DONÁTH LÁSZLÓ
DONÁTH LÁSZLÓ
DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Miniszter Asszony! Jobban járt volna, ha a bizottsági ülésre jön el, mert Majtényi László minden bekezdésében hangot adott az önnel való kiváló kapcsolatának - mármint az ön minisztériuma és az ő hivatala egészen páratlan, kitűnő együttműködésének (Dr. Dávid Ibolya, nevetve: Köszönöm.) - ami nem változtat semmit azon, hogy Bauer Tamásnak igaza van.
Mindazonáltal abban teljes egyetértés volt a mi bizottságunk ülésén - nemcsak abban, hogy mind a három országgyűlési biztos által megtartott beszámolót és a határozati javaslatot egyhangúlag támogatta a bizottság és ebben elővételezem az utolsó mondatomat is -, hanem abban is kiváltképpen, hogy bizony, Majtényi Lászlónak abban igaza van, hogy a harmadik Magyar Köztársaság legjelentősebb vívmányai közé tartozik az információs jogok feltétel nélküli tisztelete, pontosabban az ezen a tiszteleten felépítendő alkotmányos állam.
Volt egy másik megjegyzése, amit szomorúbban vagy talán a foglalkozásomból következően tragikusabban látok. Így fogalmazott: a '92-es parlament műve, hogy létrehozta ezt a kombinált adatvédelmi és információszabadságot biztosító törvényt. Ez, ahogy mondotta, a szabadelvű demokratikus átalakulás egyik utolsó virága volt. Én azt mondanám, hogy a szabadelvű átalakulás mint a romlatlanság utolsó virága volt. Ennek vége van; mondanám Baudelaire-rel: innentől jönnek a romlás virágai.
Beszámolt mindenféle, a hivatalához érkezett ügyről, amelyet egyébként az írásos jelentése is bőséggel tartalmaz, amelyek közül egy-kettőt kiemelek.
(17.40)
Az egyik, amit nagyon fontosnak tartottunk, hogy az állam elveszti vagy elvesztette a szabadságjogok megsértésének monopóliumát. Ez nagyon fontos kijelentés, igazolta, hogy a 2000. évben az összes általa vizsgált ügy 36 százaléka olyan volt, amely magán-adatkezelőkre vonatkozott.
A másik ilyen fontos dolog az elektronikus szabadságjogokkal kapcsolatos probléma, ami azt jelenti, hogy magán a világhálón is nagyon veszélyeztetettek a jogaink. Többször előkerült a munka világa, és itt emelném ki, hogy ő maga is fontosnak tartotta - és ebben megint teljes egyetértésre talált a bizottság tagjaival - szóvá tenni azokat az új technikákat, amelyek a munkaerőpiacon az állampolgárok kiszolgáltatottságát rettenetes módon növelik - ő így fogalmazott.
Végül megfogalmazott valamit, ami nem tudom, hogy terminológiailag helyes-e - én nem vagyok jogász -, de találkozik az én alapfoglalkozásom egy lényegi elemével, hogy tudniillik az orvosi, a pszichológusi, a közjegyzői, illetve a lelkészi avagy a gyónási titokhoz hasonlóan javasolja a pedagógiai titok fogalmának megalkotását, és egy konkrét ügyön demonstrálta, ez mennyire fontos. Erről kialakult bizottságunk tagjai között egy kicsiny vita, hogy vajon szükséges-e az oktatási törvényt módosítani annak érdekében, hogy elérjük, hogy a pedagógusok emberhez méltóan a reájuk bízottak személyiségi jogainak feltétlen védelmét előtérbe helyezzék bármilyenfajta törvény vagy rájuk vonatkozó felsőbbségnek való engedelmességnél.
Többre most nincs idő kitérni; egy dolgot hadd említsek még meg. A saját kérdésem volt ez, hiszen a titokvédelem, a titkok meg nem lesése, a titkok ki nem szolgáltatása, illetve az a fajta törekvés az utóbbi időszakban ebben az országban nagyon erősen tapasztalható, hogy a titkok nyilvánvalóvá válnak a titokvédők és titoklesők között; ez volt az egyik jelentős kérdés, amiről még sikerült szót váltani. A másik pedig az - ez a civil társadalomra vonatkozott -, hogy kevés olyan van, aki segítené az adatvédelemmel, információszabadsággal foglalkozó ombudsman munkáját, másrészről vannak olyan civil szervezetek - ilyen például az egyház -, amelyeken belül hébe-hóba azért manifeszt adatvédelmi, illetve információszabadság-korlátozó törvénytelenségre kerül sor.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
