes témacsoportok kidolgozására. Ily módon a szakbizottságok munkájában részt vevők - ideértve természetesen az ellenzéki pártok képviselőit is - az előkészítés során mindvégig tevőlegesen alakították a törvényjavaslat tartalmát. A szakbizottságok javaslataik megtétele során egyetértésre jutottak a lényegi kérdésekben.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat minden szempontból összhangban van a nemzetközi jog előírásaival. A nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumok, mindenekelőtt az Európa Tanács keretegyezménye a nemzeti kisebbségek védelméről, amelyet Magyarország és valamennyi szomszédja ratifikált, rögzíti: "A részes felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelő intézkedéseket hoznak a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és a többség közötti teljes és hatékony egyenlőség előmozdítása érdekében, és ezen intézkedéseket nem lehet hátrányos megkülönböztetésként értékelni."
Ugyanezt az elvet tartalmazza az Európa Tanács által kibocsátott, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, továbbá az Egyesült Nemzetek Szervezete nyilatkozata a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól.
A törvényjavaslat összhangban áll azokkal a kétoldalú nemzetközi szerződésekkel is, amelyeket a Magyar Köztársaság Ukrajnával, Szlovéniával, Horvátországgal, Romániával és a Szlovák Köztársasággal kötött.
Nagy figyelmet fordított a kormány a törvényjavaslat rendelkezései és az Európai Megállapodásban foglalt magyar kötelezettségek összhangjának biztosítására. A hazánkba történő beutazás és itt-tartózkodás szabályait a törvényjavaslat 3. §-a oly módon szabályozza, hogy annak feltételeit a nemzetközi jogi kötelezettségek figyelembevételével, az adott helyzetben megkedvezőbb elbánás biztosításával rendeli meghatározni.
A javaslat által a határon túli magyarok számára rendszeresítendő magyar igazolvány nem útlevél, s így nem jogosít fel a Magyarországra történő beutazásra. A munkavállalást illetően a törvényjavaslat a hatálya alá tartozó személyek számára azt a kedvezményt biztosítja, hogy az évenként három hónapot meg nem haladó időtartamú munkavállalási engedély kiadását számukra a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül teszi lehetővé.
A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása után a közösségi jogi szabályozással való összhangot e témakörben is a javaslat 2. § (2) bekezdése biztosítja, amely szerint a törvénynek az egyes kedvezményekre, továbbá az egyes támogatások igényelhetőségére vonatkozó rendelkezéseit a nemzetközi szerződésekben foglaltakkal összhangban kell alkalmazni.
Ebben az összefüggésben említendő még a törvényjavaslat 27. §-a, amely az Unióhoz való csatlakozásunk után, az uniós állampolgárok közötti virtuális megkülönböztetést kívánja kiküszöbölni azzal a rendelkezésével, hogy a törvénynek jogosultságot, kedvezményt, illetve támogatást biztosító rendelkezéseit az Európai Unió bármely tagállama állampolgárságával rendelkező személyre, a csatlakozási szerződéssel összhangban kell alkalmazni.
Tisztelt Országgyűlés! A hatályos jogban ma mintegy 150 különböző szintű jogszabály található, amely a határon túli magyarokkal kapcsolatos, átfogó jellegű törvény megalkotására azonban ez ideig nem került sor. A törvényjavaslat arra vállalkozik, hogy a heterogén jogszabálytömeget egységes logikai rendbe foglalja, értékállandónak bizonyult rendelkezéseiket beemelje a törvény szövegébe, ugyanakkor lényeges új elemekkel bővítse azokat.
A törvény elfogadásának célzott hatása az, hogy a szomszédos államokban élő, magyarokra vonatkozó joganyag törvényi szinten váljék a magyar jogrendszer integráns részévé, ezzel biztosítva a témakör koherens szabályozását az alacsonyabb szintű jogforrásokban is.
(9.20)
Ennek következtében a javaslat lényegében kerettörvény, és a részletszabályok kidolgozása a kormányra, illetve a szakminiszterekre hárul. A végrehajtási jogszabályok megalkotására a törvényjavaslat 28. és 29. §-a kötelezi az érintetteket. A részletszabályok végrehajtási rendeletekbe foglalását indokolja továbbá a törvények stabilitásához fűződő jogalkotói érdek is. A gyorsan változó tételek, például az egyes kedvezmények értékhatára, törvénybe foglalása akadályozná az indokolt változások gyors bevezetését, és ez a törvényszöveg indokolatlanul gyakori módosításához vezetne.
