TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Képviselő úr, köszönöm a szót, nagy tisztelettel. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem ismételten szót, mert néhány kérdésben a kétperces lehetőségen túl szeretnék reagálni Salamon László elnök úr felvetésére, mert megmondom őszintén, engem az döbbentett meg, hogy Salamon László képviselő urat ez a helyzet megdöbbentette.
Mert ha nem tudná, elnök úr, akkor itt az a történés van, hogy az ellenzék szóvá tette annak a magatartásnak a kettősségét és elfogadhatatlanságát, amelyet ön sugall egyébként, hogy bizonyos részletkérdések megoldásában legyünk korrekt partnerek, működjünk együtt, ugyanakkor ezen szabályok végrehajtása során gyakorlatilag az erőpolitika győzedelmeskedik, az a logika kap minden esetben támogatást az önök részéről, önök vannak hatalomban, önöknél a többség, tehát az történik, amit mi akarunk. És én azt gondolom, hogy ezt az eltérő normák alapján történő magatartást teszi szóvá az ellenzék ennek az ügynek a kapcsán, miközben, megerősítem ismételten, magát az elkészült szabályozási anyagot szakmailag, azoknak az embereknek a munkáját, akik ebben közreműködtek, én tisztességesnek tartom, elismerésre méltónak tartom és elfogadhatónak tartom.
Tehát nem tartom elfogadhatónak az ön részéről azt a beállítást, hogy akik a Fidesz parlamenti magatartását bírálják, azok azoknak a munkáját bírálják, akik ebben az ügyben közreműködtek. A BM titokszakértőinek, az ombudsmani hivatal munkatársainak, a főtitkárság munkatársainak tevékenysége ebből a szempontból semmifajta csorbát nem szenvedett és nem szenvedhet. Ez korrekt munka volt, és ezt továbbra is tartjuk. De mindvégig azt mondtuk és ma is azt mondom, hogy eltérő mérce alkalmazása még ilyen vonatkozásban sem elfogadható és nem szerencsés.
Szeretném visszaidézni, elnök úr, hogy ön hivatkozik az ügyrendi bizottság működésére, de azért néhány kérdésben nem pontosan emlékszik vissza a történésekre. Miközben én elfogadom azt, hogy ennek az ügynek a kimunkálása során megvolt egy egyetértés, megvolt egy együttműködés, azt is szeretném hangsúlyozni, vissza lehet nézni a jegyzőkönyvekből, hogy mindvégig azt mondtuk mi a magunk részéről, hogy bizony óvatosak vagyunk, azért vagyunk óvatosak, mert az elmúlt két és fél év minket erre késztetett és erre késztet. Itt van nálam az a jegyzőkönyv, amely az ügyrendi bizottság üléséről készült, történetesen 2000. május 18-án, amikor az ügyrendi bizottság ezzel a kérdéssel foglalkozott. Sajnálom, hogy magamat kell idéznem, de én mondtam ebben az ügyben az MSZP részéről a következőket:
"Az elmúlt két év tapasztalatai minket arra intenek, hogy rendkívül rigorózus szabályozáshoz ragaszkodjunk. Az a bizalmi elv, amely jellemezte a Házszabály eddigi kialakítását, amely abból indult ki, hogy feltételezünk egymásról józan belátást, és feltételezzük azt, hogy ugyanazt gondoljuk a sorokban, mint ami le van írva, az megdőlni látszik, mert az elmúlt két év azt igazolja, hogy bizony a házszabály-értelmezéseknél az a fajta bizalmi elv egyszerűen nem érvényesült. Ebből következtek azok a megoldások, amelyeket mindenki ma már klasszikus módon ismer. A 'hetente' azt jelenti, hogy háromhetente, az ellenzéki kezdeményezés csak addig érvényesül, ameddig azt beadják, utána nincs lehetősége az ellenzéknek arra, hogy ezeknek érvényt szerezzen, miközben le van írva tételesen a Házszabályban, hogy például vizsgálóbizottság létrehozása, alakítása a parlamenti képviselők 20 százalékának a támogatásával kötelezően szükséges hogy létrejöjjön. Tíz darab érvényes kezdeményezés van ma a parlament asztalán, amelyet az ellenzék nyújtott be 1998 júliusa óta. Önök eltérő technológiákat alkalmaznak, bizonyos dolgokat elvittek odáig, hogy megtárgyalták, elfogadta a parlament a vizsgálóbizottság létrehozását, majd ezt követően a vizsgálóbizottság személyi összetételénél önök blokkoltak, ott húzták be a kéziféket. Később rájöttek, hogy ez nagyon macerás megoldás, ehelyett azt csinálják ma már, hogy napirendre se tűzik. A legegyszerűbb az, hogy önök azt mondják, a napirend megállapítása a parlamenti képviselők felének a döntését igényli, önök nem tűzik napirendre, tehát én azt állítom, hogy bizony önök a Házszabály rendelkezésével visszaélnek."
