NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Főtiszteletű és főtisztelendő Püspök Urak! Tisztelt Magyar Állandó Értekezlet! Határon inneni és túli Vendégeink, Tévénézők! A határon túli magyarokról szóló törvény, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt elfogadásra javasol a parlamentnek, mérföldkő. Mérföldkő a magyar nemzetpolitikában, a szomszédsági kapcsolatokban, és talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy térségünk nemzetiségi viszonyainak alakulásában is.
A magyar nemzetpolitika nagy utat tett meg ama nyolcvanas évek végi kijelentés óta, miszerint a határon túli magyarok a magyar nemzet részét képezik, de még inkább Antall József emlékezetes vallomása óta, amikor is lélekben és érzésben 15 millió magyar miniszterelnökeként szólt a rendszerváltozás győzelmét ünneplő hallgatóságához.
A mai nap jelentősége, talán nem túlzás, ehhez a pillanathoz mérhető. Amit az elmúlt több mint tíz évben sikerült elérni, az nem kevés. Mindenekelőtt elértük azt, hogy a határon túli magyar törekvéseknek pozitív megítélése van mind Magyarországon, mind a környező országok többségi nemzeteinek, mind a nemzetközi közösségnek a szemében. Erre a pozitív megítélésre alapozva sikerült e törekvések egyes elemeit mára el is fogadtatni a környező országok többségi nemzeteivel és a nemzetközi közösség képviselőivel.
Ha kevés eredmény is van, de ma már vannak látványos eredmények. A magyarországi közvélemény pedig a határon túli magyarokra immáron nem úgy tekint, mint akik elvonnak, hanem úgy, mint akik hozzáadnak Magyarország erejéhez. Magyarnak lenni a környező országok többségi nemzeteinek szemében ma már egyre kevésbé szégyen és egyre inkább érdem. A nemzetközi közösség pedig úgy tekint a határon túli magyarokra, mint a demokrácia és a politikai stabilitás zászlóvivőire azokban az államokban, amelyekben élnek.
A státustörvény sikere - nagy a tét - kiteljesítheti a határon túli magyar törekvések általános pozitív megítélését.
(10.40)
Tíz-egynéhány év alatt elértük azt is, hogy a magyar nemzetpolitika sikeressé vált. A határon túli magyarok ma már bíznak abban, hogy a magyar állam hatékony, hogy a magyar kormány képes és kész meghirdetett nemzetpolitikai programjának következetes végrehajtására. Nemcsak vágy, hanem valóság, hogy Magyarország hatékonyan járul hozzá a magyar kisebbségi közösségek identitásának megtartásához, életkörülményeik javításához szülőföldjükön, azokban az országokban, amelyekben élnek.
A környező országok meghatározó politikai erőinek pedig egyre inkább csökken a gyanakvása nemzetpolitikánk céljai iránt, hiszen nincsen semmi takargatnivalónk. Ez a politika nyílt és áttekinthető, éppen azért, mert a még kétségkívül meglévő problémákat takargatás nélkül tárjuk szomszédos partnereink elé. A státustörvény a magyar nemzetpolitika hitelét igazolja minden érintett szemében, legyenek azok határon túli magyarok, a nemzetközi élet szereplői vagy a szomszédos országok vezetői.
De hitelesek maguk a határon túli magyar közösségek is. Hosszú időbe telt, amíg megfelelőképpen tudatosítottuk, hogy a nemzetpolitika fő szereplői nem a nemzetközi közösség, nem a nagyhatalmak, de még csak nem is a magyar állam, hanem pontosan a határon túli magyar közösségek. Övék a legfőbb érdem az elért eredményekért, és ugyanúgy övék a fő felelősség most és az elkövetkezendő időszakokban is.
Mindenkinek, tisztelt Hölgyeim és Uraim, saját kezében van sorsának alakítása. Nem más, hanem a magyar kisebbségi közösségek döntöttek politikájuk alapelveit illetően, és mivel ezek az elvek többnyire helyesnek bizonyultak, a magyar kormány támogatta, támogatja és a jövőben is támogatni fogja ezeket a célkitűzéseket. A határon túli magyarok ugyanis döntöttek afelől:
1. Hagyományosan békés eszközökkel, jogi úton, államaik belső jogára és a nemzetközi jogra támaszkodva szereznek érvényt politikai akaratuknak. Ezáltal bizonyították ország és világ előtt, hogy az etnikai feszültségeket erőszakmentesen, jogi úton is fel lehet oldani, és ezáltal egy messze ható példát adnak a térség számára, és szolgálják a térség stabilitását.
2. Tevékenységük nemcsak a szűken vett kisebbségvédelem területére korlátozódik, hanem a nemzetiségi korlátokon túllépve részt vállalnak államaik belpolitikai stabilitásának a megteremtésében, erősítésében, gazdaságának fejlesztésében és külpolitikai törekvéseik sikerre vitelében is.