A törvényjavaslat hatálya a hazánkkal szomszédos államokban, tehát a Horvát Köztársaságban, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban, az Osztrák Köztársasában, a Romániában, a Szlovén Köztársaságban, a Szlovák Köztársaságban és az Ukrajnában lakóhellyel rendelkező, nem magyar állampolgárságú, magyar nemzetiségű személyekre terjed ki. A javaslat hatálya nem terjed ki azokra a határon kívül élő magyarokra, akik nem a Magyar Köztársasággal határos államokban élnek. A javaslat azonban rögzíti, hogy az e személyeknek más jogszabály által jelenleg is biztosított kedvezményeket a törvény nem érinti. Tudjuk jól, hogy ezek a magyarok más történelmi körülmények között kerültek külföldre, egyszerűen szólva úgy mondhatjuk, hogy méltányolható, érthető okból, de ők változtatták a helyüket, míg a szomszédos országokban élő magyarok esetében a határ változtatta a helyét.
A törvényjavaslat személyi hatálya alá tartozik, aki magyar nemzetiségű, nem magyar állampolgár, és magyar állampolgárságát nem önkéntes lemondással veszítette el, nem rendelkezik állandó magyarországi tartózkodási engedéllyel, és rendelkezik a magyar igazolvánnyal. Magyar nemzetiségű pedig az, aki annak vallja magát, és a nyilatkozatát az állandó lakóhelye szerinti államban élő magyar nemzeti közösség képviseletében eljáró ajánló szervezet az ajánlásával megerősítette. Ez a megoldás megfelel a hazánk által is aláírt, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményben foglalt szabad identitásválasztás elvének, és egyben megoldást kínál a szomszédos államokban élő magyar nemzetiségű személyek helyzetéből adódó nehézségekre.
Az 1. § (2) bekezdése a törvényjavaslat hatályát arra a nem magyar nemzetiségű személyre is kiterjeszti, aki a javaslat hatálya alá tartozó magyar nemzetiségű személlyel együtt élő házastárs vagy közös háztartásukban nevelt kiskorú gyermek. E rendelkezés megfelel annak a Szent István óta élő nemes hagyománynak, amelynek a lényege: a magyarság befogadó jellegű nép. A törvényjavaslat e rendelkezése a vegyes házasságban élő családok minden tagja számára azonos kedvezményeket biztosít, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül.
A törvényjavaslat kedvezményeket és támogatásokat nyújt. E két kör között világos különbséget kell tenni. A kedvezmény a javaslat szóhasználatában mindig olyan juttatást jelent, amelyet az arra jogosult mintegy alanyi jogon, tehát külön mérlegelés nélkül élvezhet. Ilyen például az utazási kedvezmény vagy a diákigazolvánnyal és a pedagógusigazolvánnyal járó kedvezmény. A kedvezmények fedezetét a költségvetés közvetlenül biztosítja az azt nyújtó szervezetnek. A kedvezmény igénybevételét a javaslat csak Magyarország területén teszi lehetővé. Ezzel szemben a támogatás jellegű juttatás soha nem jár automatikusan, iránta, pályázat útján, egyedi kérelmet kell benyújtania az érintettnek. Ez a megoldás biztosítja, hogy az igényelt támogatásokat az ország teherbíró képességének a figyelembevételével rangsorolni lehessen, illetve differenciáltan lehessen kielégíteni.
Támogatás iránti pályázatot benyújthatnak a szomszédos államban működő, az ott élő magyar nemzeti közösségek céljait elősegítő szervezetek vagy a nevelési, oktatási támogatás iránt a szülőföldön magyar tannyelvű iskolába járó gyermekek szülei. A támogatási kérelmet tartalmazó pályázatokat az e célra létrehozott alapítványok, vagy más, e célra alkalmas civil szervezetek bírálják el, a számukra biztosított pénzügyi keret felhasználásával. E pénzügyi keretek meghatározása a költségvetésben történik, amely lehetővé teszi, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képessége figyelembevételre kerülhessen.
