DR. HÖRCSIK RICHÁRD
DR. HÖRCSIK RICHÁRD
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő 1990. évi IV. törvény módosításával kapcsolatban engedjék meg, hogy az eddig elhangzott vita fényében pusztán néhány problematikus és vitatott részről elmondjam véleményemet.
Az 1. § (3) bekezdése a vallás törvényi megfogalmazására tesz kísérletet. Ez az a pont, amely a legtöbb vitát váltotta ki az elmúlt két órában. Engedjék meg, hogy segítségül hívjam a protestáns egyházjogot, és egy definíciót ragadjak ki. A protestáns egyházjog értelmezése szerint a vallás a hit szavakban való megnyilvánítása, megvallása - latinul confessio -, cselekedeteinkben való érvényesítése - ez a cultus -, és általában látható, érzékelhető módon való megvalósítása - latinul ez a religio.
Hallottuk azt is a vitában, hogy az emberi jogi bíróság gyakorlata alapján a vallás nem korlátozódhat a szélesen elterjedt és világszerte elismert nagy vallásokra, hanem vonatkozik a ritka, a tulajdonképpeni ismeretlen alakulatokra, hitekre is. Ahhoz azonban, hogy az emberi jogi bíróság vagy bizottság előtt védelmet évezzen, az adott vallásnak pontosan leírtnak és kellően azonosítottnak kell lennie az adott ország illetékes hatósága által, hogy vizsgálható legyen: a vallás, aminek védelmére hivatkoznak, ténylegesen létezik-e? Ebben a körben viszont az egyes államoknak a lehető legszélesebb jogosultsága van, hogy mely vallási közösséget ismernek el egyháznak, és nekik a többi társadalmi szervezethez képest milyen kedvezményeket adnak.
Ebből következően az egyes államok a vallásszabadságot mint alapjogot kötelesek biztosítani valamennyi polgáruknak - azt hiszem, ebben közöttünk nincs vita -, de a jog gyakorlása nem köthető össze azzal az elvárással, hogy ha szervezetten is történik, e szervezetet az állam által preferált szervezetként, azaz egyházként ismerje el. Polgári társadalomban az egyes államok maguk határozhatják meg azokat az ismérveket, amelyek teljesülése esetén egy szervezett emberi közösség joggal tarthat igényt egyházi elismerésre.
Tisztelt Elnök Úr! A törvényjavaslat annak érdekében veti fel az említett törvény módosítását, hogy az állam kiszűrje a már egyházi státust élvező vallási közösségek közül azokat a csoportokat, amelyek elsődlegesen nem vallási közösségek és kétes tevékenységet folytatnak, másrészt az azonos státust élvező, de egymástól nagyon is különböző egyházak között alkotmányos megkülönböztetést lehetővé tévő szabályozást teremtsen.
Azt hiszem, abban minden, jogot ismerő és alkalmazó polgár egyetért, hogy ez idáig a vallásnak a jog által kezelhetően általánosan elfogadott fogalma, definíciója nincs. Éppen ezt a hiányosságot pótolva tesz javaslatot a törvény módosítása egy vallásfogalomnak a törvénybe iktatására, hogy csak ténylegesen vallási tevékenység folytatására lehessen egyházat létrehozni. A javaslat szerint, idézem: "A vallásnak olyan világnézet minősül, mely természetfelettire irányuló, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő, sajátos magatartás-követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja."
Ezt a fogalommeghatározást az egyházankénti elismerés érdekében kiegészíti egy további ismérvvel, a vallási tevékenység ismérvével. Ennek azonosítására azt a megoldást választja, hogy meghatározza, milyen magatartásokat nem tekint vallási tevékenységnek. Azt hiszem, ez jobb megközelítés, mintha a fordítottja lenne, hogy mi az, ami vallási tevékenységnek minősül, hiszen erről kötetnyi könyvtárakat lehetne fogalmazni. Ilyennek tekinti a gazdasági tevékenységet, a politikai érdekérvényesítő tevékenységet, a kultúrközvetítő tevékenységet, a humanista tanok követését és terjesztését és a többi és a többi. Úgy hiszem, ezzel tökéletesen egyet kell értenünk, hiszen az a törekvés megfelel a vallásszabadságot biztosító emberi jogok európai egyezményének, melynek a 9. cikke a vallásnak vagy meggyőződésnek istentisztelet, oktatás, szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását kívánja védelemben részesíteni, azaz a vallásszabadság gyakorlásának külső jegyeire helyezi a hangsúlyt a tervezet. Egy bírósági gyakorlat - megjegyzem - nem is tehet mást, csak a külső megjelenési jegyeket vizsgálhatja.
A hivatkozott közösségi ajánlások szerint a vallásgyakorlás szabadsága nem köthető egybe annak egyházként elismert közösségi formájával. Az egyházként való elismerés kizárólag a vallást közösségi formában gyakorolni kívánók esetében kerülhet szóba, és tarthatnak igényt arra, hogy az államtól megkapják az egyházak számára adott sajátos kedvezményeket és védelmet. Szerintem ez a joggyakorlat megkívánja, hogy a 9. cikk által megfogalmazott alapjog védelmét igénylő személy vagy szervezet saját vallását egyértelműen azonosítsa.
Tisztelt Elnök Úr! Egy polgári társadalom törvényhozása szempontjából szerintem érthető, hogy az egyházkénti nyilvántartásba vételhez korrekt módon igyekszik meghatározni azokat az ismérveket, amelyek - mint a vallás - közgyakorlása érdekében egy társadalmi szervezetet egyháznak minősítenek. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az is igaz - és ebben egyetértünk -, hogy az állam nem foglalhat állást hitbeli igazságok kérdésében, azt viszont senki sem kérdőjelezi meg, hogy egy polgári társadalomban az állam maga döntheti el, mely társadalmi csoportoknak adja meg egyházként a jogi személyiséget.
(18.10)
Ebből következően meghatározhatja azokat a kritériumokat, amiket döntésénél figyelembe kíván venni. Szeretném megismételni: a jelenlegi hatályos törvényünk nem közöl ilyen feltételeket. Így tehát gyakorlatilag alanyi joga van a vallási közösségnek magát egyházként nyilvántartásba venni, és ezzel mintegy igényt tartani az egyházaknak járó kiváltságokra, amely körülmény sajnos visszaélésekre ad és adhat okot.
Tisztelt Elnök Úr! Úgy vélem, hogy a jelen esetben a törvényalkotót az a tisztességes szándék vezeti, hogy nyilvánosságra hozza feltételeit, amelynek alapján dönt a nyilvántartásba vételről vagy annak megtagadásáról. A törvénytervezet a tevékenységek körülhatárolása mellett megköveteli a magát egyházként nyilvántartásba vétetni akaró szervezettől legfőbb vallási tanainak összefoglalását. Ez nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy a szervezet vallási jellege ellenőrizhető legyen. Ellenőrizhető legyen az, hogy azonos hitelveket követők e hitelvek közös gyakorlása érdekében kívánnak egyházként működni, hogy hitelveik vallásnak minősülnek-e, illetve a hitelvek alapján a szervezet azonosítható legyen. Más célja nem lehet és szerintem nincs is, ugyanis az állam nem ellenőrizheti, hogy ezek a hitelvek elfogadhatók-e - figyelmeztet az Alkotmánybíróság.
Tisztelt Elnök Úr! Úgy vélem, hogy e törvényjavaslat az 1990-ben meghozott IV. törvény óta kialakult jogbizonytalanságot kívánja megszüntetni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
