DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Magyar Önkormányzatok Szövetsége konferenciát rendezett a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénymódosítási tervezetről, ennek következtében sok olyan gondolat épült be a hozzászólásomba, ami ezen a konferencián - amelyen közel háromszázan vettek részt - elhangzott pozitívumként is, és elhangzott negatívumként is.
Általánosnak mondható az egyetértés abban, hogy a harmadik évezred egyik államszervezési kihívása egy új típusú közigazgatás megteremtése lesz, ennek követelményeként új értékek, társadalmi és közigazgatási stratégiák alakulnak ki. A közigazgatással szemben már nemcsak a jogszerűség, a szakszerűség az elvárás, hanem a versenyképesség, a hatékonyság, az eredményesség, a rugalmasság, az innováció, a nyitottság és az átláthatóság is követelményként fogalmazódik meg. Az európai kormányok szakmai vizsgálatokra alapozva ma már elismerik, hogy a közigazgatás, a közszektor hatékonysága, eredményessége és a nemzetgazdaság általános teljesítménye összefüggésben van egymással, a közigazgatás jelentősen befolyásolja a társadalmi-gazdasági teljesítményeket.
A közigazgatás jövőjét érintő paradigmaváltással bőséges nemzetközi és hazai szakirodalom foglalkozik, amelynek ismerete segítheti azoknak a kérdéseknek a megválaszolását, hogy milyen közigazgatást akarunk, mit várunk a közigazgatástól, mit értünk a közigazgatás modernizációján, az új közigazgatás kialakulásának folyamatában milyen stratégiát célszerű követni, mennyiben kell megőrizni a magyar közigazgatás nemes és ma is értéket képviselő tradícióit, és miben kell az EU harmonizációs követelményeit alkalmazni.
Tisztelt Ház! Miért teszem fel ezeket a kérdéseket? Mert meggyőződésem, hogy az ezekre a kérdésekre adandó válaszoktól függ alapvetően, hogy milyen állami feladatokat megvalósító személyi állományra, közszolgálatra van szükség, és véleményem szerint ilyen összefüggésben kell a törvényjavaslatot is megítélni. Az állam felel a közigazgatás professzionalizmusáért, pártatlanságáért, hatékonyságáért, a jogállamiság elvének, a közszolgálat tiszteletben tartásáért.
Az állam nem csupán megalkotja a jogszabályokat, hanem irányítja, működteti a rendszert, tehát biztosítani kell bizonyos minőségű személyzetet, és ugyanilyen minőségű normákat a közigazgatási tevékenység teljes összefüggésrendszerében.
Az elmúlt tíz évben kisebb-nagyobb intenzitással tartja, tartotta magát politikai és társadalmi közegben egyaránt az olcsó közigazgatás eszméje. Úgy vélem, mára ezt a jelszót el kell felejteni, az olcsó közigazgatás ugyanis a feladatok hatékony ellátásához, elégtelen létszámú, rosszul fizetett emberekből álló és ez okból gyengén képzett, technikai eszközökkel kevésbé ellátott, és mindezek folytán a jogszabályok hatékony érvényre jutására képtelen, lassú, bürokratikus és esetenként korrupt közigazgatást jelenthet. A korszerű, hatékonyan működő, jól szervezett közigazgatás és annak jól képzett, biztos egzisztenciával rendelkező, megfizetett, stabil és morálisan szilárd személyi állománya lehet, hogy relatíve drágának tűnik, de a közérdeknek megfelelő, hosszabb távon megtérülő befektetés.
Nyilvánvaló, hogy egy új típusú közigazgatási rendszernek megfelelő, korszerű közszolgálat felépítése nem egy-két év feladata, és a mindenkori feltételek között esetenként csak kis lépésekkel haladhat. Egy ilyen kis lépésnek tekinthető a jelenlegi törvényjavaslat is, amelynek számos eleme a rendszer továbbfejlesztését szolgálja, részletesebb szabályozást ad a fogalom meghatározásaival, eljárási rendjével. Néhány rendelkezése aggályos, az alapvető célkitűzései azonban támogathatók.
