DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Én nem gondoltam volna, hogy ebben a kérdésben is... - amiben, tessék majd megnézni és elővenni a bizottsági ülés jegyzőkönyveit, három vagy négy bizottsági ülést tartottunk, és teljes egyetértésben és békében jutottunk megállapodásra a részletszabályokban. Őszintén szólva, nagyon meg vagyok lepve, hogy ez a bizottságban vita nélkül, egyhangúlag, kormánypárti és ellenzéki képviselők által gyakorlatilag egyhangúlag elfogadott előterjesztés, amelynek a szakmai oldalát, már csak az ehhez különösen megkívánt szakértelem személyes hiánya miatti szakmai oldalát nem is igazán mi, hanem a Belügyminisztérium, a személyi adatvédelmi biztos úr munkatársai, illetőleg az Országgyűlés főtitkárságának azon dolgozói dolgozták ki, akik hivataluknál fogva kötelező pártsemleges tevékenységet folytatnak - nos ez a munka, most itt úgy tűnik számomra, értelmetlenné kezd válni, illetőleg úgy tűnik, hogy talán ez is megfeneklik.
Én ezen nagyon-nagyon meg vagyok lepődve, és meg vagyok döbbenve, mert akkor ezt meg kellett volna mondani. Nem azért, az ügyrendi bizottságnak nyilván sajnos van elég sok munkája, de akkor ezt nem kellett volna megcsinálni a főtitkár úrral, a főtitkárság munkatársaival, nem kellett volna dolgoztatni őket olyan ügyben, amely ügyben - a bizottságban persze ez nem derül ki - itt a plenáris ülésen kiderül, hogy fel fogják borítani igen tisztelt ellenzéki képviselőtársaim a megállapodást, a szakmai konszenzust. Ezt, úgy gondolom, pusztán emberségből és emberi megbecsülésből nem lehet megcsinálni olyan emberekkel, akik a politikának nem, hogy így mondjam, küzdő résztvevői, hanem szakmai, pártsemleges segítői. Nem lehet megcsinálni a személyi adatvédelmi biztos hivatalával és annak munkatársaival, és nem lehet megcsinálni a Belügyminisztérium azon köztisztviselőivel sem, akik szintén kormánytól függetlenül, az egyes belügyminiszterek politikai vezetése alatt, de szakmai munkát végeznek pártsemleges módon.
Nagyon meg vagyok döbbenve azon, hogy ez a dolog, most úgy tűnik, megint csak rossz irányba megy, és hogy egy ilyen fiaskó fog ebből az ügyből bekövetkezni, s nem tartom korrektnek egymással szemben sem, de különösen nem azokkal szemben, akik ezt a szakmai munkát elvégezték.
Mondvacsinált - mondja, kérdezi Bauer képviselő úr, hogy miért mondom én ezt így. Képviselő úr, ön gyakran állandó jelleggel szokott a más véleményének a tiszteletben tartására hivatkozni. Nagyon kérem, hogy most is tartsa magát, saját magát is a saját maga által megkívánt mércéhez, és ne minősítgessen! Mert önök itt bizonyos döntéseket állandó jelleggel minősítgetnek, mi ezt meghallgatjuk, nem értünk vele egyet, de engedje meg, hogy ha nekünk valamiben más a véleményünk, akkor ahhoz a véleményhez tarthassuk magunkat, és kölcsönösen tartsuk tiszteletben egymás véleményét. Egyikünk se jogosult arra, hogy a másik véleményét minősítgesse. Én igenis úgy gondolom, hogy azokban a döntésekben, amikre Kóródi Mária hivatkozott, nincs igaza.
