KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A felszólalásomnak az a címe, hogy az adatvédelmi biztos 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló. Megnyugtatom képviselőtársamat, hogy tudom olvasni a napirendet, ismerem a Házszabályt, és a kétperces felszólalásom utolsó mondatában is a gyengébbek kedvéért megjegyeztem, hogy ebben a napirendben nekünk egyetlen döntési lehetőségünk van: a három országgyűlési biztos beszámolójáról döntünk, semmi másról.
(18.00)
De mint ahogy én nem korlátozom képviselőtársaimat abban, hogy miről beszéljenek, kérem, hogy ezt a szabadságfokot nekem is adják meg. Úgy gondolom, hogy a hat év, egy év vagy a személyiség áldilemma, és meggyőződésem, hogy a hatéves tevékenység egy olyan folyamat, amelyik elválaszthatatlan a tavalyi beszámolótól, és mind a kettő - a hatéves tevékenység és a tavalyi tevékenység - elválaszthatatlan attól a személyiségtől, akinek a munkáját a beszámoló kötete tükrözi.
Három éve mint az emberi jogi bizottság elnöke, korábban pedig mint országgyűlési képviselő kísértem figyelemmel a biztosok munkáját. Az adatvédelmi biztos beszámolóit mindig úgy olvastam, hogy azokból egy izgalmas eszmetörténeti folyamat képe bontakozott ki, és maga az elemzési igény is eszmetörténeti elemzési igény volt. Mint valaha volt eszmetörténész irigylem a jövő évszázad fiatal történészeit, akik ezekből a beszámolókból egy sajátos korképet - néha kórképet - fognak megismerni, de egy dologról biztosíthatom őket, hogy ezek a beszámolók a maguk tárgyilagosságával és érzelmi áthatottságukkal is lehetőséget adnak egy majdani tárgyilagos áttekintésre.
Amikor azt mondom, hogy az eszmetörténeti igény jellemzi ezeket a beszámolókat, azt is hozzáteszem, hogy a beszámolók a filozofikus mélységnek, a pontos dokumentációnak és a humornak a sajátos elegyét képezik. Hogy hátulról kezdjem: Majtényi László soha nem humorizál, de tudja kívülről, felülről nézni a folyamatokat, amelyeknek maga is részese, és így tudja megírni a titkok évének a krónikáját, így tudja túltenni magát azokon a konfliktusokon, amelyek, feltételezem, néha fájnak, így tud mosolyogni, és ezért nincs benne soha indulat. Azt hiszem, hogy ez a mosoly nehezen tolerálható azok számára, akik azt hiszik, hogy ők már oly magasan vannak, hogy rájuk felülről tekinteni nem lehet.
A dokumentáció mindig nagyon pontos, és még a pozitivista történetírás is fogja tudni használni ezeket a tényeket. Bizonyítja ezt a panaszügyek és az intézkedések korrekt bemutatása, de bizonyítja az a számtalan eset is, amikor Majtényi László konkrét tény- és jogismeretével segítette az emberi jogi bizottság munkáját.
Végül mindebből összeáll a bejárt út elemzése, az a kesernyés megállapítás, amelyre Donáth László az ő sajátos szókincsével utalt. De Majtényi László pontosan azt írta a tavalyi beszámolójában, hogy elveszítettük a rendszerváltás pátoszát. És mi, akik nem kevesen 1990 óta koptatjuk ennek a Háznak a padjait, megéljük ezt. Megéljük azt, hogy megkopott a rendszerváltás eufóriája, és kell valaki, kellenek valakik - például országgyűlési biztosok -, akiknek a munkáját még mindig áthatja az a hit, hogy - megint Majtényi Lászlót idézem - erkölcsi szenvedéllyel kell figyelni a közhatalom működését. És amíg él akarat arra, hogy legyen bennünk erkölcsi szenvedély, addig talán van esély arra is, hogy a pátosz és az eufória örömérzéséből valami megmaradjon vagy újra életre kelhessen.
