BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ez a mostani törvényjavaslat egy jelenleg létező, jól működő rendszert változtat meg, méghozzá - mondhatjuk úgy is - alapjaiban változtat meg. A kérdés, amelyre nekünk most válaszolni kell, az, hogy indokolt-e az, hogy egy ilyen erőteljes változtatás következzen be. Tekintettel arra, hogy formailag sem egy törvénymódosításról van csak szó, hanem egy új törvény megalkotásáról, célszerű visszamenni az alapelvhez vagy -célhoz: a szakképzési hozzájárulás miért jött létre?
Az állami szerepvállalás mellett a gazdálkodó szervek szakképzési szerepvállalását intézményesítve kívánja szolgálni ez és az ezt megelőző törvény. A több mint húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest olyan jelentős változások történtek a képzés szerkezetében, amelyek indokolják a törvény ilyen mértékű megváltoztatását. Az adatok szerint az oktatási rendszerből a munka világába szakképzettséggel belépők közül középfokon 54 százalék szerez szakképzettséget, a felsőoktatásban jelenleg 24,6 százalék, ami egy évtized alatt nőtt 10,6-ról 24,6 százalékra. Ha ehhez hozzávesszük az elmúlt évek tendenciáját, a várható változásokat is figyelembe vesszük, az előző évek számadatait, akkor azt kell mondani, hogy a felsőfokú intézmények képzési létszáma dinamikusan fog növekedni. Ha pedig ez így van, akkor azt a kérdést kell feltenni, hogy igazságos volt-e a jelenlegi törvényi szabályozás, amely nagyrészt korlátozta az intézménynek a Szakképzési Alaphoz való hozzájutását. Nyilvánvalóan nem volt igazságos, és ami ennél fontosabb, nem szolgálta kiegyensúlyozottan a gazdaság egészének minél magasabb színvonalú szakemberképzését.
Az én személyes tapasztalataim is azt támasztják alá, hogy indokolt a változtatás. A Fővárosi Közgyűlés oktatási bizottságában négy évet töltöttem el, mint iskolafenntartó önkormányzat elsődlegesen szakképző intézményeket ismerhettem meg, és valóban öröm volt látni azt, hogy számos területen milyen kiválóan felszerelt háttérrel rendelkezik a középfokú szakképzés, köszönhetően a szakképzési hozzájárulásnak. Hozzá kell tennem, hogy mint felsőoktatásban dolgozó, irigykedve is szemléltem azt, hogy egy-egy főiskolán, egy-egy szakterületen pályázatok sokaságával nem lehet azt a színvonalat elérni, amelyet ez a középfokú intézmény adott esetben elért. Ezért érzem azt, hogy indokolt a változtatás, de ugyanakkor nem jelent korlátlan nyitást, és két nagyon fontos szempontot kell mérlegelni.
Az egyik magában a törvényjavaslatban szerepel, hogy a befizetésre kötelezett a 75 százalékos átadható maximális támogatásnak a felét, vagyis az összes hozzájárulási kötelezettség 37,5 százalékát adhatja felsőoktatási intézménynek. Tehát eleve be van építve egy korlát, és ez a korlát kisebb, mint ami a szakképzésre adható. Azt hiszem, képviselőtársaim, egy nagyon lényeges kérdésről elfeledkezünk, amikor attól félünk, hogy hátrányos helyzetbe kerül a középfokú oktatás. A középfokú oktatás szakmai színvonalának a fenntartása érdekében nem az a meghatározó, hogy a százalék, amelyet megkap, hogyan változik, hanem az, hogy az a teljes, ilyen típusú, előbb említett alaprész tömege, amelyhez hozzájutott, hogyan változik. Megismerhettük az adatot, hogy 1998-ban ez az alaprész 4,1 milliárd forint volt, 2000-ben a valóságos, realizált bevétel 13,4 milliárd forint.
Tehát nem vizsgálhatjuk csak a százalékok alapján azt, hogy a középfokú oktatás, amelynek természetesen a színvonalát szeretnék fenntartani, most milyen hátrányos helyzetbe kerül, pontosan ennek a dinamikus növekedésnek a következtében, amit majd a minimálbér jövő évi növekedése még különösen megemel. Azt kell mondanunk, hogy igen, ebből a jóval nagyobb tortából a szeleteket igazságosabban lehet elosztani. Egyébként, a felsőoktatásra való kiterjesztést a munkaadói szervezetek is igényelték. Ezt indokolt figyelembe venni. Hiszen mi az alap egyik célja? Az, hogy a munkáltatók, a gazdaság és a képzési rendszer kapcsolatát szorosabbá tegye. Miután a gazdasági szektor teljesíti a befizetést, az ő döntéseit itt figyelembe kell venni, hogy milyenfajta munkaerőre van szükség.
A másik lényeges terület a saját munkavállaló képzésének a támogatása, amely a hozzájárulás legfeljebb egyharmada lehet, ezt a növelést az elmúlt módosítás alkalmazával hozta meg az Országgyűlés. Ez most körülbelül 13 milliárd forint lehetne kihasználva, és jelenleg ez mindössze 1-1,5 milliárd forintnyi összeg, amit a saját munkaerő képzésére fordítanak. Ezért a MIÉP indokoltnak tartja a hatályos törvényhez képest azokat a könnyítéseket a munkáltatók számára, amelyek a források felhasználását célszerűbbé teszik.
Egy lényeges kérdésben azonban, azt hiszem, egy definíciót ebben a törvényben módosítani kellene, ami hozzájárulna ahhoz, hogy a felsőfokú oktatás irányába ne olyan teljes mértékben nyíljon meg ennek az alapnak a felhasználása, amelynél kétséges, hogy vajon gyakorlati képzés segítését szolgálja-e, hiszen a definíció így szól a 19. §-ban: "A pályakövetelmény teljesítése érdekében folytatott olyan rendszeres tevékenység, amely a szakma sikeres gyakorlásához szükséges kompetenciák, személyiség, szakmai készség, képességek, szociális készség fejlesztését szolgálja." Ebbe belefér egy abszolút elméleti képzés nagy előadótermének a megvalósítása, támogatása ilyen forrásból. Úgy ítélem meg, hogy megfelelő módon nyilván egy ezt módosító definícióval tartalmilag valahogy mégis szorosabban kellene meghatározni a felsőoktatás gyakorlati képzésének a fogalmát, mert ilyen értelemben ez valóban lehet egy túlzott tágra nyitás.
A megyei szakképzési bizottságok helyett regionális bizottsággá való átalakítás - azt mondanám, hogy ez megvizsgálandó, valóban, és kérdéses. A "régió" szóval manapság egy kicsit úgy vagyunk, hogy rögtön az Európai Unió követelményrendszeréhez történő alkalmazkodásnak tűnik, amikor valaki ezt a szót használja, vagy eszerint valósít meg egy decentralizált rendszert, miközben adott esetben az intézmények megyei szervezésűek. Tehát én úgy ítélem meg, hogy ezt valóban meg kellene nézni, hogy szükséges-e pont a szakképzés területén egy jelenleg azért nem létező régiórendszerhez igazítani és átalakítani a decentralizált elosztást.
(10.40)
Ezen figyelemfelhívó kritikai észrevételekkel együtt összességében a Magyar Igazság és Élet Pártja támogatja ennek a törvénynek a meghozatalát.
Köszönöm. (Taps a MIÉP és a kormánypártok soraiban.)
