BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az eddigi szabad demokrata felszólalókhoz hasonlóan én is azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez a törvényjavaslat számunkra nem elfogadható. Azt is hozzá szeretném tenni, hogy oly mértékben nem elfogadható, hogy módosító javaslatot sem fogunk hozzá benyújtani, mert nem tartjuk javíthatónak sem.
Egyetlen erénye van ennek a törvényjavaslatnak: az, hogy önálló indítványként benyújtotta a kormány, és nem azt csinálta, hogy, mondjuk, a köztisztviselői törvényhez egy kapcsolódó módosító indítványként vitte volna keresztül a parlamenten, ami nem lepett volna meg; ezt nyilván csak azért nem tette, mert kétharmados törvényről van szó.
Nagyon fontos törvényjavaslat ez, hiszen beleillik ennek a ciklusnak a logikájába. Ha végiggondolják, hogy mi történt itt az elmúlt több mint két és fél évben: a Btk.-módosítások, a szervezett bűnözési törvény, az egészségügyi törvény módosítása, a munka törvénykönyvének módosítása, a közoktatási törvény módosítása, a titoktörvény módosítása, az államháztartási törvény módosítása, mind-mind a szabadságot korlátozták. Tehát tíz olyan év után, amikor a szabadság bővült Magyarországon, ebben a két és fél évben a szabadság szűkült, a szabadság garanciáit építették le, és ennek a törvénynek is az a funkciója, hogy a szabadságunkat korlátozza.
Azt kell mondanom, hogy ha nem a szabadság korlátozása lenne a cél, akkor a törvényjavaslat egy felesleges törvényjavaslat lenne, hiszen a hatályos törvényünk jó, alkalmas. A hatályos törvényünk ugyanis arról szól, hogy Magyarországon az egyházakat nem engedélyezi az állam, még csak nem is elismeri az állam - mint ahogy az 1895-ös szabályozás szerint még elismerte -, hanem bejegyzi, nyilvántartásba veszi a bíróság. Ugyanúgy, ahogy a gazdasági társaságokat - mivel a rendszerváltás előtt a vállalatokat szintén engedélyezni kellett - most már a cégbíróság csak bejegyzi, és nem vizsgálja a gazdasági társaság üzletpolitikai tervét. Ugyanígy a politikai pártokat a bíróság szintén bejegyzi, és nem kéri tőlük a programjukat, csak az alapszabályukat, ugyanúgy a hatályos törvény az egyházakat is bejegyzi, nyilvántartásba veszi, és nem tesz velük többet.
Ez a szabályozás összhangban van a Magyar Köztársaság alkotmányával, amely egyébként szigorúbban fogalmazza meg az állam és egyház elválasztását, mint a legtöbb európai ország alkotmánya, és ez így jól van. Ugyanakkor folytatása a hatályos törvényünk 150 év magyar liberális tradíciójának, az eötvösi, deáki, kossuthi tradíciónak, amely az európai kontinentális állam-egyház viszonnyal szemben az amerikai viszony mellett tette le a voksot, és összhangban van - és ez nagyon fontos - a magyar társadalom igényével, egy szekularizált és toleráns magyar társadalom igényével, amely számára természetes, hogy a vallás magánügy.
Ez a módosítás ezzel szemben, tisztelt Országgyűlés, visszatér érdemét tekintve oda, hogy az állam elismeri az egyházakat, nemcsak bejegyzi. Az általam nagyon tisztelt Hargitai képviselő úr az emberi jogi bizottság vitájában ezt nagyon szókimondóan és világosan megfogalmazta, hadd idézzem őt. Azt kifogásolta, hogy ma nem az állam dönti el ezt a szabályozó tevékenysége során, hogy kit ismer el egyházként, hanem százegynéhány ember azt mondja, hogy mi egyház vagyunk, és az állam ezt tudomásul veszi. Mit tart indokoltnak Hargitai képviselő úr és vele együtt mindenki, aki ezt a törvényjavaslatot támogatja? Az államnak felelőssége van abban, hogy meghatározza azt, hogy ezt a sajátos, jogi személyiségi kategóriát - és ez alatt az egyházat gondolom - mikor, milyen feltételekkel adományozza annak a száz embernek, és nem ismeri el ilyenként annak a másik száz embernek a tevékenységét.
Igen, világos beszéd, vissza akarnak térni az 1895-ös szabályhoz, amikor voltak bevett, elismert és nem elismert vallásfelekezetek. 1895-ben a korábbi magyar viszonyokhoz képest ez előrelépés volt, 106 évvel később ez egyértelmű visszalépés lenne a XXI. századból a XIX. századba. Ez a lényege ennek a törvényjavaslatnak, és természetes azok számára, akik a magyar rendszerváltás talaján állnak, hogy ezt a törvényjavaslatot elutasítják, mármint a szabad demokraták, gondolom.