3. Politikai szervezeteik a többségi nemzet pártjainak kiszámítható partnerei, megbízható szövetségesei. A kisebbségi léthelyzetből adódóan a választásokon mindig lehet számítani e szervezetek stabil szavazótáborára. Ezek a kvalitások a magyar kisebbségi politikai szervezeteket államaik bel- és külpolitikájának stabilizáló elemeivé emelik. S mivel a határon túli magyarok egzisztenciálisan demokraták, mindig a jó oldalra állnak, vagyis államaik azon politikai erőivel ápolják a legszorosabb kapcsolatokat, kormánykoalícióban vagy ellenzékben, már ha tehetik, melyek a leginkább elkötelezettjei a demokratikus intézmények kiépítésének és országaik euro-atlanti integrációjának.
A magyar kisebbségi szervezetek felismerték és tudatosították, hogy nemzeti törekvéseik csak akkor vihetők sikerre, ha azon államokban, amelyekben élnek, biztosítottak a kisebbségi közösségi jogok gyakorlásának elemi demokratikus és gazdasági feltételei. Ezért ezekért az elemi demokratikus és gazdasági feltételekért is intenzíven tevékenykednek.
5. Mi jellemzi ezeket a határon túli magyar közösségeket, a nemzeti kisebbségi kérdés átfogó rendezésének legelfogadhatóbb intézményes formáját? Megítélésük szerint a közösségi autonómia, melynek a sajátos helyzethez igazított formái szerepelnek e közösségek mindegyikének - hangsúlyozom: mindegyikének - a programjaiban.
A határon túli magyar szervezetek mindezen jellemzőivel összhangban áll, illetve mindezen politikai célkitűzések eredményességét közvetlenül segítheti a státustörvény sikeres megvalósítása.
Az 1998-ban hivatalba lépett polgári kormány, egyaránt támaszkodva az előző kormányok pozitív és negatív tapasztalataira, a nemzetpolitika fő adottságát úgy határozta meg, hogy a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe. Nemzetpolitikánk alapkérdése tehát az lett, sikerül-e megvalósítani a határokat átívelő nemzeti integrációt.
A státustörvényt a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről válasznak szánjuk erre a kérdésre. A törvénytervezet, melyet a magyar kormány és a Fidesz-Magyar Polgári Párt most elfogadásra ajánl, részben a múlt megoldatlan problémáira is választ kínál. A határon túli magyarok sorsának perspektivikus rendezése, aminek e törvény elfogadása az egyik legfontosabb állomása, jelentős mértékben hozzájárul nemzetünk 80 éves Trianon-traumájának oldásához, a kiút megleléséhez, a hosszú ideig kilátástalannak ítélt helyzetből történő kilábaláshoz.
A rendszerváltozás egész folyamata szemlélhető úgy is, mint felépülés a XX. század történelmi betegségei és balesetei után. A XX. század tragédiáit, a két világháborút, polgártársaink deportálását és meggyilkolását, az ország kétszeri idegen megszállását, a magyar nemzet feldarabolását, a málenkij robotot, a különféle át-, ki- és betelepítéseket nem tudtuk, nem tudjuk meg nem történtté tenni, de a bennük gyökerező, máig nyomasztó gondokkal szembe kell néznünk, hogy a jövő nemzedék életét ne tegyék terhessé. A státustörvény nem maga a szembenézés a XX. század örökségével, de a státustörvény nélkül nem lenne valóságos és teljes ez a szembenézés.
A státustörvényt a kormány a Ház elé terjesztve azzal a XX. századi örökséggel nézünk szembe, hogy ma államhatárok osztják meg az egykor egy testet alkotó magyarságot. A határokat nem változtathatjuk meg, de felülemelkedhetünk, átívelhetünk a megosztottságon.
A státustörvény szembenézés azzal, hogy az államhatárok egy időben és még ma is részlegesen, lelki határokká is váltak. Az anyaország jelentős része félt közösséget vállalni a határon túli nemzetrészekkel. És ahol félelem van, ott nincs szabadság. A Fidesz-Magyar Polgári Párt meggyőződése, hogy mi, magyarok, Magyarországon és a határon túl immáron szabadok vagyunk, szabadon vállalhatjuk az együttműködést azokkal, akik velünk összetartozónak vallják magukat. A végeken élő magyar közösségek határon túliak maradnak, de a nemzeti szolidaritásnak immáron nem lehetnek határai.
A törvénytervezet, melyet a magyar kormány most elfogadásra ajánl, nemcsak a múltról szól. Ernest Ronan, francia történész mondta, hogy a nemzet közös emlék a múltból, de közös terv is a jövőre.
(10.50)
A státustörvény a jövő számára készült. Olyan felfogásrendszerbe illeszkedik, amelynek alapján Nyugat-Európa szerencsésebb nemzetei a gyakorlatban is sikeresen rendezték a határon túli magyarokéhoz hasonló nemzeti kisebbségi problémáikat. A kulcsszó: a kisebbségi közösségek többirányú integrációja, az őket megillető egyéni és közösségi jogok biztosítása és bővítése által.
