ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, az első módosító javaslatom magyarázata egészen közelről csatlakozik Lezsák képviselő úr hozzászólásához.
Én már az általános vita során jeleztem, hogy a szakma és a hivatal kapcsolata, illetve annak kialakítása a jövőbeni együttműködés szempontjából döntő jelentőségű lesz. Tudomásul vettük a bizottsági ülésen, hogy ezt a kérdést hogyan kívánja rendezni a minisztérium, de én ugyanúgy fontosnak tartom, mint Lezsák képviselő úr, hogy a módosítókból azokat is felolvassam, illetve azokat is részletezzem, amelyek erre vonatkoznak, mert a későbbi miniszteri rendelet vagy kormányrendelet elemzése során szeretnénk viszontlátni módosítóink megoldott voltát.
(16.40)
A 33. pontnál kezdem és a 76. pont lesz az utolsó. Szíves türelmüket kérem, hiszen 11 módosító indítványom éppen ebbe a leghosszabb szakaszba került be, úgyhogy most egyfolytában valamivel hosszabban fogok beszélni.
Tehát a 33. pontnál, a "Régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítása" fejezetben a 14. § 1. pontjának első mondatát szeretném kiegészíteni, ami így szól: "A védetté nyilvánítás előkészítését a hivatal folytatja le", és ezt úgy kívánjuk kiegészíteni, hogy "az illetékes szakmai fórum kezdeményezésére" a hivatal folytatja le.
Indoklásul szeretném megemlíteni, hogy a 14. § (1) bekezdése f) pontjában az eljárás megindításával egyidejűleg értesítendők között említi a védetté nyilvánítás kezdeményezőjét. Tehát ilyen személy, más hivatal - nemcsak a nagybetűs Hivatal -, illetve hivatali funkció van vagy éppen lennie kell, ez esetben pedig szerepeltetése a jelzett mondatban elvárható. A kiegészítés a 17. § első mondatát is egyértelművé tenné, ahol a "kezdeményezték" homályban hagyja a hiteles kezdeményezőt.
A bizottsági ülésen magyarázatként azt kaptuk, hogy természetes, hogy bárki, utcáról bejött akárki, aki fontos bejelentés tesz az eljárás megindítását kezdeményezve, az a hivatal barátságos fogadására lel, és az eljárás elkezdődik. Ez képtelenség. Azt hiszem, hogy ezt senki komolyan nem veheti, hiszen az utcáról nem azok léphetnek be ilyen ötlettel, akiknek az ötletét komolyan kell venni, hanem ha komolyan vesszük a minisztérium álláspontját, akkor bárki. Bárkinek a bejelentésére pedig a hivatal ugrani nem fog, és nem is tenné ezt okosan. Ettől függetlenül az illetékes szakmai fórum lehet maga a hivatal természetesen, ha a hivatal ezt a kezdeményezést a bejelentésre beindítja, tehát megvizsgálja, hogy mennyire méltánylandó a bejelentés. Egyébként pedig feltételezem, hogy a hivatalnak, illetve magának a paragrafusnak oda kell irányítania a kezdeményezőket, a bejelentőket, ahol a legközelebbi szakmai fórum van.
A 38. pontban a "Régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítása" című fejezet 16. §-át kívánnám módosítani, amely a vizsgálatokkal, illetve az ellenőrzéssel foglalkozik. Így szól: "A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeket a hivatal a gyűjtőhely szerinti megyei múzeum - a fővárosban a Budapesti Történeti Múzeum, a továbbiakban illetékes múzeum - közreműködésével rendszeresen ellenőrzi." Ezt szeretném kiegészíteni úgy, hogy évi rendszerességgel, illetve természetes vagy jogi személy kezdeményezésére bármikor ellenőrzi.
Az ellenőrzés rendszerességének minimumhatárát ugyanis meggyőződésünk, hogy meg kell jelölni. Maga az eredetileg használt "rendszeresen" szó is szakaszolást feltételez, de ez ebben az esetben lehet 20-50-100, akárhány év. És ez törvényessé is teszi, ami képtelenség, hiszen az ellenőrzésnek az elpusztítást, elpusztulást kell megakadályoznia vagy megnehezítenie.
Tekintetbe véve az építkezések rohamos szaporodását, a mezőgazdaság átalakulását, például az árvízi munkákat, ahol nincs pardon - minden évben van az utóbbi időben árvíz -; mindezeket tekintetbe véve a regionális sajátosságokhoz igazítható követelményrendszert kell felállítani. Szeretném megemlíteni, hogy ez a bizonyos "rendszeres" szó az eddigiekben is szerepelt, és azt jelentette, hogy egyáltalán nem volt ellenőrzés. S ezt senki számon nem kérhette, hiszen amikor a "rendszeres" szó elhangzott, akkor azt mindjárt a következő évre, a következő évtizedre helyezték ki.