Az 1992-ben a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény minden hibájával együtt is hazánkban első ízben igyekezett megteremteni a közigazgatási dolgozók egységes közszolgálati pragmatikáját. Azóta számos módosításon esett át, a változások egy része pozitív módon, a rendszerépítéshez, illetve annak továbbfejlesztéséhez kapcsolódott, továbbá az egyes közszolgálati jogviszonyok közötti harmonizációt szolgálta. Voltak pusztán költségvetési megszorítások okán végrehajtott módosítások is, de azokról inkább ne beszéljünk.
A jelenlegi törvényjavaslatnak is van sok támogatható, a közszolgálat értékeit megőrző, azt továbbfejlesztő módosító indítványa. Egyetértünk azzal, hogy a jelenleginél sokkal részletesebben kell szabályozni a szakember-utánpótlással, a vezetőkiválasztással, a pályázati eljárással kapcsolatos tartalmi és formai elemeket. Támogatjuk a főtisztviselői kar intézményének bevezetését is, amely az uniós országok közigazgatásában már ismert, a közigazgatással szemben megjelenő új követelmények által megalapozott és alkalmazott megoldás.
Nem vitatható, hogy az új típusú közigazgatás egy, a klasszikus igazgatási modellektől eltérő szemléletű és felkészültségű köztisztviselői csoport kialakítását igényli; úgymond új közmenedzsmentre van szükség. A piacgazdasági környezetben és az adófizető állampolgárok demokratikus ellenőrzése alatt működő közigazgatás nem hagyhatja figyelmen kívül a gazdaságosság, a hatékonyság és a hatásosság követelményrendszerét, ennek megvalósítására alkalmas köztisztviselőkre van szükség. Természetesen lehet, sőt kell finomítani az intézmény létrehozásának részletszabályain.
Ugyancsak lehet támogatni a teljesítmény mérésének elvét, azzal a megszorítással, hogy a javasolt szabályozás nem feltétlenül felel meg a célnak. Nincs egységes álláspont, konszenzusos megállapodás jelenleg sem a közigazgatási teljesítmény mérhetőségének tartalmáról, sem módszertanáról, így igen konfliktusos lehet és a céllal ellentétes módon történhet a teljesítmény mérése és értékelése; például a képviselő-testületek döntenek a teljesítménykövetelmények alapját képező célokról. Kérdés: mi a teendő, ha olyan illuzórikus, a realitásokkal nem számoló, szakmailag értelmezhetetlen a célok meghatározása, hogy ellehetetleníti a mérhető teljesítmény értékelését? Ki ellen kezdeményezzen a köztisztviselő jogvitát? Hogyan lehet kötelezni a testületet arra, hogy ezt feladatának tekintse?
Nem tartom szerencsésnek a munkaidő kötelező, törvény által előírt beszabályozását. A települések egymástól nagyon különbözőek, a polgármesteri hivatalok nyitva tartásának és az itt dolgozók munkaidejének a településen felmerülő igényekhez és sajátosságokhoz kell igazodnia. Rá kell bízni az önkormányzatra, hogy az adott település igényeinek megfelelően a kötelező heti negyvenórás munkaidőt milyen beosztásban szabályozza. Ezt az is indokolná, hogy a köztisztviselőnek túlmunkáért díjazás nem jár, csak szabadidő-átalány, és elfordulhat, hogy a köztisztviselő e kötelező szabályozás miatt rendszeres túlmunkára lenne kötelezve, amelyet igaz, hogy a szabadidő-átalánnyal meg lehetne váltani, de ha a szabadidőben történő kiadás nem lehetséges, illetményének megfelelően meg kellene váltani.
Ez az önkormányzatra végül is olyan többletfizetési kötelezettséget róna, amely az adott település viszonyainak megfelelő munkaidő-beosztással elkerülhető lenne. A rugalmas munkaidő-beosztás esetén a megállapított 9-14 óráig tartó törzsidőben történő munkahelyen tartózkodást szintén hibás javaslatnak tartom, hiszen a köztisztviselőknek rendszeresen környezettanulmányokat kell folytatniuk, természetesen nem ügyfélfogadási napokon. Ha kötelezően előírjuk számukra 9-14 óráig a munkahelyen történő kötelező tartózkodást, lehetetlen lesz a szükséges környezettanulmányok határidőben történő elvégzése, ezzel vagy rendszeres határidő-túllépést követ el a köztisztviselő, vagy rendszeresen túlmunkát kell ellátnia. Ezért megismétlem azon álláspontomat, hogy a kötelező heti negyvenórás munkaidő-beosztást az érintett települések képviselő-testületeire kellene bízni.