Tisztelt Országgyűlés! A kormánynak a jelen törvényjavaslatban is megtestesülő alapvető célja, hogy úgy szolgálja a határon túli magyar közösségek megmaradását, hogy egyúttal a szülőföldjükön való maradásra is ösztönözzön. Nemcsak arról van tehát szó, hogy a támogatások jelentős részét a szülőföldön kívánjuk nyújtani, hanem arról is, hogy a javaslatban foglaltak megkönnyítik a határon túl élő magyarok számára, hogy itthon érezhessék magukat Magyarországon, éspedig anélkül, hogy magyar állampolgárrá válnának vagy állandó tartózkodási engedélyt kérnének. A magyar állampolgárság vagy az állandó magyarországi tartózkodási engedély megszerzése ugyanis az érintettek számára a kedvezmények és a támogatások automatikus megszűnését eredményezi.
E gondolatsor helyességét támasztja alá az a felmérés is, amelyet a Balázs Ferenc Intézet végzett a határon túli magyarok körében. A megállapításuk szerint a megkérdezettek 25 százaléka gondolkodik az áttelepülésen, azonban ha megszületne egy olyan törvény, amely az átlagos külföldi turistához képest számukra többletjogokat biztosítana az anyaországban, s ezen túlmenően olyan támogatást is nyújtana a szülőföldjükön, amely a magyarságuk megőrzését segíti, akkor az áttelepülést fontolóvá tevők aránya 50 százalékkal csökkenne.
A juttatások jelentős része a művelődés, a kultúra és az oktatás ügyét kívánja szolgálni. E körbe tartozik az a kedvezménycsokor, amely a közművelődési intézmények használatát, a könyvtárak és a múzeumok látogatását könnyíti meg Magyarországon. A törvényjavaslat rendelkezik a határon túli magyar fiatalok tanulási lehetőségeiről a magyar felsőoktatási intézményekben, valamint a pedagógusok itthoni továbbképzéséről is.
A Magyar Köztársaság a határon túli magyarság anyanyelvének, kultúrájának, nemzeti azonosságtudatának megőrzését azzal is elő kívánja segíteni, hogy támogatja magyar felsőoktatási intézmények tagozatainak a szomszédos államokba történő kihelyezését, szervezését és működését. E témakörhöz kapcsolódik a javaslat egyik fontos intézménye, a szülőföldön nyújtandó nevelési, oktatási támogatás. Ez azokat a családokat illeti meg, amelyek legalább két, saját háztartásukban élő kiskorú gyermekük neveltetéséről, taníttatásáról gondoskodnak a szülőföldjükön magyar nyelvű óvodában, illetve iskolában.
Ami a határon túli magyarok magyarországi munkavállalási kedvezményeit illeti, e javaslat szerint ezek a személyek itthon engedély alapján foglalkoztathatók. Az engedélyezési eljárás során azonban számukra az engedély, szemben az általános szabályokkal, a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül adható ki, naptári évenként összesen három hónap időtartamra. A törvényjavaslat felhatalmazza a gazdasági minisztert arra, hogy rendeletben ettől az időtartamtól hosszabb magyarországi munkavállalás engedélyezését is lehetővé tegye.
A javaslatnak ez a része élénk érdeklődést váltott ki már az előkészítés során is. Az ezzel kapcsolatos véleményekkel összefüggésben röviden utalok arra, hogy hazánkban a munkanélküliség és a munkaerőhiány jelei már egy időben tapasztalhatóak; arányait tekintve egyenlőtlenül az egyes régiókban, illetve az egyes foglalkozási csoportokban. Az e tárgyban készült felmérések, prognózisok pedig a munkaerőhiány erősödésével számolnak. Ettől részben független kérdés, hogy a szomszédos államok magyar nemzetiségű munkavállalói most is jelen vannak Magyarországon, a legális munkavállalás adminisztratív korlátai miatt azonban jelentős számban illegálisan dolgoznak.
(9.30)
A javaslat lehetővé teszi e kör számára a legális munkavállalást az említett időbeli korlátokon belül, és az ennek révén szerezhető előnyök, például a társadalombiztosítási ellátásra való jogosultság megszerzése, anyagilag is érdekeltté teszik e személyeket a jogszerű feltételek melletti munkavégzésben.
A törvényjavaslat szerint a hazánkban munkavállalási engedély birtokában munkát végző és ennek révén egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizető határon túli magyarok személyükben egészségügyi és nyugdíjellátásra szereznek jogosultságot. A Magyarországon legálisan munkát nem végző és így egészségbiztosítási járulékot sem fizető határon túli magyar egészségügyi szolgáltatást csak saját költségére vehet igénybe, amennyiben erről valamely egészségügyi intézménnyel előzetesen szerződést kötött. E körbe tartoznak a munkavállalási engedéllyel hazánkban dolgozó határon túli magyarok hozzátartozói is, ha hasonló feltételek mellett munkát nem végeznek, és csak kísérőként vagy turistaként tartózkodnak Magyarországon.