Három dologról szeretnék röviden beszélni. Az egyik az adatvédelmi biztos jogintézményének a sajátosságai. Gönczöl Katalin a zárszavában néhány mondattal utalt arra, hogy az adatvédelmi biztosnak mások a jogkörei, mint az állampolgári jogok, illetve a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának. Az adatvédelmi biztos jogköréről külön törvény rendelkezik. Erről csak azért kell egy mondatot mondanom, mert vannak, akik azt hiszik, hogy ez a külön törvény valamilyen sajátos másodosztályúságot jelent, pedig a külön törvény csak a feladat sajátosságainak megfelelő jogi szabályozás, a jogosítványai erősebbek, mint a másik két biztosé, például a jogszabály-véleményezés joga és kötelezettsége, ha megkapja az őt érintő jogszabályokat időben és a jogalkotó ezt a kötelezettségét komolyan veszi. A bizottsági üléseken rutinszerűen mindig megkérdeztem az előterjesztő képviselőjét, hogy egyeztettek-e az adatvédelmi biztossal, s a válasz gyakran volt tagadó vagy bizonytalan, vagy derült ki, hogy az előkészítésnek egy nagyon korai szakaszában történt az egyeztetés, és az adatvédelmi biztos a végső szöveg megismerésére nem kapott lehetőséget.
Ha a keményebb jogosultságokat sorolom, akkor az adatkezelő az adatvédelmi biztos felszólítására köteles megszüntetni a jogellenes adatkezelést vagy megváltoztatni a minősítést, ha az adatvédelmi biztos erre szólítja fel. Hogy ebből aztán milyen konfliktusok eszkalálódhatnak, azt megint a jelentések ismétlődő köteteiben találhatjuk meg.
Azt gondolom, hogy a törvényből, a jogosultságokból és a Majtényi Lászlóban élő erkölcsi szenvedélyből származnak a jogintézmény körüli viták. Nem szeretnék kinyitni egy kaput és elvinni a mai vitát egy másik irányba, de sokan emlékszünk a konstitucionalizmus vagy legalizmus eléggé mesterkélten szembeállított vitájára. Mintha az alkotmány előírásaira való hivatkozás vagy az emberi jogok erkölcsi szenvedéllyel párosuló követése és követelése ellentmondana a tételes jog érvényesítésének vagy érvényesítési szándékának. Azt gondolom, ez kiváló gumicsont, műtyúkszem, lehet a problémán rágódni, de semmiképpen sem lehet leverni az adatvédelmi biztoson azt, hogy a jogszabályban rögzített feladatának megfelelően jár el.
De hogy a gumicsontok milyen tartósak, azt éppen az bizonyítja, hogy a legutóbbi napokban került elő a kérdés új köntösben, hogy tudniillik kell-e külön adatvédelmi biztos. A kérdést nem tudom jogi kérdésnek értelmezni, mert aki elolvasta a vonatkozó jogszabályokat, az pontosan tudja, hogy - kétharmados szabályokról lévén szó - a kérdés alkotmányosan értelmezhetetlen. A kérdés természetesen politikai, és mögötte az a dilemma van, hogy vajon mindenki akarja-e az átlátható államot és az átláthatatlan állampolgár eszményét. Azt gondolom, hogy nem mindenki. És aki nem akarja, annak az adatvédelmi biztos tüske a körme alatt. Ha vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy az átlátható állam és az átláthatatlan állampolgár egyszer csak átfordul a megvakított állam és a kezelhetetlen állampolgár párosába, akkor persze, hogy szabadulni akarnak attól a jogintézménytől, amelyik egyébként az állampolgár átláthatatlanságát védi. Ha a dolog mögött nem lenne komoly szándék, akkor azt mondanám, hogy egyébként mindenre tekintsünk Majtényi László szokott mosolyával, de látok mögötte politikai veszélyt, és ezért hoztam itt, most, ebben a plenáris vitában is szóba.
