DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés adatvédelmi biztosának most tárgyalásba vett beszámolójával kapcsolatban a MIÉP képviselőcsoportja továbbra is fenntartja azon kifogásait, amelyeket 1999. június 21-én, majd azt követően a tavalyi beszámoló alkalmával ugyanebben a tárgyban ismertettem. A probléma lényege továbbra is a következő: miközben az adatvédelmi biztos úr ajánlásokat és állásfoglalásokat fogalmaz meg, konzultál, helyszíni vizsgálatokat tart és jogszabályokat véleményez abból a szempontból, hogy ki, kitől, honnan és mit tudhat vagy mit nem tudhat meg, fontos állami és társadalmi érdekek, valamint célok károsulnak. Továbbra is fennmaradt az a probléma, hogy a személyes adatok védelmének az érvényesülése ne akadályozza a különböző állami szervek és intézmények hatékony és eredményes működését. Erre tekintettel a MIÉP-frakció továbbra is fontosnak tartja ezen a területen az ésszerűség, a józanság és az életszerűség irányába történő közelítést.
Az adatvédelmi biztos úr az expozéjában Bibót idézve kijelentette: "A nagy testvérrel szemben konkuráló, erős hatalmat kell szervezni, ez lehet akár egy hivatal is." Ezt talán még el is fogadnánk, de ennek a milyenségében van az alapvető elvi különbség közöttünk. Az adatvédelmi biztos úr tevékenysége továbbra is gyakran akadályozza a bűnmegelőzés és a bűnfelderítés tevékenységét a rendőrség részéről. Mivel a MIÉP képviselőcsoportja határozottan elkötelezte magát a bűnözés visszaszorítása mellett, ezért nem tud egyetérteni a beszámolóban megfogalmazott egyes ajánlásokkal. Ebben a kérdéskörben az egyik probléma az, hogy nem tud azonosulni a biztos úr beszámolójában szereplő azon gondolattal, miszerint a rendőrség a bűnmegelőzés és a bűnfelderítés érdekében képfelvevő eszköz igénybevételével rejtetten és folyamatosan figyelje a közterületen történő eseményeket, és azokat a szükségesnek tartott ideig archiválja, például esetleges későbbi nyomozati eljárás céljából - az 57. oldalon találhatunk erre utalást.
(18.40)
A magyar államiság egyik velejárója, hogy a rendvédelmi szervek figyelik a közterületeken zajló eseményeket, abból a célból, hogy jogellenes tevékenység tapasztalása esetén közbeavatkozzanak, intézkedjenek. Napjainkra a technika fejlődése lehetővé tette, hogy ezt az évszázadok alatt szokásba jött tevékenységet videokamerák alkalmazásával is gyakorolni lehessen.
A főváros VIII. kerületében jelenleg több mint 60 kamera működik folyamatosan. A kamerák jelzéseit 16 monitoron figyelik a kapitányság erre a célra kialakított stúdiójában. Az adatvédelmi biztos úr hivatalba lépése azonban szemléletváltozást hozott ebben a gyakorlatban. A hivatalba lépését követően, még 1996-ban, ajánlást adott ki a közterületek videózásával kapcsolatban. Ennek a lényege, hogy csak jogellenes cselekmény észlelése esetén készülhet felvétel. Ez azt a problémát veti fel, hogy ha a jogellenes cselekmény néhány másodperc alatt zajlik le, például egy nyaklánc leszakítása vagy egy táska váratlan kitépése a gyanútlan járókelő kezéből, azaz meglepetésszerű rablási esemény történik, akkor elmaradhat az esemény visszakereshető rögzítése. Ez megnehezíti a cselekmény rekonstruálását és az elkövetők beazonosítását. Ugyanakkor elmarad számos cselekmény előkészületének, például lesben állás, figyelés és hasonló cselekmények rögzítése is. A MIÉP-frakció szerint ilyen jellegű akadályok bedobálása egy térfigyelő rendszer fogaskerekei közé nem szolgálja a bűnüldözés hatékonyságát.
Érdekes, hogy az adatvédelmi biztos úr kötelező érvénnyel tartja fontosnak felhívni a figyelmet a térfigyelő rendszer működtetésére. Az említett VIII. kerület határán 40 tábla figyelmeztet arra, hogy a rendőrség videokamerával figyeli a közterület rendjét. Ilyen táblák kötelező jellegű elhelyezése a MIÉP-frakció álláspontja szerint indokolatlan. A helyes szellemiség, melynek uralkodóvá válását üdvözölnénk, az, hogy a bűnözőket, az alkalmi bűnelkövetőket s az egyéb szabálytalankodókat a rendőrség figyeli, a cselekményeket észleli, azokat felderíti, és velük szemben jogszerűen és sikeresen eljár. Azt kellene érzékeltetni, hogy a rendőrség sohasem alszik, hanem polgárbarát módon folyton figyel, és intézkedik, ha kell. Véleményünk szerint nemcsak akkor kell valakinek megtartóztatnia önmagát a bűncselekmény elkövetésétől, ha tábla hívja fel a figyelmét a megfigyelésére, hanem mindig. Vagyis mindig lebegjen a feje fölött: hátha éppen most figyelik. Ahol nincs tábla, ott ez alól felmentést érezhet, s ott övé a világ.