A fentieken túlmenően az új rendelkezés a Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint jogszabálysértő is, ellentétes az önkormányzati törvénnyel, mely szerint az önkormányzat maga határozza meg szervezetének és működésének rendjét.
A köztisztviselői törvény módosításának egyik legvitatottabb pontja a vagyonnyilatkozat kérdése. Az teljesen természetes, hogy a Magyar Demokrata Fórum is a tiszta közigazgatást pártolja, és harcol a korrupció ellen, hiszen pont az MDF által vezetett tárca nyújtotta be a korrupcióellenes törvénycsomagot. De a vagyonnyilatkozattal kapcsolatosan már az ombudsman véleménye is ismertté vált, melyet komolyan meg kell fontolni. Szükséges, hogy a vagyonnyilatkozatra vonatkozó szabályozást pontosítsuk, korrigáljuk, jelenlegi formájában nem tartjuk elfogadhatónak. Meg kell jegyezni, hogy a köztisztviselő vagyongyarapodásának ellenőrizhetősége leginkább a központi államigazgatási szervek problémája lehet, hiszen e körben nincs közvetlen kontroll.
(12.10)
Nem igaz ez döntő hányadban az önkormányzati köztisztviselőkre. Az önkormányzatok a településen közvetlen társadalmi kontroll alatt élnek és dolgoznak. A polgármesteri hivatalok köztisztviselőinek vagyoni helyzetét a települések lakossága többségében közelről ismeri. Hogy a falu jegyzője miből vett házat vagy autót, netán csak egy új ruhát, azt a falu sokkal jobban tudja és ellenőrzi, mint a fővárosi központi hivatal.
A köztisztviselők kinevezéséhez megköveteli a törvény a vagyonnyilatkozat tételét, de azt is, hogy az említett hozzátartozók is hozzájáruljanak a rájuk vonatkozó személyes adatok kezeléséhez. Mindez oda is vezethet, hogy akár egy családi perpatvar miatt a hozzátartozó visszavonja a hozzájáruló nyilatkozatát, amelynek következménye a javaslat szerint, hogy a köztisztviselő a törvény erejénél fogva állását elveszíti. Javaslom, hogy a módosító indítványokkal próbáljuk a közérdek és a személyiségi jogok kölcsönös sérelme nélkül megoldani a kérdést.
A másik fontos kérdés, amelyről kiemelten szólni kell, a törvényjavaslatnak az önkormányzatok mozgásterét beszűkítő rendelkezései.
Tisztelt Ház! Az önkormányzati igazgatásnak is van szakmai elitje. Az önkormányzati igazgatásnak is korszerű, sokoldalú szakismerettel rendelkező szakemberekre van szüksége. Ma már az önkormányzati igazgatás nem kizárólag jogalkalmazói igazgatás, amely rutinszerűen államigazgatási apró-cseprő ügyekkel foglalkozik. A települési önkormányzatok nyújtják a lakosság életkörülményeit közvetlenül befolyásoló közszolgáltatások döntő részét, vagy valamilyen módon részt vállalnak bennük. Ugyanakkor a helyi társadalmak eltérő szükségletei, igényei miatt a feladatvállalás szintje és mértéke eltérhet egymástól.
Ebből következik, hogy az önkormányzati igazgatás személyi állományának összetétele, a velük szemben támasztott mennyiségi és minőségi követelmények is eltérőek lehetnek. Szükséges tehát, hogy az önkormányzatok maguk dönthessék el, hogy a köztisztviselőik javadalmazása, juttatásai a sajátságoknak megfelelően alakuljanak. Sérti az önkormányzatiság elvét, ha megtiltjuk az állami illetményalaptól pozitív irányba való eltérést.
