DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy a vita egy jelentős szakaszán már túljutva kényszeredetten tudomásul kell vennünk az SZDSZ álláspontját, hogy menthetetlenül rossznak tart mindent, ami előttünk van, és módosító indítványokkal sem javítható. Én hiszem azt, hogy a Szocialista Párt azért megkísérli módosító indítványokkal javítani ezt a törvényjavaslatot, mert azt gondolom, ezt a higgadt vitát hallva kompromisszumra juthat a két oldal egymás között.
Igaz-e az SZDSZ álláspontja - és legyen ez mondandóm kiindulópontja -, hogy ez olyan terület, ahol az állam tétlenségre van kárhoztatva? Az állam semlegességéből az következik, hogy nem tehet semmit - mert gyakorlatilag így lehet kisarkítani ezeket a véleményeket, amelyeket itt megfogalmaznak a szabad demokrata képviselők. Az Alkotmánybíróság nem ezt gondolja erről, a 4/93-as döntésében van ez a mondat, amit most idézek, hogy az állam semlegessége a vallásszabadsággal való joggal kapcsolatban nem tétlenséget jelent.
Áttérnék egy másik alkotmánybírósági döntésre, amire ma még senki nem hivatkozott, a 64/1991. (XII. 17.) számú alkotmánybírósági döntésre. Ez az alkotmánybírósági döntés a következőket mondja: az állam kötelessége az alapvető jogok tiszteletben tartása és védelme, és ezt a szót bontja tovább. Mit jelent az állam kötelezettsége a vallásszabadsággal kapcsolatban? Nem merül ki abban, hogy tartózkodik az állam az egyéni jogok megsértésétől, hanem - és itt a lényeg - gondoskodnia kell a vallásszabadság érvényesüléséhez szükséges feltételekről, és a vallásszabadsággal kapcsolatos értékek és élethelyzetek védelméről.
Azt gondolom, hogy amikor a jogalkotó elénk hozza ezt a törvénytervezetet, akkor a vallásszabadsággal kapcsolatos egyik értéket akarja védeni, és ez az érték az egyház. Amikor bizottsági előadóként megszólaltam, azt mondtam, hogy nem kellően védi az egyházat mint értéket ez a törvény, mert nem nagyon szabályoz, csak eljárásjogi kérdéseket fogalmaz meg, és én ezt keveselltem, vagy mi, kormánypárti képviselők ezt keveselljük. Ugyanakkor azt is nagyon jól tudjuk, hogy mozgáslehetőségünk az alkotmány és az Alkotmánybíróság döntése értelmében nem teljesen szabad, nem csinálhatunk azt, amit akarunk, egy nagyon szűk mezsgyén lehet szabályozni ezeket a kérdéseket.
(18.30)
Fodor Gábor úr már utalt az Alkotmánybíróságnak arra a mondatára, amit én szintén megismétlek, hogy vallásról és egyházról csak elvont, minden vallásra és egyházra egyaránt alkalmazható keretjogszabályokkal lehet fellépni. Ilyen volt a '90. évi IV. törvény, és meggyőződésem, hogy ez a törvénymódosítási javaslat, amivel előjöttünk, sem lép túl ezeken a kereteken. Továbbra is egy keretjogszabállyal van dolgunk. Nem akkor, amikor a vallásszabadságot definiáljuk, mert nem teszünk semmi ilyet - egyébként itt még kormánypárti képviselőkkel is vitatkozom -, illetve nem a vallásszabadságot, hanem a vallást; nem definiálja ez a törvény a vallást.