A társadalombiztosítási ellátások biztosítása az említett járulékok ellentételező hatása mellett is természetszerűleg többletkiadásokat okoz az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, továbbá kapacitásokat köt le az egészségügyi intézményekben. Ezért döntött a kormány egy olyan új, magánbiztosítási alapú biztosítási rendszer kiépítéséről, amely üzleti alapon, állami tehervállalás nélkül oldaná meg a hazánkban legálisan munkát vállaló határon túli magyarok egészségbiztosításának a kérdését.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban foglalt kedvezmények és támogatások nyújtásának várható költségei az átlagosnál nehezebben becsülhetők meg. A statisztikai adatok és a szociológiai felmérések alapján a törvényjavaslat végrehajtása kapcsán a következőkkel számolhatunk. Várhatóan mintegy 7-800 ezer határon túli magyar veszi igénybe a kedvezmények, támogatások valamelyikét az elkövetkezendő évek során. Értelem szerint az arra jogosultak a kedvezmények csak bizonyos körét vehetik, illetve veszik majd igénybe. Például az oktatási jellegű kedvezményeket csak a tanulók, a pedagóguskedvezményeket csak az érintettek, a kulturális jellegűeket elsősorban az ez iránt érdeklődök.
A költségek kialakulásának a számításánál nem elhanyagolható tényező az igénybevétel időbeli alakulása sem. Mivel a juttatások igénybevételének feltétele a magyar igazolvány birtoklása, annak várható kiadási üteme meghatározza a kiadások alakulását is. 2002-ben 150-200 ezer, az ezt követő két évben pedig évente 250-300 ezer igazolvány kiállításával számolhatunk. A kiadásoknak az igénybe vevők számától közvetlenül nem függő csoportját alkotják az infrastrukturális beruházások. Költségeik részben már 2001-ben jelentkeznek. Összetevői a magyar igazolvány előállítását biztosító technikai háttér, valamint a szomszédos államokban felállítandó ajánlóirodák műszaki felszerelésének költségei. Mindezeket 2001-2002-ben nagyságrendileg 2 milliárd forintra becsüljük. Az alanyi jogon igénybe vehető kedvezmények: utazási kedvezmények, diákigazolvány s a többi fedezetére 2002-ben várhatóan ugyancsak 2 milliárd forint szükséges.
A pályázat útján elnyerhető, alapítványok által biztosítandó támogatások forrásigényét 2002-ben 4 milliárd 600 millió forintra prognosztizáljuk. Ez mindösszesen azt jelenti, hogy a törvényjavaslat végrehajtásával kapcsolatos összes új költség 2001-2002-ben várhatóan közel 9 milliárd forintot tesz majd ki.
A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy a jelenleg hatályos társadalombiztosítási szabályok szerint évi 50-60 ezer legális munkavállaló átlagosan - háromhavi munkavállalási idő és 40 ezer forintos minimálbér mellett - több mint 2 milliárd forint járulékot, munkaadóik pedig több mint 3 milliárd forint társadalombiztosítási járulékot, egészségügyi hozzájárulást és szakképzési hozzájárulást fizetnek. Összességében ez több mint 5 milliárd forint bevételt jelent.
Tisztelt Országgyűlés! Bevezetőmben jeleztem, hogy ez a törvény nem más, mint a nemzeti összetartozás törvénye. Ez a törvény mindenekelőtt arról szól, hogy tartozunk valahová. Tartozunk egy közösséghez, és otthon érezzük magunkat ebben a közösségben. Vállaljuk ezt az összetartozást, és vállaljuk a felelősséget egymásért. Nemcsak megmaradni akarunk a határon belül alig több vagy alig tízmillióan, határon kívül pedig a szomszédos országokban mintegy hárommillliónyian, nos nemcsak megmaradni akarunk, hanem együtt is akarunk maradni. Nekem meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat, elfogadása esetén ennek a megmaradásnak és ennek az együttmaradásnak a kedvezőbb feltételeit teremti meg. Éljünk ezzel a lehetőséggel, fogjuk meg egymás kezét, és érezzük át az egymással szembeni felelősséget!
E gondolatok jegyében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a határon túli magyarokról szóló törvényjavaslatot tárgyalja meg, majd ezt követően fogadja el.
Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps.)