Ha az önkormányzat saját forrásai terhére tud többet adni saját köztisztviselőinek a többletteljesítmény elismerésére, miért ne tehetné? A teljesítmény, a minőségi munkavégzés, a közvetlen felelősség, a kreativitás, az innovatív gondolkodás az önkormányzatoknál esetenként sokkal életszerűbb napi követelmény, mint a közigazgatás néhány más típusú szervezeténél.
Egyetértek azzal a miniszter úr expozéjában jelzett gondolattal, hogy az önhibájukon kívül hátrányos települések esetében többszörösen magasabb vagy jóval magasabb illetmény alapján határozzák meg a köztisztviselők bérezését több helyen, de azért gondolkodjunk el azon is, hogy van olyan, önhibáján kívül hátrányos település, amelyik nem azért önhibáján kívül hátrányos, mert nem jól dolgoznak, hanem azért, mert a finanszírozási rendszer olyan, amilyen. Vagy például egy iskolaváros, például Csurgó esetében éveken keresztül önhibáján kívül hátrányos helyzetben van, mert számos iskolát tart fenn. Ehhez az iskolafenntartáshoz rendkívül jó közoktatási iroda- vagy főosztályvezetőre van szükség; azt meg kell fizetni. Vagy ugyanígy például egy nyírbátori önkormányzat, amely Kelet-Magyarországon van, és tudjuk a szociális helyzetet, ott rendkívül sok akár gyámügyi, szociális és egyéb kérdésről van szó, professzionális főosztályvezetőre vagy irodavezetőre van szükség ahhoz, hogy a település a leghatékonyabban használja fel a forrásokat.
Meggyőződésem, hogy itt is pluszilletményezésről van szó. Tehát ezt valamilyen szinten kezelni kell, vagy hadd ne említsem a jegyző több ezer hatáskörét, ahol döntési felelősséggel bír, ahol a helyi kontroll és a törvény nagyon fontos kritériumainak kell megfelelnie.
Tehát azt gondolom, hogy egy picit másabb... - és ezzel nem szembeállítanám az államigazgatás más területein dolgozó köztisztviselőkkel, csak szeretném jelezni, hogy ez egy más típusú feladatrendszer, egy más típusú felelősség, döntési felelősség és elszámolási rendszer, ami meggyőződésem szerint az illetmény meghatározásánál nagyon fontos szempont kell hogy legyen.
Az illetményalaptól való eltérés és a személyi illetmény megállapításának lehetőségét az önkormányzatok számára meg kell tartani. Ellenkező esetben előfordulhat az a helyzet, hogy a kormányzati főtisztviselői karnak és a minisztériumoknak nem lesz őket megértő, velük azonos szakmai nyelvet beszélő partnere a településeken. S leginkább nem lesz a polgárnak megfelelő, korszerű igazgatási szolgáltatásokat nyújtó hivatali személyzet.
Ilyen megfontolásokból sem lehet egyetérteni azzal a javaslattal, hogy a községi önkormányzatoknál lehetőség legyen a képesítési előírások alóli felmentésre. Ma már véleményünk szerint kellő számú képzett vagy megfelelő képesítéssel rendelkező szakember áll rendelkezésre. Az illetményrendszert kell oly módon fejleszteni, hogy ezek a szakemberek a községekben is vállaljanak munkát. Ezt a célt szolgálja az önkormányzatok eddigi mozgásterének változatlanul hagyása.
Összességében: megítélésem szerint a törvényjavaslat néhány eleme nem szolgálja a köztisztviselői életpálya kialakításának egyébként helyes célját. Kifejezetten hátrányos helyzetbe hozza az önkormányzati köztisztviselőket, nem számol azzal a ténnyel, hogy az önkormányzatok személyi állományának közszolgálati helyzete szükségképpen differenciált, nem lehet abszolút egységes. Az lenne a helyes, ha a törvény csak a szükséges minimumot írná elő és garantálná.
Számos más kérdésre mind az általános vita folytatása során, mind a részletes vitában szeretnék kitérni, számos módosító javaslatot adott be a Magyar Demokrata Fórum. Az MDF további egyeztetéseket tart szükségesnek, és annak eredményessége esetén tudja támogatni a törvényjavaslatot.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
