DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS, a számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A számvevőszéki bizottság többségének véleményét van szerencsém jelenteni. Valóban, a számvevőszéki bizottság megtárgyalta és értékelte az előttünk lévő törvényjavaslatot, nevezetesen a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság többsége a törvényjavaslatot ajánlja az Országgyűlésnek megtárgyalásra.
A bizottsági tárgyalás részleteit ismertetni elég hosszú folyamat volna, inkább úgy érzem - és a bizottság is úgy érezte -, hogy a törvényjavaslatnak azt a vetületét ismertetjük és azt elemeztük, ami szorosabban a számvevőszéki bizottság témájához tartozik.
Ez úgy is alakult, hogy a bizottság ülésén jelen volt a Belügyminisztérium képviselőjén túlmenően, illetve amellett az Állami Számvevőszék elnöke is, és az Állami Számvevőszék elnökének hozzájárulása részleteiben segített bizottságunknak ezt a témát alaposabban elemezni.
Megjegyzem még azt, hogy a Számvevőszék maga is egy különös köztisztviselői gárdája az országnak, ennek bizonyos problémáit előhozta a Számvevőszék elnöke; ilyesmit, hogy mennyiben köztisztviselő és mennyiben különleges köztisztviselő a számvevőszéki tisztviselői gárda, és az ő jutalmazásuk, illetményük, nyugdíjba menetelük kérdései részletesen témái voltak bizottságunk tárgyalásának.
Mégis a fő témája az előttünk lévő törvényjavaslatnak sok kérdést vetett fel; ilyen a köztisztviselő megbecsülése, a társadalmi, szakmai és etikai megbecsülése, azután a közszolgálat mint szolgálat, misszió, elhivatás vagy pedig csupán egyfajta élet, ahol könnyen meg lehet élni valamiféle eltorzult felfogás szerint, aztán a jövedelem kérdése is igen lényeges vita tárgya volt.
Ugyancsak történtek összehasonlítások a versenyszférával, mennyiben életpálya, egy egész életre szóló, és mennyiben nem. Más bizottságok részéről hallottunk már, tisztelt Ház, erre utalást, hogy mennyiben a nyugat-európai hivatásszerű, majdnem papságszerű köztisztviselőkről gondolkodtak évszázadokon át, vagy mennyiben a nyitottabb észak-amerikai vagy más országokban lévőkről, ahol a köztisztviselők a magánszférából jönnek és mennek, tanítók és tanárok. Szóval, a kérdésnek, a témának tudatában vagyunk anélkül, hogy ezt most szükségesnek tartanánk kiélezni.
Egyetértés volt a tekintetben, hogy ez a törvényjavaslat reform értékű. Valóban kísérletezések, próbálkozások történtek, és a korábbi, az elmúlt tíz esztendő törvényalkotása több lépésben is előrehaladás volt, azonban szükség van erre a - ahogy már említettem is - reform értékű javaslatra.
Fontos elem volt a korrupció és a pálya tisztaságának az értékelése. A bizottságnak az a nézete, kifejezve és értelmezve is, hogy ez a törvényjavaslat nem azért említi a közélet tisztaságát és a pálya tisztaságát, mert azt hisszük, hogy korrupcióval van tele a köztisztviselői pálya. Éppen ellenkezőleg: azt szeretné ez a törvény - és úgy éreztük, hogy a kormánynak az a szándéka -, hogy bemutatódjon a köztisztviselői pályának és az egész országnak is, hogy valóban a korrupció kérdése többnyire el van nagyolva, de ahol megvan, ott viszont meg kell találni a módját, hogy azt rigorózusan ki lehessen gyomlálni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Még egyszer, tisztelt Ház, a törvényjavaslatot a bizottság megtárgyalásra ajánlja. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)