Nincs igaza, és úgy gondolom, hogy azért, mert azokban a kérdésekben nem értünk egyet, azokat a kérdéseket összekötni most ezzel az üggyel, és azt a szakmai konszenzust, és amennyiben politikai tartalma van ennek a titokvédelmi kérdéskörnek - valamilyen kis politikai tartalma biztos van -, akkor politikai konszenzust is felborítani egy ilyen hivatkozással, ehhez az ügyhöz semmiféle összefüggést nem mutató hivatkozással, ez bizony, azt mondom, mondvacsinált dolog, így gondolom, így vélem. Így gondolom, ez a meggyőződésem erről a dologról, és nagyon jó lett volna, ha Kóródi képviselő asszony ezt a négy bizottsági ülés valamelyikén elmondta volna. Nem is tudom, persze lehet, hogy nem volt ott mind a négyen, vagy talán a négynek a többségén sem, de módot talált volna annak jelzésére, hogy elvileg nem hajlandó semmiféle megállapodás megkötésében részt venni.
Tisztelt Országgyűlés! Csak a megdöbbenésemet tudom kifejezésre juttatni ezeket az ellenzéki hozzáállásokat látva, itt nem tudok mit tenni. Ez beleillik abba a füzérbe, ami itt rendszeresen történik, a kormánykoalícó egymás után teszi a gesztusokat, teszi az erőfeszítéseket azért, hogy (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiban.) - azért képviselőtársam, hogy a közös és vitathatatlan alapkérdéseket képező nemzeti minimum ügyében egyetértésekre jussunk. Itt voltak a kétharmados törvények, itt volt Szájer József kezdeményezése a Szocialista Párt felé, üljünk le, gondoljuk ezt végig, kaptunk ezzel kapcsolatban ultimátumszerű feltételeket és aztán elzárkózást, visszautasítást a tárgyalásoktól.
Nagyon kíváncsi vagyok, hová fog vezetni az, hogy most az elmúlt alkalommal a Fidesz a jogállási törvény módosításában is kész volt a szavazás, a végső szavazás, a zárószavazás előtt tárgyalásokba bocsátkozni, mert ebben is minket az vezet, hogy valamilyen közös megállapodásra tudjunk jutni. Vagy itt van ez az ügy, amiben meg tudtunk egyezni a bizottságban, amit kidolgoztak a szakértők, amit megvitattunk, részkérdéseket is végigvettünk, és végül egyhangúlag - arra most nem emlékszem, hogy Kóródi Mária jelen volt-e ezen az ülésen vagy nem -, az ott jelen levő képviselők egyhangúlag megszavaztak. Megszavazták, hogy elfogadják ezt a javaslatot, megszavazták egyhangúlag, hogy ezt az ügyrendi bizottság előterjeszti és ott képviseljük.
Nem lehet mit, nem tudok mit kezdeni ilyenkor az ilyen ellenzéki hozzáállásokkal. Mert az, hogy Tóth András képviselőtársam fölvetett egy kérdést, úgy gondolom, valóban meg kell vizsgálni, majd meg kell vitatni, és valamilyen megegyezésre kell jutni. Ez a kérdés egyébként a bizottságban is felmerült emlékezetem szerint, és nem volt olyan kardinális kérdés, nem kezelte úgy a Szocialista Párt, hogy Tóth András és a többi szocialista képviselő enélkül is ne támogassa ennek a javaslatnak az előterjesztését. Támogatta! Most ismét fölveti, ez természetesen képviselői jog és lehetőség, és úgy gondolom, hogy majd ismét végig kell gondolni. De itt ilyen megközelítésben eleve elutasító magatartásra helyezkedni, ez, kérem szépen, valóban nagyon lehangoló és nagyon szomorú.
Én kérem képviselőtársaimat az ellenzéki oldalon, hogy ne tegyék ezt. Ennek az égadta világon semmi értelme. Ne tegyék ezt, vagy akkor mondják eleve, hogy semmilyen ügyben semmiféle támogatást nem akarnak nyújtani problémáink megoldásához. Ezt is lehet, kérem, de akkor ezt tessék nyilvánossá tenni!
(13.30)
Még egyszer mondom, azokat az embereket, akik foglalkozásuknál, hivatásuknál fogva a politika szereplői, de nem politikusok, meg kell kímélni az ilyen megaláztatástól.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)
