DR. PÁLINKÁS JÓZSEF
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, köszönjük az ünnepi gondolatokat, és köszönjük a biztatást. Ránk fér a biztatás, noha az ünnepi könyvhéten, ha kimentünk a Vörösmarty térre, mindazokat, mindannyiunkat, akik láttuk azt, hogy milyen népszerű ma a könyv, láttuk azt, milyen élénk érdeklődéssel kíséri a magyar társadalom ma is azt, hogy mi történik a könyvhéten, akár ebből is meríthettünk egy kis nyugalmat, biztatást arra vonatkozóan, hogy a könyv, amely maradandó gondolatok rögzítése, ha úgy tetszik, Hammurabitól a magyar rovásíráson keresztül a mai, elektronikusan rögzített gondolatokig, a lényegét illetően mit sem változott: maradandó gondolatokat kíván rögzíteni, híd kíván lenni, a kultúra hídja, generációk között.
Azt gondolom, ma könyvet létrehozni könnyű. Egy közepes minőségű word-processzor kell hozzá, és gyorsan létrehozható egy könyv. Jó könyvet írni azonban nehéz. "Az öreg halász és a tenger"-t vagy Szolzsenyicin "Iván Gyenyiszovics egy napjá"-t ma is nehéz megírni, olyan gondolatokat közölni, amelyek maradandóak, amelyek mindannyiunk épülésére szolgálnak, ma is nehéz papírra vetni, és köszönet illeti azokat az alkotókat, akik papírra vetik ma is azokat a mindannyiunkat foglalkoztató gondolatokat, amelyekért kimegyünk a könyvheti sátorhoz, amiért beülünk egy könyvtárba, amiért bemegyünk egy könyvesboltba, és végignézzük azt, hogy melyek azok a könyvek, melyek azok az új gondolatok, amelyekből épülhetünk.
Azt gondolom, nyilvánvaló, hogy legtöbbször nem a papír minősége határozza meg, milyen egy könyv. Ilyen módon azt képzelem, később, néhány tíz év múlva vagy akár tíz év múlva a könyv szerepe, a könyv megjelenése valószínűleg megváltozik, de csak akkor helyettesítheti, ha úgy tetszik, az elektronikus könyv a mai könyvet, ha az a sajátos lelki és szellemi kapcsolat, amely megvan, amelyet a könyv közvetít a formájával, a tapintásával, ha ez a sajátos lelki kapcsolat kialakulhat. Nem látunk a jövőbe, nem látjuk azt, hogy a technika megajándékoz-e minket ezzel, ha úgy tetszik, elektronikus formában, de gondolati, lelki értelemben azt képzelem, ez ugyanaz a könyv lesz.
(8.50)
Köszönet még egyszer a könyvekért a kiadóknak, az alkotóknak, és köszönet a tanároknak. Köszönet a tanároknak, akik ma is megpróbálják mindennapi élményünkké tenni a könyvet; a tanároknak, akik megtanítanak minket a betűvetésre, megtanítanak minket írni, olvasni, arra a legfontosabb, ha úgy tetszik, kompetenciára, arra a legfontosabb képességre, hogy tudjunk írásban, olvasásban beszélni egymással, tudjuk gondolatainkat kicserélni.
Az olvasás éve arra irányul, hogy két dologra ráirányítsa a figyelmünket: egyrészt magára a könyvre mint kultúrahordozóra, másrészt az olvasás-, írástudásban meglévő nehézségeinkre.
Nem is olyan régen nemcsak szellemi élvezetet, de szellemi-lelki vigaszt is vártunk a könyvhéten. Jó hír: ma is ezt várjuk. Hála istennek, nem egy diktatúra okozta szomorúságra várunk vigaszt, de vigaszt várunk az új fájdalmakra, az elmagányosodásra, a szellemi sivárság új fájdalmaira. Remélem, a könyvek vigaszt nyújtanak erre.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
