DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Egyike vagyok azoknak, akik az egyház-politikai kérdéseket a rendszerváltozás óta folyamatosan figyelemmel kísérem. Az első szabad választásokkal létrehozott országgyűlési ciklusban jegyzője, előterjesztője voltam annak az egyéni önálló törvénymódosító képviselői indítványnak, amely az egyházak helyzetét érintő szabályozáson módosítást kívánt végrehajtani, az egyházalapításhoz szükséges magasabb létszám és a közerkölcsiségnek való megfelelés követelményének törvényi meghatározásával. Ezt a javaslatot annak idején az Országgyűlés nem tárgyalta, de figyelmem az egyházak helyzetével kapcsolatban természetesen az elmúlt évek során mindvégig változatlant maradt.
Elöljáróban szeretném általánosan leszögezni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslattal a legmesszebbmenőkig egyetértek, azt támogatom, és képviselőtársaim által is támogatni kérem.
A törvényjavaslat kapcsán első gondolatként szeretném felhívni a figyelmet a törvényjavaslat rendkívül mértéktartó mivoltára, arra a higgadt és korrekt látásmódra, amit szabályozása tükröz.
(17.30)
Ebben a törvényjavaslatban világosan kitapintható az a rendkívül gondos előkészítés, az a hosszas, nem konfrontatív, hanem kifejezetten a legszélesebb egyetértés kialakítását szolgáló egyeztető munka, amivel a kormány e kérdéskör megközelítése során eljárt.
Az általános indoklásban világosan megtalálhatjuk azokat a szempontokat, amelyek az európai uniós szabályozás követelményeinek kielégítéséhez szükségesek. A javaslat messzemenően figyelembe veszi az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1178. és 1412. ajánlásait, melyek utalnak többek között arra is, hogy a törvénytelen tevékenységet folytató kultuszok ellen a lehetséges jogállami eszközökkel kell fellépni. A törvényjavaslat meggyőződésem szerint az Európa Tanács elvárásainak is teljes mértékben megfelel; ezt különösen Fodor Gábor képviselőtársam felszólalása miatt tartom szükségesnek hangsúlyozni, aki mások mellett ezt a kérdést is vitatta.
Sarkponti kérdésnek tartom a vallás fogalmának meghatározását és az egyház vallási tanai bemutatásának kötelezettségét. Minden igazságalapot nélkülöznek azok a vélemények, amelyek a vallás fogalmának definiálhatatlanságát hangoztatják. Olyan fogalom, amit ne lehetne meghatározni, véleményem szerint nincsen; erről egy egyszerű barkochbajáték keretében bárki meggyőződhet. Az a gyanúm, tisztelt Ház, hogy azok között, akik e fogalom megfoghatatlanságát hangoztatják vagy mindenképpen a fogalom meghatározásának elkerülését szeretnék, olyanok is vannak, akik az ebből adódó zavarosban szeretnének halászni. Ha ugyanis a vallás fogalma megfoghatatlan és a vallás gyakorlásához keretet adó egyházak különböző kedvezményeket élvezhetnek, mint az jogrendszerünkben nagyon helyesen fennáll, kettős visszaélés veszélyével kell számot vetnünk. Egyrészt annak veszélyével, hogy a vallás köntösében és cégére alatt olyan tevékenységek jelentkezhetnek, mint ahogy erre sajnos példa is van, amelyeknek semmi köze mindahhoz, amit a közfelfogás valláson ért, de amelyek ugyanakkor a társadalomra különböző veszélyeket rejtenek magukban. Számomra például elfogadhatatlan, de azt gondolom, minden, e kérdés iránt érdeklődő magyar állampolgár számára is, hogy vallásnak nevezzünk olyan felfogásokat, illetve tevékenységeket, melyek szöges ellentétben állnak a társadalom egésze által elfogadott erkölcsi meggyőződéssel. A másik veszély annak a veszélye, hogy vallásnak vagy egyháznak álcázott tevékenységekkel egyesek kibújhassanak a közteherviselés alkotmányos kötelezettsége alól.
Ami az első veszélyt illeti, nevezetesen a vallás cégére alatt jelentkező alapvető társadalmi értékeket sértő tevékenykedés, működés veszélyét, szeretném hangsúlyozni, hogy amikor e veszélyek kiküszöbölésének szükségességéről beszélek, a kérdést most elsősorban nem a spirituális elkötelezettség oldaláról közelítem meg. Mostani megszólalásomban a spirituális elkötelezettség annyiban, természetesen személyemtől elszakíthatatlanul, jelen van, hogy elkötelezettje vagyok annak az erkölcsnek és értékkészletnek, melyet a kereszténység hirdet - de hangsúlyozom, nemcsak a kereszténység, hanem más világvallások is többnyire vallanak -, és amelyek az emberi együttélés mellőzhetetlen alapját alkotják. Megjegyzem ugyanakkor, hogy ezek az értékek nagyon nagy részben hatályos alkotmányunk részét is képezik. És ez utóbbi megközelítés az, ami elsősorban munkál bennem, amikor ebben a kérdésben megszólalok, vagyis nem tagadva, sőt örömmel vállalva világnézeti és hitbéli elkötelezettségemet, elsősorban nem spirituális megközelítésből, hanem a magyar alkotmányt szem előtt tartó politikusként kívánom ezt a kérdést megközelíteni.
