DR. TABAJDI CSABA
DR. TABAJDI CSABA
DR. TABAJDI CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Kedves hazai és határon túli Honfitársaim! Tisztelt jelen lévő, határon túli Vezetők, Püspök Urak! A magyar szocialisták a nemzetépítés egyik fontos lépésének tekintik, hogy minél szélesebb parlamenti egyetértéssel szülessen meg egy átfogó törvény a határon túli magyarokról, a szomszéd országokban élő magyarságról. A nemzetépítés sorában ez az állomás egy olyan állomás, amely több mint egy évtizedes folyamat része. Hogy ez mennyire lesz történelmi, azt majd megmutatja később a történelem, de mindenképpen fontos állomás abban a 13 éves folyamatban, amely 1988-ban indult el a kisebbségi rendszerváltozással. S ami ennél is lényegesebb, hogy a határon túl a határon túli magyarság a jogfosztott, másodrangú állampolgár állapotából mára politikai erővé, kormányzati erővé, megkerülhetetlen európai tényezővé vált.
Kedves Barátaim! Ez az a folyamat, amelybe beilleszkedik ez a mostani törvény, amely egy szempontból fordulatot jelenthet, bár a fordulatot 1988-ban Szűrös Mátyás kijelentése jelentette, amellyel leszámolt a Kádár-korszak bűnös hallgatásával; kijelentette, hogy a Kárpát-medencében egységes magyar nemzet van. Ezt erősítette meg Antall József - Isten nyugosztalja! - Magyarország miniszterelnökeként. Bár voltak viták a kijelentése körül, de mára kiderült és egyértelmű, hogy egyetlen magyar felelős politikai erő sem kerülheti meg a határon túli magyarság ügyét mint alapvető kérdést.
Tisztelt Jelenlévők! A leglényegesebb és legfontosabb, hogy a határon túli magyarság az elmúlt évtizedben nagyon fontos változásokon ment keresztül.
(11.00)
Nem mondhatjuk még el, hogy áttörés történt volna életükben, de összehasonlíthatatlan a mostani állapot az '89-90 előttivel. Ha még nem is mondhatjuk el, hogy a határon túli magyarság közösségei, a határon túli magyar közösségek teljesen egyenjogú, egyenrangú állampolgárai lennének az adott társadalmaknak, hogy megtörtént volna a megfelelő társadalmi integrációjuk az adott társadalomba, és meglenne teljes körű, európai normákkal egybehangzó autonómiájuk, de mégiscsak ki kell mondjuk, hogy ez az autonómia mára félig készen van, hiszen ezt az autonómiát építette az RMDSZ sikeres kormányzati tevékenysége, a Magyar Koalíció Pártjának küzdelmes, de eredményes tevékenysége és a vajdasági magyarság kormányzati szerepe. Ezek mind nehéz és küzdelmes szerepvállalások, de végül is bebizonyították Európának nemcsak azt, hogy Trianon óta mi vagyunk Európa legbékésebb nemzeti kisebbsége, mármint a határon túli magyarság, azon határon túli magyarság, amely mindenkor csak az alkotmányosság sáncain belül lépett fel jogai védelméért, de bebizonyította az RMDSZ, az MKP és a VMSZ, hogy a határon túli magyarság képes az adott ország problémáinak egészében, komplexitásában gondolkodni, és a határon túli magyarság a legelkötelezettebb híve az európai integrálódásnak.
Ki kell mondjuk, hogy a határon túli magyar legitim szervezetek mára megkerülhetetlenek lettek a többségi elitek számára, ha el akarnak kerülni Európába. Megfogalmazhatjuk úgy is, hogy az európai integrációban kritérium lett, hogy milyen a kisebbségi kérdés, és még egyszer mondom: RMDSZ, MKP, VMSZ és más határon túli magyar szervezetek nélkül, a kisebbségi kérdés megnyugtató rendezése nélkül nincs esélye szomszédainknak az integrálódásra. Ez egy rendkívül fontos tétel; mint ahogy nagyon fontos az is, hogy Budapest és Magyarország is megkerülhetetlenné vált. Tulajdonképpen ez egy olyan helyzet, amelyre oly régóta vágytunk.
