LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Megpróbálom tíz percbe beszorítani mindazon módosító javaslatokat, amelyeket Balogh László képviselőtársammal együtt nyújtottunk be, ezek között van néhány, amely csatolt, illetve kapcsolt módosító javaslat.
Az ajánlás 27. pontjában a 8. § (1) bekezdését egy mondatrésszel bővítettük, így hangzik: "eltitkolását a törvény bünteti". Tettük ezt azzal a megfontolással, hogy a kulturális örökség maradéktalan védelme megköveteli a még nem védett, mert a hivatal tudomására nem jutott értékek törvény általi védelmét is. Az eltitkolt leleteket gyakran nem az értékük miatt hallgatják el, hanem mert attól tartanak, hogy egy váratlanul előkerült lelet megakadályozza egy új út, épület tervezett időben történő átadását. Úgy véljük, hogy a leletek elhallgatását határozottabban kellene szankcionálni.
Az ajánlás 34. pontjában a mi beadványunkban - Kiss Gábor képviselőtársamhoz hasonlóan - a 14. § (1) bekezdését egy új h) ponttal javasoltuk kiegészíteni: a "területileg illetékes múzeumot" mondatrészt illesztettük ide. Ugyanis meggyőződésünk, hogy a területileg illetékes múzeum és a hivatal között szükséges a folyamatos információcsere, különösen indokolt ez a régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításának előkészítésében, mivel az illetékes múzeumok leletmentés vagy egyéb tevékenységük kapcsán érintettek az adatok naprakész nyilvántartásában.
Az ajánlás 37. pontjában azt javasoltuk, hogy bővítsük a mondatot a "soron kívül" kifejezéssel, tehát hogy soron kívül kell bejegyezni. Ezt egyébként egy csatolt módosítóval tovább formáztuk, mert meggyőződésünk, hogy jelenleg évekig elhúzódhat egy-egy ingatlan bejegyzése vagy bármilyen változtatás átvezetése az ingatlan-nyilvántartáson, és nem néhány hónapos, hanem néhány hetes, de akár néhány napos késlekedés is jóvátehetetlen károkat okozhat, és erre Bács-Kiskun megyéből is nem egy példát tudok hozni.
Az ajánlás 42. pontjában azt a mondatot illesztettük be a 19. § (2) bekezdésébe, hogy "vagy országos gyűjtőkörű szakmúzeumban" kell elhelyezni a feltáráson előkerülő régészeti leleteket, amennyiben azok a helyszínen nem őrizhetők meg, és ezt abból a megfontolásból tettük, hogy módosítás nélkül az eredeti bekezdés értelmében például a Magyar Nemzeti Múzeum által folytatott ásatások anyagát is a terület szerint illetékes megyei múzeumban kellene elhelyezni. Fent kell tartani az elhelyezés lehetőségét az ásatást végző illetékes múzeum vagy az országos gyűjtőkörű szakmúzeumok számára is. Elfogadom azt, amit Sasvári Szilárd képviselőtársam nagyon világosan megfogalmazott, hogy van egy új logikája, egy új logikai rendje ennek a törvényjavaslatnak, és talán ebbe nem illik bele ez a kitétel, ugyanakkor talán érdemes lenne megfontolni azt, hogy ebben az esetben ezt a kapcsolt módosító indítványt talán érdemes lenne támogatni.
Az ajánlás 52. pontjában egy olyan módosító javaslatunk van, amelyet aztán csatlakozó, illetve kapcsolt módosító indítvánnyal próbáltunk tovább formálni, és ez azzal kapcsolatos, ami a régésztársadalom szinte minden rétegéből, részéből érkező meg nem értést, háborgást, rákérdezést vagy éppen bizonytalanságot váltott ki. Ez az a bizonyos paragrafus, amelyik meghatározza, hogy ki lehet a régészeti feltárás vezetője. Mindenképpen végig kell ezt gondolnia az előterjesztőnek, hiszen ez kihat a feltárásokkal kapcsolatos pénzügyi, finanszírozási területekre is, és bizony elképzelhető, nem kell nagy fantázia hozzá, hogy nagy, külföldi beruházásban megvalósuló bevásárlóközpont megelőző feltárásához egy azonos nemzetbéli régész vagy régészcsoport köt egymással szerződést magyar szakmai intézményi ellenőrzés nélkül. Tudom azt, hogy ez is rendezve lesz majdan a rendelet szintjén, azonban talán nagyobb garanciát jelentene ennek a valamilyen formában történő megjelenése a törvény szövegében.