Tanulságos dolog a rendőrség adatvédelmi biztos úrral szemben tanúsított toleráns magatartását egybevetni a piaci körülmények között működő magánnyomozói cégek gyakorlatával és hozzáállásával. A biztos úr vizsgálatot folytatott egy kft.-nél, amely cég magánnyomozói tevékenységet is folytat. A cég az ügyfelei megbízásából rendszeresen és titokban készít videofelvételt közterületen, ezeket a szükséges időtartamig tárolják. A megfigyelt személyt nem figyelmeztetik sem táblákkal, sem más módon, hogy róla videofelvétel készül, arról nem tud. Álláspontjuk szerint a közterületen videofelvételt készíteni és felhasználni szabad, hiszen aki a közterületre lép, az vállalja annak a kockázatát, hogy róla felvétel készül. Érzékelhetően nem érdekli őket a rendőrség szemérmes gyakorlata. Ennek a példája a 148. oldalon található.
Ennek a két gyakorlati példának az egybevetése is azt mutatja, hogy a hivatalos nyomozó hatóság, a rendőrség és a magánnyomozó cég eljárása között ebben a gyakorlatban mekkora különbség lehet. A korlátok és az azokból fakadó hátrányok alapvetően a rendőrség munkáját nehezítik.
Az elmúlt évben elhangzott beszámolóhoz hasonlóan a MIÉP-frakció az idén is kifogás tárgyává teszi, hogy az adatvédelmi biztos úr ajánlásai időnként akadályozzák a rendőrség operatív nyomozati munkájának a hatékonyságát is. A tavalyi beszámolójában a biztos úr kifogásolta, hogy az apátfalvai rendőrőrsön gyilkossági ügyben mintegy 70 főtől vettek ujj- és tenyérlenyomatot. Ezt a kifogást viszont a MIÉP-frakció kifogásolta tavaly. Ujjlenyomatokat gyilkossági vagy egyéb ügyben azért vesznek fel, hogy szűkítsék vagy beazonosíthatóvá tegyék az elkövetésben részes kört. Ha 70 ember jöhet szóba az ügyben, akkor 70 embertől kell ezt felvenni.
Az adatvédelmi biztos úr a mostani beszámolóban is elültette az operatív nyomozati munka hatékonyságát akadályozó kifogásait. A hagyományhoz hűen van ebben gyilkossági ügy is. A nyomozó hatóság a Somogy megyei hadkiegészítő parancsnokságtól adatokat kért gyilkossági ügyben, öt évre visszamenőleg, az elkövetői kör szűkítése céljából. Ezt a parancsnokság megtagadta, majd az adatvédelmi biztos úr közreműködésével ismételten megtagadta. Ez a beszámoló 61-62. oldalán található.
Az adatvédelmi biztos úr ez irányú tevékenységének egy másik példáját a beszámoló 93. oldalán találhatjuk. A BRFK munkatársai tudomást szereztek arról, hogy egy magánokirat-hamisítás és csalás miatt körözés alatt álló, ismeretlen helyen tartózkodó személy leánya egy középiskola tanulója. Követték őt az iskoláig, majd vele szemben az iskolában intézkedést kezdeményeztek a személyazonossága megállapítása céljából. Az egyik pedagógus hisztérikusan viselkedett, aminek a következtében a kulturáltan megkezdett intézkedés eszkalálódott és elfajult. Mivel a rendőrségnek minden jogszerűen megkezdett intézkedést jogszerűen be kell fejeznie, ezért az intézkedő rendőrök a jogszerűen megkezdett intézkedésüket jogszerűen tovább is foganatosították. Az adatvédelmi biztos úr kapott az eseményen, s azonnal javasolta az oktatási miniszternek, hogy szűkíteni kell a közoktatási intézményekben folytatható nyomozati cselekmények körét. Kezdeményezte a közoktatásról szóló törvény ilyen irányú kiegészítését. A beszámolójában sérelmezi, hogy a miniszter úr még nem nyilatkozott erről érdemben.
Véleményünk szerint az állapítható meg általánosságban, hogy az iskolákra olyan mértékű kábítószer-kereskedői nyomás nehezedik, hogy a rendőrség odafigyelését inkább erősíteni, mint korlátozni kellene. Az operatív nyomozói munka erősítése ezen a területen elsőrendű fontosságú. Az pedig, hogy a rendőrség a körözött személy ismertségi körét figyeli, követi, személyazonosságának a megállapítása céljából intézkedést kezdeményez, a szokásos rendőri munka velejárója. Ez az eset egyébként annak idején indokolatlanul nagy sajtónyilvánosságot is kapott.
