DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak azért, hogy ne beszólás révén maradjon fenn a közbevetett megjegyzésem: a mi problémáinkon én nem pártproblémákat értettem, képviselő úr, hanem a közös problémákat, az ország ügyeit és az ország problémáit. Ha nem tudjuk túltenni magunkat azokon az ellentéteken, minimumügyekben sem, amelyek közöttünk fennállnak, akkor nem fogjuk tudni megoldani az ország problémáit, vagy legalábbis a kormánykoalícióra hárulandóan sokkal nehezebb lesz. Miért baj az, hogy mi kérjük az önök segítségét ehhez, hogy nem utasítjuk el? Hogyan lehet odajutni ebben az ügyben?
Tóth András volt az, én emlékszem jól, aki a legerőteljesebben sürgette, hogy a titokvédelmi kérdéseket rendezzük; hogy kérjük fel a főtitkárságot, hogy soron kívül terjesszen elő megfelelő szakmai javaslatot. Nem mi erőltettük, hanem Tóth képviselő úr, a másik oldalról! De egyetértettem vele, én is támogattam, én is sürgettem. Megszületik egy megoldás, négy-öt ülésen keresztül mindenki támogatja, mindenki elfogadja, senki nem hivatkozik ilyen problémákra. Azt ne tessék mondani, hogy velünk szemben a kifogások az elmúlt héten merültek fel, és az eddigi két és fél év úgy telt el, hogy nem voltak ilyen problémák; senki nem mondta azt, hogy itt ez fog ma történni - és akkor ez történik! Hát még azok az ügyek sem alkalmasak, hölgyeim és uraim, az előrelépésre, amelyekben a bizottságban meg tudtunk egyezni? Nem itt kellene elindulni? Nem örülni kellene, hogy végre van valami, amit meg tudunk szavazni?
Ha önök ezt máshogy gondolják, tegyék! De ki-ki számoljon el a saját lelkiismeretével ezzel kapcsolatban. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Ezt gondoljuk mi is!)
