SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy államtitkár úr is kifejtette expozéjában, a teremben most nagyrészt olyan emberek ülnek, akik az oktatási bizottságban foglalnak helyet: tanáremberek, és jórészt iskolából jöttek a Parlament padsorai közé.
Ezért kérem, engedjék meg, hogy egy tanári példával kezdjem a Fidesz álláspontjának kifejtését. Ha magyartanári szemmel nézem a törvény szövegét, akkor azt kell mondanom, hogy egy szóelemzéssel vagy szómagyarázattal kell kezdenünk: mi az, hogy szakképzés, mi az, hogy képzés? Nagyon vitatható, hogy mi az a szakképzés, egyáltalán meg tudja-e valaki pontosan nekem azt válaszolni, hogy mit nevezünk szakképzésnek. No, nem az 1901-es, 1918-as, 1945-ös fogalmazásra vagyok kíváncsi, hanem a 2001-es megfogalmazásra. Tudjuk, hogy az élet folyamatosan változik, és azt is jól tudjuk, hogy a kormányzatoknak állandóan követni kell a gazdasági folyamatokat.
Aztán történelemtanári szemmel is megközelíthetem a kérdést, amikor azt mondom, hogy a folyamatos változások előbb-utóbb kikényszerítik a gazdasági szereplők hozzáállását a törvényekhez, és a törvényeknek ugyanígy alkalmazkodni kell a gazdasági szereplőkhöz. Történelmi törvényszerűség, hogy akik a legjobban alkalmazkodnak a gazdasági környezethez, azok hosszú távon válnak sikeressé. Hogy ez mennyire így van, már megfogalmazta az előző ciklus munkaügyi minisztere, Kiss Péter is, aki valahogy így fogalmazott az akkori vita során, amikor a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt módosították 1996-ban (Olvassa.): A gazdaság aktív, közvetlen részvétele a képzésben, illetve anyagi tehervállalás a szakképzés finanszírozásában, valamint a szociális partnerek részvétele a szakképzési források elosztásával kapcsolatos döntések előkészítésében, olyan alapelvek, amelyek megfelelnek az Európai Unióban mára kialakult általános gyakorlatnak is. A gazdaság közreműködése nem csupán a finanszírozásban való részvételt jelenti - folytatja Kiss Péter -, hanem a munkaerő minőségének, tehát a képzésnek, a képzés szerkezetének aktív és folyamatos befolyásolását is jelenti.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az akkori miniszter úr álláspontja meglepően közel áll a mi mostani elképzelésünkhöz, hiszen most meg a mi kormányprogramunkból szeretnék idézni egypár sort, ez meg részben válasz Csizmár Gábor képviselő úr imént felvetett gondolataira. Ez így szól, tehát 1998 nyaráról van szó (Olvassa.): A kormány kezdeményezi, hogy széles körű szakmai-társadalmi egyeztetésre alapozva az állampolgárok munkaerő-piaci pozíciójának folyamatos javítása, versenyképességük s ezáltal a gazdaság egésze teljesítményének javítása érdekében induljon meg a felnőttek oktatását, szakképzését jogi garanciákkal is biztosító felnőttképzési törvény koncepcionális előkészítése, s már e ciklusban mint önálló törvény kerüljön elfogadásra. Az új szabályozás tegye lehetővé a piacgazdaság feltételei között az állampolgárok élethosszig tartó tanulását, folyamatos át- és továbbképzését, a korszerű oktatási programok és módszerek, tematikák rendszerező alkalmazását.
Tehát a kormányprogram igenis tartalmazta ezeket az elveket. Úgy gondoljuk, hogy a mostani módosítás ebbe az irányba mutat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök nagyon jól tudják, hogy a magyar gazdaság fejlődésének, fejlesztésének gyorsítására, átalakítására alapvetően két út kínálkozik. Mivel nem vagyunk ipari nagyhatalom, nincsenek nyersanyagaink, nyersanyagbázisunk, ezért igazából csak a korszerű technológiák alkalmazásával, illetve a már meglévő humán erőforrás még hatékonyabb kihasználásával tudunk eredményeket elérni. Ezt önök sem vitathatják. Mi úgy gondoljuk, hogy a mostani törvénymódosítás ezt a két érdeket szolgálja. Ha alaposan végignézzük a törvény szövegét, láthatjuk azt, hogy voltaképpen a szakképzési hozzájárulási befizetések alapot teremtenek arra, hogy ezt minél szélesebb kör használja fel. Hiszen a gazdasági szereplők törvény által pontosan meghatározott köre már eddig is szabadon rendelkezhetett afelől, hogy hova fizeti be ezt a hozzájárulást. Többféle lehetőség között választhatott, most ezt a lehetőséget egyrészt kitágítjuk, másrészt megszigorítjuk. Ez csak látszólag ellentmondás, a valóságban ez az ő érdeküket szolgálja.