Nos, amikor most arról van szó, hogy egy házszabály-módosítást hajtsunk végre, amely jellegét tekintve tény, hogy szakmai kérdés, és mi azt mondjuk, hogy kérem, ennek az egyik feltétele az, hogy legyen egy korrekt szakmai anyag, a másik feltétele az, hogy legyen meg az a bizalmi tőke, amelyre alapozva egy ilyen munkát el lehet végezni, akkor én nem tudom, hogy min csodálkoznak. Hiszen összességében azok a kérdések, amelyek ma napirenden vannak, nemcsak azon múlnak, hogy ez a javaslat, amelyet letettünk közösen - és továbbra is állítom, hogy közösen tettük le - az ügyrendi bizottság nevében, megfelel-e a kritériumoknak, hanem az is kérdés, van-e garancia arra, hogy ez az anyag, ez a szabályozás a gyakorlatban érvényesülni tudjon.
(13.50)
Említettem az előző felszólalásomban azt a példát, hogy önök a zárt ülés tartásának intézményével az elmúlt két év során számos alkalommal visszaéltek. Az a bizonyos bizottság, amely arra volt hivatott, hogy megvizsgálja, hogy volt-e megfigyelés az elmúlt négyéves ciklus során, annak a bizottságnak a működésére az volt a jellemző, hogy akkor rendeltek el zárt ülést, amikor az önök kénye-kedve ezt szükségessé tette. Semmifajta szabályt nem vettek figyelembe, pedig akkor is benne volt és a jelenleg érvényes Házszabályban is benne van, hogy akkor rendelhető el zárt ülés házszabályszerűen, ha államtitok vagy szolgálati titok védelme ezt indokolja. De önök a kényelmi szempontokat hozták elő.
Tehát én azt hiszem, ez a vita nem arról szól, hogy valaki meggondolta magát, vagy valaki úgy gondolja, hogy az adott szót vissza lehet venni, mint ahogy vissza lehet vonni egy lemondó nyilatkozatot, hanem én azt gondolom, itt arról van szó, hogy keressük annak a megoldását, hogy az elfogadott rendelkezések a gyakorlatban is érvényre juthassanak.
Az elnök úr idézett engem, hogy én magam sürgettem ezt a rendelkezést. Én nem sürgettem ennek a rendelkezésnek a megalkotását, hanem támogattam, aktívan közreműködtem - nézze vissza! Amit én sürgettem és ma is sürgetek, az például az, hogy nincs megoldva, a Ház televíziós közvetítésének rendje nem szabályozott. Valószínűleg a két dolgot összekeverte; semmi gond nincsen, azért jeleztem, hogy ezt a dolgot kiegyenesítsük. Ebben aktívan közreműködtem, ezt támogattam, de sürgetni azt sürgettem, ami ma sem megoldott, hogy a tévéközvetítések rendje szabályozott legyen, a médiatörvényben meghatározott feladatának az Országgyűlés tegyen eleget. Ez egy másik kérdés, fontos kérdés, de ez nem az, amiről ma tárgyalást folytatunk.
Összességében, Salamon elnök úr, én azt szeretném kérni, hogy ne látszólagos gesztusokat tegyünk egymásnak, mert azzal tele van a padlás, hanem azt kellene tudnunk elérni kölcsönösen, hogy az Országgyűlésben a közös dolgainkat korrekt partnerként nemcsak a megajánlásnál, nemcsak a szabályozás kidolgozásakor, hanem a végrehajtás egész folyamatában biztosítani tudjuk, és ne legyenek azok a mindennapos méltatlan történések, amelyek ügyrendi vita kapcsán, házszabály-értelmezés kapcsán ma már sajnos sajátjává váltak a Magyar Országgyűlésnek.
Mi azt kérjük, hogy ebben emelkedjen fel a Fidesz, ebben tartsa magát ahhoz a követelményhez, ami egyébként jellemzője volt a Magyar Országgyűlésnek tíz éven keresztül, hogy ezekben az ügyekben elfogadta a mindenkori kormánytöbbség és a mindenkori ellenzék, hogy egymásra utaltak, elfogadták, hogy ezekben az ügyekben csak közös akarattal lehet lépni, döntéseket hozni, és ehhez korrekt módon tartották is magukat.
Mi magunk ezt követeljük, ezt igényeljük a ciklus hátralévő részében, és ez az a bizalmi feltétel, amely alapján egy házszabály-módosításban az igen gombot meg tudjuk nyomni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
