GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Amikor az adatvédelmi biztos vaskos jelentését, beszámolóját olvassuk, akkor számtalan olyan dologra, veszélyre, kockázatra hívja fel a figyelmünket, amelyek kitapinthatók. Mi mint közszereplők nap mint nap találkozunk vagy az állampolgárok holnap, holnapután találkozhatnak ezekkel a kérdésekkel, problémákkal. Az előző évi beszámolónál többen azon polemizáltunk, hogy vajon növekszik vagy csökken majd az ügyek száma. Azt gondolom, az a természetes, hogy napról napra egyre többen fordulnak az adatvédelmi biztoshoz, mert ez azt jelenti, hogy az állampolgárok ráébrednek arra, hogy vannak jogaik a kötelezettségeik mellett.
Ahogy Wiener György elmondta, és Bauer Tamás is foglalkozott ezzel, ezt a kérdést szeretném még mélyebbre vinni. Furcsa dolog az a kettősség, amikor az adatvédelmi kérdésekhez másképp áll az, aki a hatalomban van, és lényegesen másképp, aki az ellenzékben a másik oldalon.
(19.20)
Azt gondolom, hogy ebben és mint általában az ombudsmani tevékenységben, valahol meg kellene találnunk a tisztes kompromisszumot, aminek abba az irányba kellene mutatni, hogy igenis információszabadság kell hogy létezzen akkor, amikor közérdekű adatokhoz akarunk hozzáférni. Azért foglalkozom ezzel annak ellenére, hogy Bauer Tamás ezt érintette, mert azon a helyzeten, ami ma Magyarországon van, amikor az állampolgárok a közszereplőkkel szemben hihetetlenül nagy bizalmatlansággal vannak, a kormánynak az a magatartása, mely szerint napról napra és folyamatosan tesz újabb kísérleteket arra, hogy adatokat rejtsen el különböző szabályok mögé bújva, szolgálati titokra, üzleti titokra és államtitokra hivatkozva, nem segít azon a helyzeten, ami ma kialakult. Ezen egy módon lehetne segíteni, ha lehetővé tenné a más jogszabályokban megfogalmazott elveknek engedve, hogy a választott képviselők útján az állampolgárnak igenis joga van megtudni, hogy az ő adóforintjait hol és mire költik, és nem elég, ennek a feltételnek nem tesz eleget, ha ezt csak a költségvetés zárszámadásával letudja a kormány.
Nem jó ez, erre van gyakorlati példa, hozhatom Keller képviselő úr esetét, akinek bírósághoz kell fordulni azért, hogy képviselői jogaival élhessen, hogy információkhoz hozzájuthasson. Zárójelben megjegyzem azt, hogy természetesen ellenzéki képviselőként tudom: minden adatot nem lehet közszemlére tenni és kitenni a sajtóba, de igenis meghatározott körben hozzá kell hogy jussunk, hogy ezeket az információkat továbbadhassuk és elmondhassuk a környezetünkben, hogy nincs mögötte semmi gyanús. Mert ma minden, amiről nem tudhatnak, minden, amivel kapcsolatban egy pillanatnyi gyanú ébred, hogy ezt valaki eltakarta előlünk, abban a pillanatban korrupciót sejtenek, és ez ellen nem véd az - és ismétlem, amit Bauer Tamás mondott -, hogy mi, képviselők vagyonnyilatkozatot teszünk, hogy a köztisztviselők holnap, holnapután vagyonnyilatkozatot tesznek, ezt majd különböző bizottságok vizsgálgatni fogják; ez nem oldja föl ezt a problémát. Ettől az állampolgárnak csak az lesz a véleménye, hogy egyfajta árnyékbokszolás történik, valami történik azért, hogy más dolgokról megpróbálják a figyelmet elterelni. Azt gondolom, hogy azok a mintapéldák, amelyeket Majtényi László ebben a beszámolóban említ, mind figyelemre méltók.
Befejezésül szeretném kiemelni a pénzbehajtás ügyét. Ma azok, akik ezt elszenvedik, háborognak, akik ezt megrendelik, hivatkoznak különböző okokra; tehát szintén valós probléma az, ami ebben a beszámolóban szerepel, amire valamilyen megoldást kell találni. Mert viszonylag elfogadhatónak tűnik az az érv, amikor az egyik oldalon azt mondja a fél - jelesül most a gazdasági kamarák fognak ebbe a gödörbe beleesni, nagy valószínűséggel a 2001. évről szóló jelentésben majd ezt olvashatjuk -, amikor nincs apparátusuk, viszont törvény kötelezi őket arra, hogy az adók módjára behajtandó tagdíjakat be kell szedni. Ezt valahogy meg kell oldani, valami megoldást kellene találni, miközben az is természetes érv a másik oldalon, hogy a vállalkozó - akár egy magánszemély, akár társas vállalkozó - azt mondja, hogy márpedig én az adataimat azért adtam a kamarának, ilyen meg ilyen célra, és nem arra, hogy ezt valaki másnak kiszolgáltassa.
Tehát azt gondolom, és ez a befejező gondolatom - miközben mind személy szerint, mind a szocialista frakció nevében megköszönöm Majtényi úr munkáját, többéves munkáját, azt, ahogy eljön a bizottságunkhoz, és részletes tájékoztatást ad különösen a gazdasági ügyekkel összefüggő kérdésekről és problémákról. Tehát a beszámolóját elfogadom és köszönöm a munkáját, és kívánok további sok sikert. És bízom abban, hogy ez az Országgyűlés nem tartja fölöslegesnek az adatvédelmi ombudsman jogintézményét.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