Tudjuk azt is nagyon jól, és képviselőtársaim evvel tisztában vannak, hogy a központi adóbevételek, amelyek a szakképzési hozzájárulásból származnak, évek óta növekvő mértékben gyarapodnak, és ráadásul erősen szufficitesek. Mindig jóval több az alapban a pénz, mint amennyit a pályázatok útján ki lehet osztani. Miért baj az tehát, kérdezzük, hogy ha ezeket a pénzeket hozzáférhetővé tesszük a felsőoktatás számára, hozzáférhetővé tesszük, mondjuk, a gazdasági képzés számára, a vállalkozói belső képzés számára? Nagyon jól tudjuk azt, hogy Magyarország versenyképessége a tőkeigényes, nagy hozzáadott értékű termelés növelésétől függ. Ezt a termelést, ezt a nagy hozzáadott értéket pedig úgy lehet előállítani, ha minél magasabb szintre helyezzük a képzést, vagyis a felsőfokú intézményekbe helyezzük a képzést, amelynek egyébként a tendenciája már amúgy is nyilvánvaló.
Nyilvánvaló, hogy a felsőfokú szakképzés egyre inkább teret nyer magának a szakképzésben. 1990-ben még csupán 10 százalék, 2000-ben, tehát tavaly körülbelül 25 százalék, 2010-re várhatóan 40 százalék nyeri el végzettségét felső fokon szakképzésben. Az arányok tehát megfordulnak. Miért baj az - megint csak kérdezem -, hogy a felsőfokú szakképzést olyan forrásokkal látjuk el, amire még nem volt eddig példa? Lényegében 1996 óta a felsőoktatási fejlesztések, beruházások forrás nélküliek. Ha költségvetésben nem teremtünk erre pénzeket, nem teremtünk erre garanciákat, akkor nem jutnak hozzá a forráshoz, így viszont hozzáférnek. Megtehetjük tehát azt, hogy az új finanszírozási rendszerben a felsőfokú oktatási intézményeket is összekapcsoljuk a gazdasággal.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi változik a törvényben alapvetően? Miért mondjuk azt mi, kormánypártok, hogy ezt a törvényt mindenképpen létre kell hozni? Mindenekelőtt azért, mert a képzési rendszert kiterjeszti az oktatási ágazat szinte minden szférájára. Azonkívül úgy ítéljük meg, hogy a beszedési mechanizmusban várható könnyítésekkel - hogy OKJ-s képzés esetén nem kell most már kérelmezni a szakképzési bizottságoknál a saját munkavállaló képzésére fordított összeg elbírálásának lehetőségét -, adminisztrációs, adminisztratív könnyítésekkel azoknak kedvezünk, akiknek egyébként a kormányprogramban is megígértük, hogy a sorsukat könnyíthetjük. Úgy gondoljuk, hogy a szigorúbb ellenőrzések - amelyek tán némi kiadásokat eredményezhetnek a kiadási oldalon, tehát pluszkiadásokat eredményeznek - sokkal-sokkal több hozadékkal szolgálnak, mint amennyire még most is számíthatnánk. Az a 100-200 millió forintos ellenőrzési többletköltség tízszeres vagy akár hússzoros jövedelmezőséggel jár együtt majd a bevételi oldalon. Külön kell szólnunk arról, hogy egy alapvetően új intézményrendszert hoz létre a kormány ezzel, és ezzel mi egyetértünk. A fejlesztési és képzési tanácsok nemcsak a középfokú, hanem a teljes szakképzési szektort átfogják ezentúl. Ennek személyi és szakmai garanciái is tehát akkor így meg lesznek oldva.
Végezetül a regionális szerveződésű, úgynevezett decentralizált pénzkihelyező bizottságok, a regionális fejlesztési és képzési bizottságok létrejövetele kapcsán el kell mondanunk, hogy mindenképpen helyeslendő a régiós átszervezés ezen a szinten is, mindenképpen üdvözlendő a kormánynak az a törekvése, hogy a lehető legszélesebb spektrumban próbálja elképzelni a képzéseket. Tudjuk azt jól, hogy minél kisebb a terület, annál nehezebb hosszú távon gondolkodni és kialakítani egy egész stratégiát.
Végezetül tehát elmondhatom, hogy a kormánypártok, így a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt a törvényt feltétlenül javasolja továbbgondolásra, továbbgondolásra mindenképpen érdemesnek tartja, jóllehet - és ez voltaképpen egyetlen kritikus pontja a beszédemnek - be fog nyújtani egy-két módosító indítványt is a szakközépiskolák, a középfokú oktatási intézmények védelmében, elsősorban azért, hogy ne érezhessék úgy, hogy a forrásátcsoportosítás őket kényelmetlen helyzetbe hozhatja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(9.40)