Gion Nándortól, amikor még a Vajdaságban élt, jeles vajdasági írótól megkérdezték még azokban az időkben, amikor nem volt oly nyomorúságos a vajdasági magyarság helyzete, hogy mit tehet Magyarország a határon túliak érdekében; akkor Gion Nándornak volt egy mondta: legyetek valakik! És ma kimondhatjuk ebben a parlamentben, hogy Magyarország lett valaki. Tagja a NATO-nak, ott állunk az Európai Unió küszöbén a legfelkészültebbek sorában, mi vagyunk Közép-Európa regionális stabilitásának a tényezője, és mindez nagyon komoly háttér a határon túli magyarság számára. Ezzel együtt, ennek ellenére még nagyon sok erőfeszítésre van szükség, hogy azt mondhassuk, hogy a határon túli magyarságnak megvan az őt megillető helyi, önkormányzati, kulturális, regionális és területi autonómiája; hogy meglegyen a maga intézményrendszere; hogy teljesen integrálva legyen az adott társadalomba. Ettől még messze vagyunk, és ehhez nagyon sok erőfeszítésre van szükség.
Ez a mostani törvény megítélésünk szerint ehhez hozzájárul, bár nem a megoldás. Nem a megoldás, mert a kisebbségi kérdésben nincs megoldás. A kisebbségi kérdést kezelni lehet, megoldani nem lehet. És sajnos, amit mi magyarok gordiuszi csomóként kaptunk, Trianont, ezt nem lehet egyetlen suhintással megoldani. Ennek a gordiuszi csomónak a kibogozására rengeteg erőfeszítésre van még szükség.
Amellett, hogy a magyar szocialisták támogatják ezt a törvényt, mégis szeretném felhívni a figyelmet, hogy mik azok a mi dilemmáink, mik azok a problémáink, amelyek azt mutatják, hogy ez a törvény nem fogja még magát a fordulatot jelenteni. Miben jelenthet fordulatot? Abban egyetértek az előttem szóló Fidesz vezérszónokkal, Németh Zsolt úrral, hogy lélektanilag ez egy a fordulatot jelenthet. Tehát a magyar igazolványt a Szocialista Párt, a magyar szocialisták lélektani jelzésnek, gesztusnak tartják, hogy mi magyarok, határon innen, határon túl összetartozunk. S ha ez az igazolvány ezzel a jelképes erővel segít az otthon maradásban, akkor ez ennek a törvénynek az egyik legfontosabb eleme.
A másik, hogy összefoglalja azokat a kedvezményeket, amelyek eddig voltak, s kibővíti azokat. De még egyszer szeretném felhívni arra a figyelmet, s itt van koncepcionális véleménykülönbség a magyar szocialisták és a kormánypárt között: nem hisszük, hogy magyar-magyar párbeszéddel megoldható lenne a határon túli magyarság helyzete, döntőnek mi az autonómiát tartjuk, azt, hogy a többségi elit belássa, hogy a kisebbségi kérdés tartós megoldása csak autonómiával oldható meg. A második helyen azt tartjuk mi, szocialisták, hogy a határokon átnyúló együttműködés, a határ menti együttműködés, a határokon átívelő kapcsolatrendszer magyarok és magyarok, magyarok és szomszédaik között legalább annyira fontos, sőt fontosabb, mint a magyarországi jogállás, mert mi, Magyarország, ha bekerülünk az Európai Unióba, nem tudjuk magunkkal vinni sajnálatos módon a határon túli magyarokat, szomszédainkat, de magunkkal vihetjük azt az összes kapcsolatrendszert, amit az európai uniós csatlakozásig magyar-magyar, magyar-román, magyar-szlovák - nem sorolom tovább - szomszédsági kapcsolatrendszerben kiépítettük; mert az Európai Uniós is támogatja, mert ez eurokonform, és ez a térség stabilitását erősíti.
