DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS közlekedési és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr; képviselő úrnak pedig köszönöm azt a kérdést, amely, gondolom, az egész Ház és az egész társadalom érdeklődésére számot tartó témát érint.
Határozottan szeretném leszögezni, hogy a Kis-Balaton területén található természeti értékek védelme egybeesik a környezetvédelem és a vízügy alapvető törekvéseivel, éppen ezért válaszomat a Környezetvédelmi Minisztériummal egyeztetve adom meg. Ennek jegyében kezdődött meg a nyolcvanas évek elején a Kis-Balaton vízvédelmi rendszerének a kiépítése. A beruházás célja egy olyan szűrőrendszer kialakítása volt, amely a Keszthelyi-öbölben lejátszódó káros folyamatokat áthelyezi a Kis-Balaton tározóiba, és ezzel megszünteti a Keszthelyi-öbölben a tápanyagok és a Zala folyó hordalékának felhalmozódását.
A vízvédelmi rendszer első üteme, a Hidvégi-tó kiépítése 1985-ben fejeződött be. A második ütem területén fekvő ingói berket 1992-ben kísérleti jelleggel helyezték üzembe. Az elvégzett munkák hatásáról a Magyar Tudományos Akadémia alapos felméréseket végzett, amelyek azt mutatták, hogy a megtett intézkedések eredményesek voltak, a Balaton vízminősége jelentős mértékben javult, még olyan csapadékszegény, aszályos nyáron is, mint amilyen a tavalyi volt. A vizsgálatok tehát nem támasztják alá azt, amit a képviselő úr az interpellációjában említett.
A képviselő úr törvényellenesnek minősítette az ingói töltés megépítését. Ez a töltés a természet védelméről szóló 1996. évi törvény hatálybalépését jóval megelőzően, 1990-ben épült, ezért az utóbb keletkezett jogszabályt nem sértette meg. A töltésre egyébként azért volt szükség, mert a mögöttes területen más tulajdonban lévő földek voltak, amelyeket a Kis-Balatonról le kellett választani, lévén, hogy megvásárlásukra nem volt lehetőség.
Kérdésként elhangzott az is, hogy a vízügyi szolgálat milyen alapon tekinti még ma is belvízöblözetnek az ingói lápokat. A fogalom értelmezése szerint egy terület attól belvízöblözet, hogy alacsonyabban fekszik a befogadó vízfolyás szintjénél, így onnan a vízfelesleget csak szivattyúzással lehet eltávolítani. Ez tehát természeti adottság és nem vízügyi kisajátítás.
Más megítélést igényel az is, amikor a nyáron bekövetkezett tőzegtűz oltásához a vízügy a Kis-Balaton vízkészletét használta. Ezzel katasztrófát hárítottak el és védelmezték a természeti értékeket is. Az ilyen célú vízfelhasználást a természetvédelmi törvény sem minősíti vízkészlet elvonásának.
Amint képviselő úr is említette, a Balaton védelmében a vízminőségi beruházásokat folytatni kívánjuk. A Kis-Balaton vízvédelmi rendszere második ütemének felülvizsgálatáról és a program módosításáról szóló 1999. évi kormányhatározat elrendelte a beruházás terveinek vízminőségi és ökológiai szempontok szerinti átdolgozását. A most készülő tervekben már szerepelnek azok az intézkedések, amelyek az interpellációban említett belvízöblözetben az eddiginél magasabb vízszinttartást tesznek lehetővé. Ezzel messzemenően figyelembe vesszük a természetvédelem, a vízminőség és a környezetvédelmi társtárca javaslatait is. Ezáltal új minőségű természetvédelmi egység jöhet létre, amely egyidejűleg a vízminőség-védelem céljait is szolgálja.
Ezen remények teljesülése érdekében kérem a képviselő urat és a tisztelt Házat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
(14.40)
