DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Milyen kár, hogy nincsen időnk felidézni a legkorábbi, akár a török utazók elragadtatott leírásait Pestről és Budáról, a Duna partjának, szigeteinek szépségeiről, a budai hegyek csodálatos zöld koszorújáról. Az összegzés mindig az, hogy itt találkoztak az egyik legszebb városképpel.
Nekünk azonban most nem az a feladatunk, hogy több száz évre visszatekintve gyönyörködjünk, hanem az, hogy néhány pillantást a jelenlegi helyzetre vessünk. S akkor szomorúság fog el. Uramisten, mi lesz veled, Budapest?! - sóhajtunk föl. Aggodalmunkat csak néhány száraz adattal indokoljuk.
Most nem mehetünk végig a Duna Budapestről is könnyen elérhető szigetvilágán, csak a várossal szinte összeépülő Margitsziget állapotáról szólunk. A sziget elhanyagoltságára jellemző, hogy szökőkútjának és környékének felújítására 70 millió forint fordítandó. Ha egy eleme így tönkrement, mi lehet a helyzet az egész szigeten, s annak rendbehozása mibe kerülhet? Jóllehet a Margitsziget nemcsak természeti szépségekkel és szórakozási lehetőségekkel rendelkezik, hanem a legújabb ásatások szerint olyan királyi szálláshely volt itt, ahol az 1200-as évektől a magyar történelem jelentős és érdekes, fontos eseményei történtek.
(23.30)
Az ásatások eredményéhez majd múzeumban és könyvben lehet hozzáférni. Ha az eredmények a szigeten is hozzáférhetőkké válnának, történelmi emlékhely lehetne belőle, mely így anyagilag is hozzájárulhatna önmaga eltartásához.
A budai dombokat, hegyeket rendezetlenül és folyamatosan beépítették. A kiemelkedő Rózsadomb hosszú évek óta tartó tönkretétele lerágott csontnak mondható, pedig még nincsen vége. A gyors profitot eredményező, de ma már az ürességtől kongó két bevásárlóközpont, minden talpalatnyi zöldterületet folyamatos beépítése rontja a hely értékét, a lakók közérzetét. A János-hegyi kilátó és környéke is felújításra szorul. A helyi önkormányzat és a Fővárosi Önkormányzat érdekellentéte és vitája mind a mai napig akadályozza a fejlesztés jó lendületét. Örömmel nyugtáztuk, hogy a Sas-hegy megnyílik a kirándulók előtt, különleges tájat, élővilágot mutatva az érdeklődőknek. De lám, még örülni sem volt időnk, máris megjelenik az igény a terület legérdekesebb képződményének, az úgynevezett Ugató-sziklának a beépítésére, máris folyik a vita, eredménye még nem látható.
A Pilisi Parkerdő Rt. "Az ember és az erdő" címmel tart előadást, ismertetést a diákoknak, s az erdőt is szépen gondozza. A libegőt működtető cég azonban - bevételének növelésére - a felső végállomáson pihenő- és szabadidőpark építését tervezi. Még nem tudhatjuk, hogy ez vajon nem afféle vurstlilétesítmény fedőneve-e. S mi lesz akkor ott az erdővel? Csak reménykedhetünk, hogy a tulajdonos, a Pilisi Parkerdő Részvénytársaság jól dönt majd.
Mióta a város tervezetten épül, nagy kiterjedésű ligeteket, parkokat létesített a városlakók egészségére, kényelmére. Az 1800-as évek elején hozták létre a Városligetet, az Orczy-kertet, pesti közparkként a Széchenyi sétatért fásították. A Pál utcai fiúk a 10 hektáros, gyönyörű, Füvészkertnek nevezett parkban vívták gyerekes-tragikus csatáikat. Sajnálatos, hogy ma ez a terület egy szemhatárral átlátható botanikus kertté szűkült, s őrzi még a műemlék értékű pálmaházat.
Ami változatlan maradt, az a Szent István park. Ezt ugyanis a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hozta létre, s azzal a feltétellel adta át Budapest közönségének, hogy az "minden időkre park céljára változatlanul és beépíthetetlenül fenntartassék". Ezt a feltételt a főváros 1935 óta be is tartja. Nem véletlen, hogy ha levélgyűjtés az iskolai feladat, a diákok 2001-ben is ezt a parkot keresik fel.
Vajon szeretjük-e annyira a budapestieket, hogy legalább a készen kapott természetet és természeti értékeket megőrizzük a számukra? Ez a kérdés lehet, hogy évek múlva reálisabb lesz, ma még költői kérdés.
Köszönöm figyelmüket.