44. pont: a régészeti feltárás. A régészeti feltárásra vonatkozó általános előírások 19. § 3. pontját kívánjuk módosíttatni. Ez így szól: "A régészeti feltárások költségeit a mentő feltárások kivételével annak kell fedezni, akinek érdekében a feltárás szükségessé vált." Az érdekre való hivatkozás félremagyarázható. Itt nem érdek, hanem létesítő ok esete forog fenn, különben pedig minden a magyar állam érdeke, tehát aki régészeti feltárást követel - hogy úgy mondjam -, mert az érdeke így kívánja, az egyúttal azt is mondhatja, hogy maga a költség viszont az államot terheli, hiszen az államnak, a tudománynak s a többi érdeke az, hogy ez megtörténjék, hiszen ez mindenkor bizonyítható, hogy valóban így van. Viszont ha úgy fordítjuk a szöveget, hogy annak kell fedezni, aki miatt szükségessé vált a régészeti örökség elemeinek elmozdítása a régészeti lelőhelyen, akkor sokkal aktívabban be lehet vonni a beruházókat ebbe a költségmegosztásba.
Az 54. és 55. pontoknál a 20. § 4. pontját kívánjuk módosítani. Ez ismét arra utal, hogy a szakma és a hivatal viszonya ebben a törvényben nem pontos, rendezetlen. Így szól - két változatban: "A régészeti feltárásokat a hivatal az ásatási bizottság bevonásával ellenőrzi."
A 20. § 1. pontjában egyértelmű a koncepció: a hivatal az ásatási bizottság szakmai kompetenciáját alapul elfogadva és megjelölve, annak kezdeményezésére, javaslatára ad ki engedélyt. Tehát logikus, hogy szakmai természetű ellenőrzést az ásatási bizottság végezzen a hivatal bevonásával. Tehát javaslatunk, hogy így változzék a szöveg: "A feltárásokat az ásatási bizottság a hivatal bevonásával ellenőrzi." B-változatban - ez van az 55. pontban -: "A régészeti feltárásokat a hivatal az ásatási bizottság által ellenőrizteti."
59. pont: a próbafeltárás. A 21. § (2) bekezdése módosulna: "A hivatal próbafeltárást rendelhet el a lelőhelyek osztályozására, a védelmi fokozat megállapítására, a veszélyeztető források meghatározására." Véleményünk szerint mindaz, amit elmondtam, szakmai feladat, és az iménti hivatkozást szeretném idézni és egyúttal a módosítási javaslatot bejelenteni: "A hivatal az ásatási bizottság kezdeményezésére próbafeltárást rendelhet el" s a többi.
66. pont: megelőző feltárás. A 22. § 3. pontját kívánjuk kiegészíttetni: "A feltárás végzésére jogosult és a beruházó a megelőző feltárásra vonatkozóan írásbeli szerződést köt. A szerződésnek tartalmaznia kell a feltárás időtartamát és annak teljes költségét. A szerződés érvényességéhez..." s a többi, s a többi. Meggyőződésünk, hogy innen fél mondat hiányzik: "... és annak teljes költségét, valamint a költségek megoszlásának arányait."
A 19. § 3. pontjára vonatkozó módosító javaslatot és indoklását szeretném figyelmükbe ajánlani. Ott jeleztük, hogy a nyilvánvaló államérdek mellett a létesítő ok kiváltója, vagyis a beruházó köteles a költségekből részt vállalni. Ennek arányait viszont már a szerződésben javasoljuk rögzíteni.
A 68. pontban a 23. § (1) bekezdése módosulna hasonló szemléletű okokból. A fejlesztések, beruházások tervezése során a megelőző feltárás teljes költségét, de legalább a bekerülési költség 9 ezrelékét kell költség-előirányzatként biztosítani a feltárás fedezetére, s a többi, s a többi. Nyilvánvaló ennek a mondatnak az első feléből, hogy előirányzatként a paragrafus fogalmazója a megelőző feltárás teljes költségére tart igényt.
(16.50)
Mivel azonban nem lehet kiindulni abból a feltételezésből, hogy a teljes bekerülési költség 9 ezreléke ezt minden esetben fedezi, a törvény garanciáját a két mondatszakasz felcserélésében látjuk, ami így szólna: "A teljes bekerülési költség 9 ezrelékét, de legalább a megelőző feltárás teljes költségét kell (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) költségirányzatként..." - bocsánat.