Ebben véleménykülönbségünk van, és tulajdonképpen azt kell mondjam ebben a mai korrekt vitában, hogy mi nem állítjuk azt, hogy a kormány és a Fidesz számára ne lenne fontos a szomszédsági kapcsolatrendszer, sőt tulajdonképpen az alapszerződések körüli bizonytalanságot kivéve igen intenzív kapcsolatrendszert épít ki az Orbán-kormány nagyon helyesen, csak nekünk a kedvezménytörvény egész vitájával az a gondunk, hogy a fő figyelmet a magyarországi jogállásra helyezte, bár sokat módosult a határon túli támogatások irányába, de mégiscsak az érdemi kérdés az ottani működő autonómia, az ottani működő kisebbségi intézményrendszer és a kétoldalú kapcsolatrendszer. Ez hangsúlykülönbség, ez koncepcióbeli különbség, nem áthidalhatatlan. De ha olyan viszonyok lennének Magyarországon a magyar parlamentben, ami ritkán van, hogy nem a ki kit győz le elve, hanem a ki kit győz meg párbeszéde folyna, akkor nemzetpolitikai, nemzetstratégiai kérdésekben azért ezekre a dilemmákra érdemes rávilágítani.
Kedves Barátaim! Európának is érdeke, hogy rendeződjön a magyar-magyar, magyar-szomszédsági viszony. Európának is érdeke, mert amennyiben az Európai Unió úgy ítéli meg, hogy Magyarországnak pozitív szerepe, stabilizáló szerepe van, mi csak akkor tudjuk ezt a stabilizáló szerepet a jövőben betölteni, ha az eltérő integrációs dinamika következtében nem lesz még nagyobb különbség Magyarország és szomszédai között. És, hogy ez ne következzen be, ez nem csak Magyarország érdeke, ezt nem csak Budapestnek kell kezelni, ezt Brüsszelnek is kezelnie kell, és azért tartanám fontosnak, hogy az Európai Unió felé és a szomszédok felé megjelenítjük azt, hogy "most szerepe van" - mind a szomszédok, mind pedig az Európai Unió irányába.
(11.10)
Sajnos, ez az érvelés és Európai Unióval való kellő konzultáció megítélésünk szerint nem történt meg. Hiszen a törvénynek a fordítása is nemrégiben készült el, és a szomszédokkal is több érdemi konzultációt kellett volna folytatni. Reméljük, hogy eme konzultációk hiányában vagy nem megfelelő voltából nem fog fakadni később sem a kétoldalú kapcsolatokban, sem pedig az Európai Unió vonatkozásában félreértés.
Tisztelt Ház! Sokszor felvetették, hogy miért most hozza meg a magyar törvényhozás ezt a lépést. Pontosan látni kell, hogy alapszerződések nélkül, NATO-tagság nélkül, az RMDSZ, az MKP, a VMSZ kormányzati szerepvállalása nélkül, az 1996-os magyar-magyar csúcs nélkül, a szomszédok ilyen irányú törvényeinek elfogadása nélkül, a MÁÉRT intézményesítése nélkül nehezen lett volna közép-európai feszültségkeltés nélkül elfogadható egy ilyen törvény. Nagyon fontos látni, hogy most jutottunk el ide, ebbe a fázisba, s ez jelzi, hogy a szomszédok részéről és az Európai Unió részéről nem volt különösebb homlokráncolás, reméljük, hogy ez nem is fog bekövetkezni, hogy a nacionalista erők nem fogják ezt a kérdést előtérbe tenni.
Tisztelt Ház! A magyar szocialisták a nemzetépítést és a társadalomépítést csak együtt tudják elképzelni. Vonatkozik ez a kisebbségi kérdésre is: nem elég kisebbségi jogokért harcolni, ha nem történik mellette társadalomépítés is. És ha azt mondtam az előbb, hogy az autonómia félig kiépült határon túl, akkor abban benne van az az oktatási törvény, amelyet az RMDSZ elért, benne van a közbirtokosság, benne van az a helyi autonómiaépítés, amit döntően katolikus, református, evangélikus és unitárius papok, lelkészek végeznek, az autonómiaszigetek, Kató Bélától Böjte Csabán, Gergely atyán át, sorolhatnám a száz autonómiaszigetet itt a Kárpát-medencében. Ugyanis ha helyi szinten nem lesz a határon túli magyaroknak élhető élet, ha nincs a helyi közösség megszervezve, akkor enélkül semmiféle központi autonómia nem lesz működőképes. Márpedig ahhoz, hogy a határon túli magyarságot szülőföldjén meg tudjuk tartani - mert ez a cél - egzisztenciális, normális megélhetésre van szükség, helyi közösségre, működő magyar intézményrendszerre, magyar középiskolákra van szükség.