Indokolatlanul kevés, sőt, sajnos semmiféle sajtónyilvánosságot nem kap viszont az a probléma, amelyről az adatvédelmi biztos úr szerény mértékben emlékezik meg a beszámolójában. Hagyatéki eljárásban gyakran fordul elő, hogy az örökösök állítása szerint az örökhagyó valamely banknál pénzt helyezett el, de nem tudják konkrétan megnevezni azt, hogy hol. Az elégséges információ hiányában a közjegyző kutatgatásai rendszerint nem vezetnek eredményre, mivel a pénzintézetek nem rendelkeznek központi nyilvántartással a betéteseikről.
A tapasztalatok szerint a bankok nem igazán erőltetik a probléma megoldását, annak ellenére, hogy sok embert érintő és károsító adatkezelési problémáról van szó. Az adatvédelmi biztos úrnak ezen a területen lett volna lehetősége, nagy visszhangot kiváltó nyilvánosságot kierőszakolva, folyamatosan és energikusan a bankárok asztalára csapni, hogy ilyen esetekben is érvényesülhessenek bizonyos alkotmányban rögzített jogok, mint például a tulajdonhoz és az örökléshez való jog. Tudom, hogy 1998-ban született egy ilyen állásfoglalás, amely csendesen adminisztratív jellegű volt, és a sajtó, valamint a médiák azóta is diszkréten hallgatnak erről az adatkezelési problémáról.
A bankok diplomatikus sajnálkozással tárják szét a kezüket, de nem munkálkodnak különösebb hírveréssel, a probléma megoldását szorgalmazva. Pedig a MIÉP-frakció ennek a kérdésnek a megoldásában támogatná őket is és az adatvédelmi biztost is.
(18.50)
Ez a probléma is világosan mutatja, hogy viszonylag csekély hírértékű dolgokban milyen nagy sajtóvisszhang képes keletkezni, és lényegesen nagyobb léptékű, sok embert érintő problémákban mekkora csend tud honolni az országban.
A lovagiasság szellemében meg kívánom jegyezni, hogy a probléma meglétéért nem dr. Majtényi László a felelős természetesen, hiszen jeleztem, hogy ő már ezt fölvetette, csak hagyta szépen csendben elhalni a dolgot.
A 2000. évben is visszatérő volt az a probléma, hogy az adatvédelmi biztos úr különféle adatkezeléseket is tartalmazó törvényjavaslatokat és egyéb, alsó szintű jogszabályokat oly módon véleményezett, hogy figyelmen kívül hagyta a nagy állami nyilvántartások rendeltetését a gördülékeny és operatív igénnyel működő közigazgatás alkalmazásában. Az előző évben többször megfogalmazásra került a MIÉP-frakció részéről, hogy a nagy állami nyilvántartások részére biztosítani kell az adatáramlás jogi és technikai feltételeit, hiszen a hatékonyan működő közigazgatásnak ez az egyik alapvető létfeltételét jelenti.
Az állampolgárok idejét is kevéssé rabolja, ha ügyük intézése során nem kell hivatalról hivatalra járogatva okmányokat, igazolásokat, tanúsítványokat beszerezniük, hanem ez a hivatalok információs együttműködésének keretében megoldható. A közigazgatás egységes, egymással kapcsolatban álló, egymásra tekintettel működő rendszer. Az adatáramlási korlátokat ésszerű mértékben kell inkább lebontani, s a folyamatban lévő ügyekre tekintettel lehetőleg visszamenő hatállyal megoldani, hogy működhessen. A MIÉP képviselőcsoportjának tapasztalatai szerint jelenleg az adatvédelmi biztos úr inkább falakat és korlátokat javasol emelni a nagy állami adatnyilvántartások információáramlása közé, amivel nem tudunk egyetérteni.
Egyes képviselőtársaimtól tavaly is, idén is elhangzott az átlátható állam és az átláthatatlan állampolgár kívánalma. Avval nem igazán kíván foglalkozni, hogy ezt a rendszert olyanok kívánják, akik korábban, elődpártjaikban nem kifogásolták az állami működés igen belterjes, pártirányú titkosságát, míg az állampolgárokat szerették megfigyelni. Ezzel azért nem kívánok foglalkozni, mert nem ennek a napirendnek a témája. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Befejezem.
De a látványos fordulatokra épülő, tetszetős lózung helyett mi elsősorban a működő államot szeretnénk látni, s azt sem bánjuk, ha védelmünkben az utcán kamera figyel ránk, vagy a rendőrség megkaphatja vércsoportunkat a nyilvántartásból. Összességében: a beszámolót nem tudjuk elfogadni.
Köszönöm figyelmüket. (Balczó Zoltán tapsol.)