A törvényjavaslat 1. §-ában - amivel a régi törvény 8 §-ának (3) és (4) bekezdésébe nyúl bele - azt mondja, hogy szabályozni akarja a jogalkotó azt, hogy kit ismer majd el egyházi jogi személyiségnek, és csak ebből a nézőpontból tesz megkötéseket. Tehát az a sommás értékítélet, hogy mi a vallást definiálni akarjuk, az nem igaz, mert nem ezt tesszük. Egyébként ha erre tennénk kísérletet, ez reménytelen kísérlet lenne. Nyilvánvalóan én elfogadom azokat a nézeteket, hogy ez egy reménytelen kísérlet lenne, mert nem lehet megtenni. De a jogalkotónak jogában áll szabályozni azokat a kérdéseket, hogy az összes számításba jöhető vallás közül is mindegyiknek a szabad vallásgyakorláshoz való jogát elfogadjuk és nem vitatjuk, legyen az a nagy római katolikus egyház, s a lehető legkisebb - nem említem meg, mert nyilvánvalóan nem tudom, hogy melyik ez. Egyikkel sincs bajunk, mindegyiknek joga van létezni, s joga van az ahhoz tartozó közösségnek a vallásgyakorlását megélnie.
Mi csak egyet mondunk: egyházi jelszó alatt, egyházi jogi személyi státus alatt ne lehessen működni az olyan vallási közösségeknek, amelyek elsődlegesen és nyilvánvalóan más jellegű tevékenységet folytatnak. Minden egyház érdeke, hogy ez szabályozva legyen, mert a kisegyházak nagyon nagy része nyilvánvalóan tisztességes, és vallási tevékenységet folytat. Nem értékítélet, hogy sokan tartoznak a közösséghez, vagy a másik közösséghez meg kevésbé sokan tartoznak.
Én a tisztelt ellenzéki képviselők figyelmét arra hívom fel, hogy itt nem arról van szó, hogy mi a vallás fogalmát akarnánk megadni, hanem azt írjuk körül, hogy mikor adunk valamelyik vallási közösségnek egyházi jogi státust, s mikor nem, ez pedig a jogalkotó mérlegelési körébe tartozik, mint ahogy azt már képviselőtársaim is sokszor meghivatkozták.
Érthetetlen számomra, a vitában elő sem kerül az a lényeges módosítás, amikor pontosításokat tesz a kormányoldal a tekintetben, hogy egyház, egyházi belső jogi személy vagy az egyházi külső jogi személy kategóriáját pontosítja a törvényalkotó. Aki jelenleg megnézi a 13. §-t, azt is látja, hogy az tökéletesen össze van mosva és értelmezhetetlen. Nem értjük, hogy miért nem lehet ezt a törvényszakaszt támogatni, és a vitában - még egyszer mondom - elő sem kerül, csak önök kategorikusan tagadják, hogy ezt sem fogadják el. Egyébként a szocialisták módosító indítványában, illetve törvényjavaslatában sincs benne az erről való gondolkodás, s számomra érthetetlen, hogy hol sértünk ezzel vallásszabadságot, hol sértünk ezzel egyházakat, ha finomítjuk és tökéletessé tesszük a szabályokat.
A 6. pont, amiről önök előszeretettel egy kézlegyintéssel azt mondják, hogy alkotmányellenes: Salamon képviselő utalt arra, hogy mi mást nem teszünk, mint egy Alkotmánybíróság által megfogalmazott tételt akarnánk beemelni a törvénybe. Ez a tétel akkor is létezik a magyar jogi valóságban, ha mi ide nem fogalmazzuk be, mert az alkotmánybírósági döntések ilyen szempontból jogi erővel bírnak.
Az Alkotmánybíróság megfogalmazta azt, hogy egy dolog az egyházak egyenlősége, amikor a vallásszabadság szemszögéből mérem őket, s itt utaltam az első kérdéskör kapcsán kicsikre és nagyokra is. Azt még egyszer mondom, nem vitatjuk, s egy más dolog a társadalmi szerepvállalásukból adódó különbségtétel, ami alkotmányos. A tábori lelkészi szolgálat kapcsán utaltam arra, ráadásul az Alkotmánybíróság meg is vizsgálta ezt a kérdést és alkotmányosnak találta, hogy mi egy garanciát építenénk be ebbe a törvénybe, és önök ezt sem akarják észrevenni. Tehát a jelenlegi szabályozáshoz képest többet mond a 6. §, mert azt mondja, ha ezt önök el méltóztatnának fogadni, hogy ezt a különbségtételt, amit - még egyszer mondom - megtehet a jogalkotó jelenleg is, tizenegynéhány jogszabályi helyet lehet felsorolni arra, hogy hol tesz különbséget egyház és egyház között a jogalkotó, ezt a jövőben csak törvénnyel tehetné meg.