Még egy kérdéssel szeretnék foglalkozni, hogy miért csinálja ezt a kormány, miért kezdeményezi ezt a Fidesz. Nagyon egyszerű okból: a Fidesz-kormány ezzel a liberális elvvel szakított. Szakított azzal a liberális elvvel, hogy az államot az egyháztól el kell választani. A miniszterelnök úr többször megmondta, hogy ezen túl vagyunk, most már az állam és az egyház együttműködése van napirenden - számtalan nyilatkozatát idézhetném.
A kormány egész píártevékenysége, politikai gesztusok tömkelege jelzi azt a tendenciát, hogy normává tegye a magyar nyilvánosságban a vallásosságot. Tessék nézni a Fidesz-MIÉP-es televíziót, tessék figyelni a miniszterelnök úr nyilatkozatait, azét a miniszterelnökét, aki az egyik vatikáni utazása kapcsán azt nyilatkozza a rádiónak és az újságoknak, hogy ez a kormány a katolikus értékeket teszi magáévá. Mit mondjon akkor az a magyar állampolgár, aki nem? Akkor ez már nem az ő kormánya?
Azt mondja az Alkotmánybíróság abban a bizonyos döntésében, hogy az állam nem azonosítja magát egyetlen egyház tanításával sem. A magyar miniszterelnök viszont azonosítja magát az egyik egyház tanításával; hogy melyik ez az egyház, az időnként változik nála, de ezt a kérdést tegyük zárójelbe.
(18.20)
Miniszter Úr! (A mellette lévő széksorra mutatva:) Valahol itt ült ön ebben az Országgyűlésben az első ciklusban, amikor 1990-ben Németh Zsolt, mai államtitkár úr a Fidesz vezérszónokaként abban a nevezetes vitában, amikor arról volt szó, hogy a három nemzeti ünnep közül melyik legyen az állami ünnep, a Fidesz nevében úgy foglalt állást, hogy ne augusztus 20-a legyen, mert ha augusztus 20-a lesz, akkor a magyar állam azonosulna a katolikus egyházzal, és ez sértené minden nem katolikus magyar állampolgár érzéseit. (Dr. Csapody Miklós bólint.) Csapody képviselő úr is jól emlékszik erre, akkor még nem értett egyet a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum, most már a jelenlegi Fidesz egyetért, és az akkori fideszes képviselők közül már csak Fodor Gábor képviseli azt az álláspontot az SZDSZ-ben, amit, gondolom, a miniszter úr akkori fideszes képviselőként - valahol itt ültek akkor - még, gondolom, támogatott. Miért van ez a pálfordulás, kedves miniszter úr? (Erkel Tibor: Azért, mert rájöttek.) Azért, mert rájöttek, mondta a MIÉP, az a kérdés, hogy mire jöttek rá.
Tisztelt Képviselőtársaim! De nem elégszik meg a mai Fidesz azzal, hogy társadalmi normává tegye a vallásosságot, hanem ezt szelektíven teszi. Válogat a vallások között, és válogat az egyházak között, és azt mondja, hogy van neki négy darab egyház, az úgynevezett négy történelmi egyház, amelyhez való tartozás elfogadott, helyeselt, társadalmilag normának tekintett dolog, és más egyházhoz tartozni, kiváltképp pedig valamely új egyházhoz tartozni tűrt, de nem elismert, és főleg nem bevett. Ez a törvény ezt az új normát, a Fidesznek ezt az új normáját azok után, hogy két és fél éve ezt a Fidesz egyértelmű normává teszi a politikájában, a gesztusaiban, a retorikájában, ezek után megpróbálja törvényesíteni.
Szerencsére - szerencsére! - volt annyi eszünk 1990-ben, hogy azokat a törvényeket, amelyek alapvető emberi jogokat érintenek, kétharmados törvényekké tettük együttesen, és ezért a Fidesznek és a jelenlegi szövetségeseinek itt, a parlament különböző fertályaiban nincs módja arra, hogy ezt a politikai akaratot keresztül is vigyék a magyar törvényalkotáson. Arra megvan a módja, hogy jelenlegi szövetségeseivel együtt az általa képviselt politika normájává tegye, sértve ezzel milliónyi magyar állampolgár emberi méltóságát, aki nem a négy történelmi egyház híve, és sértve ezzel a magyar alkotmányt, amit nemcsak törvényekkel, hanem jogalkalmazással és napi politizálással is lehet súlyosan sérteni.
Ezt utasítjuk el, ezt a politikát akkor, amikor elutasítjuk ezt a törvényjavaslatot, elutasítjuk mindazt, ami e mögött a törvényjavaslat mögött van, és nagyon bízunk benne, hogy lesz még olyan kormánytöbbség, amely nemcsak ezt a törvényjavaslatot állítja meg, akik ezzel szemben állnak, hanem akik a politikába is visszahozzák az 1990-es szellemet, a tolerancia, egymás megbecsülésének szellemét.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
