SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Mi tárgyaltuk főbizottságként ezt a törvényjavaslatot, ezért gondolom érthető, hogy élünk az alkalommal.
Az oktatási bizottságban az államtitkár úr által ismertetett törvényjavaslatról a többségi vélemény az volt, hogy a törvényjavaslat általános vitára alkalmas. Mindazonáltal a bizottságban elég komoly szakmai vita dúlt arról, hogy ezt a törvénymódosítást be kell-e vezetni.
(9.20)
A szakmai vita csupán néha csapott át politikai vitába, hiszen minden képviselő a jobbítás szándékával közeledett a törvényjavaslathoz, akár többségi, akár kisebbségi véleményt hangoztatott.
A többségi és kisebbségi vélemények eltérése alapvetően a törvény értelmezéséből, illetve az ebből származtatott következményekből fakadt. A más-más megítélést alapvetően a szakközépiskolák helyzetének változása vagy vélt változása váltotta ki.
A többségi vélemény szerint a kormánynak előbb-utóbb lépnie kell, lépnie kellett, és szerencsére lépett is, hiszen az évek óta mind markánsabban megmutatkozó jelenségek most már a törvényben kellett, hogy hatásukat éreztessék. A többségi véleményt megformáló képviselők tehát úgy gondolták, hogy a törvény a korszak jelenségeivel lépést tart. Hangoztatták, hogy a szakmunkásképzés folyamatos háttérbe szorulásával, valamint a középiskolai szakképzés stagnálásával szembevethető a vállalati képzés és a felsőfokú szakképzés egyre erőteljesebb térhódítása.
Azt a véleményt hangoztattuk tehát, hogy forrásbevonás mindenképpen szükséges ezeken a területeken. Megítélésünk szerint bizonyos forrásátcsoportosítás nem jár forráskivonással a területen, a középiskolai területen tehát nem valószínű, nem vélelmezhető, hogy a forráskivonás iskolák tömegét hozza nehéz helyzetbe. Mi is úgy véltük ugyanakkor, hogy néhány középiskola-típusban bizonyos szempontból nehéz helyzetbe hozzák a fejlesztéseket, de ezt más módon lehet majd kompenzálni, így a központi pályázatokon elnyerhető pénzek odaítélésével.
A kisebbségi vélemény hangoztatói érveltek a hatásköri centralizáció erőteljes törvénybe fogalmazásával szemben. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a hatásköri centralizáció pillanatnyilag az érdekeinket szolgálja, már amennyire hatásköri centralizációról beszélhetünk, hiszen a képzési és fejlesztési tanács létrehozásával, valamint a régiós fejlesztési tanácsok megalakulásával az európai uniós jogharmonizáció felé teszünk komoly lépéseket. Úgy ítéltük meg, hogy a szakképzési hozzájárulásban eddig gyakorolt beszedési mechanizmusban jelentős könnyítéseket léptet életbe az új törvény. Ugyanígy az ellenőrzési rendszer szigorításával, noha bizonyos kiadásokat jelenteni fog ez az állami büdzsé számára, mégis sokkal több befolyó jövedelemmel számolhatunk, így mindenképpen megtérüléssel számolhatunk.
Végső soron tehát a bizottságban az a vélemény alakult ki, hogy a törvénynek biztosan lesznek munkaerő-piaci hatásai, de ez olykor nem is olyan nagy probléma, mert ha a kormány helyesen tudja befolyásolni a folyamatokat, akkor rendkívül hasznosan cselekszik. Éppen ezért az a bizottság többségi véleménye, hogy - még egyszer mondom - általános vitára alkalmasnak találja a törvényt. (Taps a kormánypártok soraiban.)