Szeretnék rámutatni például arra az összefüggésre, ami az ember valóságos szabadságának megőrzése és az alkotmányban biztosított emberi méltósághoz való jog között fennáll. Azok a közösségek, amelyekbe bekerülve a valóságos emberi akaratszabadság megnyomorodik, amelyek tagjai a csatlakozásukat követően később nem tudnak szabadon élni a közösségből való kiválás jogával, olyan társadalmi képződmények, ahol sérül az emberi méltósághoz való jog. Vagy további példaként megemlítem az alkotmánynak a család intézményét védő rendelkezését. Ez az alkotmányos előírás egyenesen kötelező feladatunkká teszi az azokkal a jelenségekkel szembeni fellépést, melyek következtében gyermekek szakadnak el oktalanul szüleiktől vagy családok bomlanak fel értelmetlenül.
Nem vitatom, hogy jelen törvényjavaslat ezekre a problémákra nem ad teljes körű választ. Mindenesetre azáltal, hogy az erkölcsiség középpontba állításával meghatározza a vallás fogalmának kritériumait, közelebb visz a megoldáshoz, és részben orvoslást is jelent a felmerült problémákra. Az egyéb jellegű, vallási mezben jelentkező visszaélésekre pedig valóban rendelkezésre állnak más jogi eszközök, melyeket a jogalkalmazóknak kell bátran és következetesen alkalmazniuk. A vallás világához diszfunkcionális módon hozzákapcsolódó visszásságok megszüntetésére, illetve a velük szembeni fellépésre e törvény módosítására és a már meglévő jogi eszközök alkalmazására együttesen van szükség.
A vallás fogalmának meghatározása során a törvényjavaslat külön nevesítve is világosan elkülönít egyes olyan tevékenységi formákat, amelyek nemegyszer a vallás köntösében jelentkeznek, de valójában nem tekinthetők annak. Ezek a tevékenységi körök az 1990. évi IV. törvény 8. §-ának most megalkotandó új (4) bekezdésében szerepelnek. Ez a törvényi rendelkezés ugyancsak szolgálja azt a célt, hogy a vallás mezébe burkoltan ne lehessen visszaéléseket elkövetni, túl azon, hogy disztingvál olyan tevékenységi köröket is a vallási tevékenység fogalmától, melyek önmagukban nem feltétlenül járnak a visszaélés veszélyével. Az említett rendelkezések visszaéléseket elhárító funkciójából külön említésre méltónak tartom a gazdasági vállalkozási tevékenység megemlítését. Itt tulajdonképpen arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a törvénymódosítás e területen is érvényesíteni akarja a közteherviselés alkotmányos kötelezettségének megvalósulását.
Egy gondolat erejéig külön említést kívánok tenni a törvényjavaslat 6. §-áról, különösen azért, mert Donáth képviselőtársam itt alkotmányellenességről beszél. (Bauer Tamás: Teljes joggal!) Az ebben foglalt rendelkezéseket a törvényjavaslat véleményem szerint helyesen rendezi az egyházak egyenlőségével és társadalmi helyzetével kapcsolatos jogi kérdéseket illetően.
A törvényjavaslat voltaképpen az Alkotmánybíróságnak e tekintetben több határozatában is megfogalmazott alkotmányértelmezését fogalmazza meg törvényi formában, magyarán szólva az Alkotmánybíróság állásfoglalásai, határozatai épülnek itt be; nem értem, miféle alkotmányellenességről lehet akkor szó.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálatosnak tartanám, ha ez a mértéktartó és rendkívül korrekt törvényjavaslat meghiúsulna, mert rosszul értelmezett politikai presztízsszempontok áldozatává válna. A kormány mintegy kétéves, alapos előkészítéssel igyekezett megteremteni a kétharmados törvénymódosításhoz szükséges konszenzust, és már-már úgy tűnt, erőfeszítéseit siker koronázza. Ennek érdekében korábban markánsabb elképzeléseiből mindent leadott, amit leadhatott.
Én az elhangzott ellenzéki felszólalások ellenére sem szeretném feladni azt a reményt, hogy olyan minimumok, mint az egyetemes emberi erkölcs, az emberi méltóság, a család, a közteherviselés elveinek, jogintézményeinek a védelme, nem nyernek elutasítást csupán azért, mert ezeket az értékeket az Orbán-kormány által előterjesztett törvényjavaslat kívánja most biztosítani. Szeretnék bízni abban, hogy a törvényjavaslat sorsát nem az irracionális szembenállás, hanem a józan ész és a közös minimumként tisztelt értékeink jóakaratú szolgálata fogja eldönteni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
