GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Lázár Mózes képviselőtársam kísérletet tett azon problémák megválaszolására, amelyek a gazdasági bizottságban kisebbségi véleményként elhangzottak. Valóban igaz, hogy mi, akik három frakcióval nem tudtuk elfogadni ezt a törvényjavaslatot általános vitára, számos pozitív vonását értékeltük a törvényjavaslatnak, sőt kimondtuk azt, hogy szükség van egy korszerű köztisztviselői törvényre, de ez a javaslat nem az. A rendelkezésemre álló öt perc, azt hiszem, kevés ahhoz, hogy feltegyem mindazokat a kérdéseket, amelyek miatt mi ezt általános vitára alkalmatlannak tartottuk, de ebből néhányat mindenképpen szeretnék kiemelni.
A főtisztviselői kérdés: azt állítjuk, hogy ez nagyon határozott politikai függőséget jelent ebben a körben, vitatott a javadalmazás kérdése. A törvény szerint nem illeszthető be a hivatali hierarchiába, kifejezetten miniszterelnöki függés van, tehát ezzel nyugodtan állítható, hogy egy eszköz a politikai klientúra továbbépítésére.
A kétharmados részekkel nem értünk egyet, amit a képviselőtársam elmondott. Mi azt gondoljuk, hogy a szolgálati viszonyokat érintő, tehát a fegyveres testületeket érintő törvényrészek is kétharmadosak. Sajnos, nem kielégítően szabályozza a törvényjavaslat a jegyzőkérdést, úgy, ahogy szintén érintette Lázár Mózes: a helyettesítés kérdése. Magyarul, a kistelepülések, a kistérségek kérdését, problémáját sajnos nem oldja meg, nem tesz javaslatot a törvényjavaslat e kérdéskör orvoslására.
A vagyonnyilatkozat ügye: már nem mondom el azt, amit más bizottságok előadói elmondtak, csupán folytatom. Az ellenőrzési hivatal: kérem, gondolják végig, ennek a működési szabályzatát nem is hozzák a Ház elé. Tehát ez egy tipikus eszköz lehet arra, hogy egy köztisztviselőt saját magán vagy a családján keresztül a vagyonnyilatkozat intézményével ki lehessen idegelni. Semmilyen gyakoriság nincs. Naponta, hetente lehet újra kezdeményezni, addig, amíg az illető el nem menekül az adott állásból. Olyan messzire már nem is megyek el, semminemű garanciát nem tartalmaz arra az esetre, ha valaki visszaél az ezekben a dokumentumokban szereplő adatok titkosságának felfedésével.
Gondunk van a végkielégítés nem kellően differenciált mértékével, a nyelvpótlék szabályozásával. Ebben a kérdésben csupán annyit emelek ki, vajon miért csak három világnyelv van, és miért nem hat, mint amit az ENSZ elismer? Miniszter úr, sajnos el kell mondanom, hogy a kérdéseink többségére a bizottságban részt vevő kormányzati képviselő egyszerűen feltartotta a két kezét, hogy nem tud válaszolni. Tehát ezért vagyunk kénytelenek ezeket így feltenni.
A pályázati rendszer kérdése: nem lehet megkerülni, képviselőtársaim, azt, amikor ilyen megfogalmazás kerül be, hogy csak az kinevezhető, aki elindult egy pályázaton. Tehát hogy mihez ért, milyen felkészültsége van, teljesen közömbös; a lényeg az, hogy elinduljon a pályázaton. Azt hiszem, hogy ilyen pongyolaság nem megengedhető egy törvényben.
A többi kodifikációs kérdésre az idő rövidsége miatt nem térek ki, de jogosan ébreszt bennünk kételyt, hogy vajon mit akar tenni a kormány olyan paragrafusokkal, amikor megnyit egy paragrafust, de szó szerint megismétli a korábbi törvénynek még a bekezdését is. Egy "és" vagy egy vessző különbség sincs a kettő között. Nemdebár lehet, hogy arra készülnek, hogy amikor majd vége lesz az általános vitának, akkor valamilyen kapcsolódó módosító indítvánnyal esetleg ezt módosítani fogják, ahogy ezt már számtalanszor megtették?!
A végére hagytam: képviselőtársaim, tessék megnézni, ez a törvény, ha elfogadják, akkor a miniszterelnök számára örökös törvényenfelüliséget vagy törvényenkívüliséget jelent, mert egyszerűen van olyan bekezdés, amely lehetővé teszi számára, hogy mindennemű érdekegyeztetést figyelmen kívül hagyjon és dönthessen. (Bauer Tamás: Ma is így van!) Igen, ezért mondom, hogy ettől kezdve már törvény is lesz erre a működési rendre.
Tehát azt gondolom, hogy nagyon-nagyon sok módosító javaslatot kell ahhoz benyújtanunk, és kellene hogy elfogadjon a kormányzat, hogy ez a törvényjavaslat jól működjön, és tényleg elérje azt a célt, amit talán mindannyian konszenzussal meg tudnánk fogalmazni, ha egy kicsit több időnk lenne erre. Ez már a külön magánvéleményem, elnézést kérek, elnök asszony, sajnálom, hogy egy ilyen fontos törvény tárgyalása nem a televízió nyilvánossága előtt folyik, nincs lehetőség, hogy a köztisztviselői kar ezt lássa és hallja.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