A második kérdéskör, amelyről röviden szólni szeretnék, a szabadság. Az adatvédelmi biztos jelentései az emberi szabadság feltétlen tiszteletét sugallják, fellépést azokkal szemben, akik ezt a szabadságot korlátozzák vagy veszélyeztetik. Az adatvédelmi biztos azt mondja önmagáról, hogy bírálja a kormányt, a közigazgatás és a piac hatalmasságait. Donáth László már említette, hogy megdőlt a hatóságok monopóliuma az állampolgári jogok sérelmében, és a magánszféra egyre inkább veszélyezteti az állampolgári szabadságot. A példák sorolásától most az idő rövidsége miatt hadd tekintsek el.
Ennek a szabadságnak van egy másik oldala, amelyről ma még kevesebb szó esett: a küzdelem az információs szabadság érvényesítéséért és érvényesíthetőségéért.
(18.10)
Majtényi László a beszámolója során szinte minden évben beszélt a magyar adatvédelmi törvény sajátosságáról, arról, hogy egy törvény fogja össze a személyes adatok védelmének állampolgári jogosultságát és a közérdekű információhoz való hozzáférhetés jogát. Kiderült, hogy ez a magyar jogalkotási út, ha úgy tetszik, utat nyitott mások számára is, ha úgy tetszik, divatot teremtett, de mindenképpen egy olyan magyar modellt hozott létre, amelynek a népszerűsége az eredeti jogalkotói szándékot igazolja. Magam is úgy vélem, hogy az információszabadság alkotmányos joga és az érvényesülését kikényszeríteni segítő jogintézmény, tehát az adatvédelmi biztos jogintézménye volt az az inflexiós pont, amelyik lezárta a puha diktatúra kontinuitását; ha a demokrácia arcán új árnyékok jelennek meg, akkor azoknak a gyökerei már egészen máshol vannak.
Nagyon tanulságos, és erre az adatvédelmi biztos többször felhívta a figyelmünket, hogy az információhoz való jog az állampolgárok számára kevésbé fontos, mint a személyes adataik védelme. Attól félek, hogy egyszer csak el fogjuk érni azt az ingerküszöböt, amikor hirtelen áttörik a gát, és az állampolgárok fel fogják ismerni, hogy a bezárkózó állam, a tükröző felületet mutató állam, a kívülről átláthatatlan állam mindenfajta emberi jogot és személyes jogot veszélyeztet. Ma még csak kisebb ügyekben látszik ez a megnövekedett érdeklődés, de remélem, hogy a tudatosság ebben is növekedni fog.
A szabadság megszállottjai persze könnyen kerülnek abba a helyzetbe, hogy megvádolják őket azzal, hogy rossz oldalon állnak, hogy bűnösöket pártfogolnak, és rossz néven veszik azt is, ha szót emelnek az állam belső köreinek egyre erősebb bezárkózása ellen. Hadd idézzem én is, ahogy ezt Majtényi László tette, Sólyom László 1988-as mondását: "Az ellenőrizetlenül hagyott információs helyzetben elfogy a szabadság, ahogy már a tiszta víz és a levegő elfogyott."
Tisztelt Ház! Az adatvédelmi biztos hatéves munkájának és természetesen a tavalyi munkájának is az eredménye a hazai megbecsülés és a külföldi tisztelet. Bevezetőjében nem beszélt róla, hadd mondjam én, hogy az ő munkájának is köszönhető, hogy az Európai Unió Bizottsága Magyarországot adekvát adatvédelemmel rendelkező országnak minősítette, ami azt jelenti, hogy Magyarországra úgy lehet személyes adatokat továbbítani, mint más uniós országba, ami Magyarországnak nem csupán erkölcsi elismerést, hanem konkrét gazdasági hasznot, a gazdasági kapcsolatokban egy sajátos előnyt is jelent. Aki ezért harcolt, aki ezt elérni segítette, az egy kicsit maga a jogintézmény, és ezért jár elsősorban Majtényi Lászlónak köszönet.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