Az ajánlás 65. pontjában a 22. § (3) bekezdését javasoltuk módosítani; ez sem kapta meg az előterjesztő, illetve a bizottságok támogatását. Itt mindenképpen azt szerettük volna elérni - akkor még nem ismertük Hadházy képviselő úr módosító javaslatát -, hogy tisztázzuk a hivatal és az ásatási bizottság viszonylatát, kapcsolatrendszerét, mivel a feltáráshoz szükséges engedélyek olyan adatszolgáltatásra kötelezik a múzeumokat, illetve az ásatás végzésére jogosult intézményeket, amelyben a feltárás körülményeinek minden adata szerepel: határidő, finanszírozás, a finanszírozás forrása, annak összege, ütemezése. A 22. §-ban idézett szakaszt indokolatlannak véljük, ráadásul az újabb engedélyezési eljárás, illetve egyéb feltételek kikötése feleslegesen tovább bonyolítja az ügymenetet, ami időeltolódást eredményez, ennek következtében a határidők megtartása kétségessé válik. Egyébként ez megint csak egy olyan pont, ami a régésztársadalom egymással kapcsolatot nem tartó rétegeitől egybehangzóan érkezett vélemény volt, ezt mindenképpen szerettem volna közvetíteni.
A következő módosító javaslatunk egy csatolt módosító javaslat formájában jelent meg a magunk módosító javaslatához, és ezzel a törvényjavaslat 33. §-át kívánjuk kiegészíteni.
(17.40)
Ezt ma délután adtuk be. Ennek lényege az, hogy a javaslat 33. §-a a következők szerint módosul: a "kiemelkedő" rész elmarad és úgy kezdődik, hogy "egyes jelentős történeti és kulturális értékű, illetve veszélyeztetett helyzetű műemlékek és műemlékegyüttesek fokozott védelmét biztosítani kell". Kimarad az "ennek érdekében", helyette "ezek közül, az e törvény mellékletében egyidejűleg meghatározott műemléket", és ez folytatódik tovább.
Ezt azzal kívánom röviden indokolni, hogy a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti megállapodás, továbbá az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi törvény 5-7. §-a kimondja, hogy az egyház kulturális öröksége, ezen belül az egyházi levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban és más gyűjteményekben őrzött értékek és dokumentumok a magyar kulturális örökség egészének fontos részét képezik, ennek megőrzésében, felújításában és gyarapításában, valamint közhasználatának biztosításában, ha az egyház és a magyar állam együttműködik, a költségvetés azokat az államiakhoz hasonló támogatásban részesíti. Mindenképpen szükségesnek tartjuk ennek a kapcsolt módosító javaslatnak az előterjesztő részéről történő megfontolását.
Végezetül nagyon röviden a 41. § (1) bekezdésének módosító javaslatára hívom fel az előterjesztő figyelmét. Ugyanis gondot okoz a védetté nyilvánított műemlékek, kulturális javak fenntartási kötelezettségében, hogy a törvényjavaslat alapján a hivatal a tulajdonosokra különböző, esetenként azok anyagi lehetőségeit messze meghaladó kötelezettségeket róhat, miközben kulturális örökségünk megóvásában az állami kötelezettségvállalás módozataira kevés hangsúly jut.
Erre is tisztelettel felhívom a figyelmüket, és elnézést kérek az idő túllépéséért. Köszönöm.