A XX. század végén a magyar szocialisták két nagy kihívást látnak, két nagy szétfejlődést. Az egyik ilyen szétfejlődés idehaza van, a szegények és a gazdagok kettészakadása, szétválása, mert ahol a szegények, szűkölködők és hátrányos helyzetű térségek nem látnak esélyt az előrelépésre, a megkapaszkodásra, ott minden nemzeti egység virtuális, képzelt egység. Vagyis amikor mi azt mondjuk, hogy nemzetépítés és társadalomépítés összekötődik, akkor azt mondjuk, hogy a rendszerváltozást nem lehet befejezni, szociális rendszerváltozásra van szükség; és még egy dologra, tisztelt képviselőtársaim: az a nemzeti egység, amelyet hangoztatnak kormányoldalról, mindaddig egy képzelt, virtuális nemzeti egység marad, amíg mi és ők vannak, polgárok és nem polgárok, polgárok és szocialisták Magyarországa, amikor rétegeket szembeállítanak. A nemzeti egységhez hozzátartozna a nemzeti párbeszéd minimuma, a megosztás és a kirekesztés elkerülése, mert amikor nemzeti újraegyesítésről beszélnek kormányoldalon, akkor először is idehaza kellene nemzeti újraegyesítést tenni.
A másik elemről részben szóltam. A másik szétfejlődés az, és ez nem Schengen, ez ennél szélesebb kérdéskör, hogy nyílik az olló Magyarország és a szomszédai között, nyílik az olló Ausztriát és Szlovéniát kivéve, és a következő évtized nemzetstratégiailag legfontosabb problémája éppen ez lesz, hogy ezt a szétfejlődést tudja-e Magyarország ellensúlyozni, ellenpontozni. Ezért kell a határon túli egzisztenciateremtés, a magyar tőke kivitele, a magyar intézményrendszer működtetése, hogy a magyar házakban lehessen fizetett alkalmazott, és ehhez a magyar államnak igenis hozzá kell járulnia, hogy a határon túli magyar pedagógusok kapjanak pluszpénzt, hogy tanítani tudhassanak, legyen magyar középiskola, a Vajdaságban erősödjön, máshol erősedjenek a magyar középiskolák, tehát a szülőföldön kell erősíteni ezt az intézményrendszert. Enélkül az elszivárgás, az elvándorlás megállíthatatlan. Ez pedig számunkra kulcskérdés lenne, hogy a Kárpát-medencében ma a mérvadó számítások szerint lévő 2 millió 700 ezer magyar demográfiai helyzete ne romoljon tovább.
Tisztelt Ház! Ami a törvényt illeti, a törvényhez pontosításokat szeretnénk, szeretnénk az adatvédelemben védeni a határon túli magyarok biztonságát, szeretnénk a szülőföldön nyújtott támogatásukat erősíteni, és fontosnak tartanánk, hogy legyen egy országgyűlési biztos, aki ellenőrzi a törvény végrehajtását.
Tisztelt Ház! A nemzet újjáépítése minden politikai erő feladata. Itt most közjogi viszony létesül a Magyar Köztársaság és a határon túli magyarok között. Mi, szocialisták, azt mondjuk, ezt a folyamatot folytatni kell; folytatni kell, mert közösségi szinten is meg kell kötni egy megállapodást Magyarország és a határon túli társnemzetek, nemzetrészek között, ez a jövő feladata, hogy nemcsak egyénenként, hanem közösségekként, hiszen az egységes magyar nemzet nem más, mint társnemzetek szövetsége, és ez a nemzetstratégia következő feladata lesz. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) A szocialisták ezen gondolatok mentén támogatják, pontosításokkal elfogadásra ajánlják a tisztelt Háznak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