A határmódosítás nélküli és a határokat átívelő nemzeti integrációt segítik elő egyfelől a törvény által a határon túli magyarok számára Magyarországon biztosított kedvezmények, valamint a határon túlra szánt pályázati rendszerben hozzáférhető támogatások. Ugyanakkor hozzájárulnak a magyar közösségek integrálódásához és beilleszkedéséhez is azokba az államokba, amelyekben élnek, s mindezt nemzeti identitásuk erősödése és az egyre nagyobb európai értékkel bíró kultúrájuk megőrzése mellett.
A státustörvény tehát mérföldkő abban a folyamatban is, amelyben a magyar nemzetpolitika az egységesülő Európában is egyre jelentéktelenebbé váló határokról a hangsúlyokat a személyekre és azok közösségeire helyezi át. Mátyás királynak tulajdonítják a mondást: nem falakért, hanem emberekért harcolunk. S mivel válaszolt az európai történelem a XX. század terhes örökségére? Az integrációval. Az integráció se meg nem szüntette, se arrébb nem tolta, de légiesítette a határokat, az európai polgárokat egymástól elválasztó állami és lelki határokat egyaránt. A magyarság Európa útját járja, saját gondjaira az integrációban látja a megoldást, az egymást kiegészítő, egymást segítő európai és nemzeti integrációban, amelyek nem változtatják meg, de elviselhető teszik ezek a határokat.
A státustörvény nem azonos a nemzeti integrációval, de a státustörvény nélkül üres ígéret lenne ez az integráció. A nemzeti integráció olyan kötelék, amely számos szálból fonódik össze. A státustörvény ezeket a szálakat hivatott erősíteni. Az egyik szál a lelki integráció, amelynek az alapja a félelem megszűnése, a szolidaritás kialakulása a különböző országokban élő magyar közösségek között. Ez a szál mára örvendetesen megerősödött. Ki gondolta volna például a '80-as évek közepén, hogy 15 év múltán a magyarországi lakosság nagy többsége elvárja majd a magyar kormánytól a határon túli magyarság kifejezett támogatását? A közvélemény-kutatások tanulsága szerint ma a döntő többség elvárja ezt a magyar kormánytól.
Az integráció másik szála a politikai integráció. Amióta a magyar kormány és a Magyar Országgyűlés pártjai állandó közös tanácsban, a Magyar Állandó Értekezletben vesznek részt, a határon túli magyarság demokratikus legitimitással rendelkező szervezeteivel közös döntéseket hoznak, s már ezt a törvénytervezetet is ezen keretek között készítették el. A politikai integráció tehát nem a jövő zenéje, hanem kész tény. A magyarság ma már nem csupán kulturális nemzet ilyen értelemben, hanem olyan közösség, amelynek politikai teste is van. A Magyar Állandó Értekezlet politikai téren képviseli, megjeleníti a 15 milliós magyar nemzetet. Ehhez a politikai testhez nemcsak a politikai szervezetek tartoznak, nemcsak a politikai elit integrációja jelenti a politikai integrációt, hanem a státustörvénnyel immáron a közember számára is hétköznapi valósággá válik mindez. S a státustörvény politikai feladatot is ad a jövőben a Magyar Állandó Értekezletnek, illetőleg szakbizottságainak.
Az önök elé terjesztett törvénytervezet jogi integrációt is jelent, arcképes igazolványt ad a határon túli magyarok kezébe. A határon túli magyarok jogviszonyba kerülnek a magyar állammal. Az igazolvány személyre szóló hitellevél a magyar állam részéről, az évtizedek óta áhított szolidaritás hitellevele, a személyre szóló közösségvállalás hitellevele.
A személyre szóló szolidaritás, amelyet a magyar állam vállal a határon túli magyarokkal, ez a nemzeti integráció jogi szála, amely nem létezett idáig, és amelyet megteremt a státustörvény. A kedvezmények, amelyeket az anyaországban lehet igénybe venni, ennek a szolidaritásnak szolgáltatnak keretet. Természetesen nem a kedvezmények tartalma, hanem a célja a lényeg: a határon túli magyarok személyre szóló státusa a magyar jogrendben; a státus, amelynek alapján otthon lakva, itthon érezhetik magukat az anyaországban is.
Előttünk áll még, a következő kormányzati ciklus rendkívül kiemelt feladataként, a gazdasági integráció erősítése, de már a státustörvény is számos elemet kilátásba helyez. Végül, nem utolsósorban, a magyarság határokon átívelő egységének fő szála az európai integráció kiteljesedése lesz.
A státustörvény megerősíti, átláthatóvá teszi és törvényesíti a magyar-magyar kapcsolatokat. Magyarország uniós csatlakozása után a magyar-magyar kapcsolatok részben Unión belüli kötelékekké válnak, részben az EU és szomszédai közötti kapcsolatok lesznek. Minden határon átnyúló kapcsolat, a határok feletti közszolgáltatások, amelyek az Unión belül vannak és erősítik Európa belső integrációját, érdekünkben állnak. Ilyen értelemben minden társadalmi kapcsolat az érdekünkben áll.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországtól azt várja el a nemzetközi közösség, hogy hídfőállást képezzen a nyugati értékek és szabályok terjedése érdekében. A státustörvény a maga eszközeivel ezt a célkitűzést szolgálja.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)