Ma - még egyszer mondom és utaltam arra, hogy Bauer képviselő úr fejingatása ellenére is igaz, amit állítok - kormányrendelet is különbséget tehet egyház és egyház között: gondoljanak a tábori lelkészi szolgálattal kapcsolatos szabályozásra. A jövőben, ha önök észrevennék végre, hogy mi van itt leírva, kormányrendelettel ez a különbségtétel már nem lenne megtehető, hanem csak törvénnyel. Ezért én azt gondolom, hogy ez is egy lényeges szabályozási elem. Mint ahogy lényeges szabályozási elemnek gondoljuk azt is, ha értékként kezeljük az egyházat, és egy olyanfajta érték, ami szorosan kapcsolódik a vallásszabadsághoz... - itt megint teszek egy gondolati kitérőt, és egy kicsit vitatkozom kormánypárti képviselőtársaimmal; én azt gondolom, hogy nem lehet egy vallási közösséget elzárni attól, hogy megszerezze az egyházi jogi státust. Tehát árnyaltabban fogalmazok, mint ahogy azt Isépy képviselő úr tette.
Mi nem azt kíséreljük meg, hogy legyenek olyan vallási közösségek, amelyeknek joguk van a szabad vallásgyakorlásra, de nem kaphatnak egyházi jogú státust. Tehát nem igaz az a beállítás, hogy mi különbséget akarunk tenni a történelmi egyházak között és az összes többi között is, és az összes többit ki akarjuk gyomlálni ebből a nyilvántartási rendszerből.
Azt mondjuk az összes többi védelme érdekében is, s elsősorban a kicsik védelme érdekében... - mert még egyszer mondom: a római katolikus egyház, a református egyház, az evangélikus ilyen szempontból nem szorul védelemre, de a kicsik talán védelemre szorulnak, azért, hogy a magyar társadalom tolerálja kicsiket, az újonnan megjelent kicsiket, de akkor fogja őket tolerálni - még egyszer mondom -, ha nem a piacra valókat viszont kigyomláljuk. A "nem a piacra valók" alatt én csak azokat értem, akik nyilvánvalóan visszaélnek az egyházi zászlóval, mert egész más jellegű tevékenységet folytatnak. És ezt ma megtehetik, ezt nagyon jól tudja Donáth képviselő úr is, mert mi százan - nem vagyunk sajnos annyian már itt a parlamentben -, ha közös hitelveink lennének, akkor holnaptól kezdve minket egyházként nyilvántartásba vennének, és ehhez a magyar államnak, a törvényalkotónak gyakorlatilag semmiféle szabályozás tekintetében köze nincs. Ránk van bízva a döntés. Ez a szabályozás felfogásunk szerint elhibázott.
Messze nem megyünk el odáig, megint utalok arra, amit már felolvastam a hetek cikke kapcsán, amit Franciaországban tesznek. Ez a módosító javaslat, ami előttünk van, nem enged előttünk ilyen távlatokat, és megjegyzem, hogy nincs is rá szükség. Donáth képviselő urat idézve, Párizs helyett mi Berlinre vetjük továbbra is szemünket, mert úgy tűnik, hogy ott a szabályozás közelebb áll a magyar viszonyokhoz, és ez így helyes. De még egyszer mondom: kövessenek minket ezen az úton, hogy Berlin szellemét kövessük Magyarországon is.
Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
