LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Adatvédelmi Biztos Úr! Az adatvédelmi biztos beszámolója, hasonlóan az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a 2000. évi tevékenységéről készült beszámolójához, konkrét eseteket és az ilyen esetekkel kapcsolatban meghozott konkrét döntéseket tartalmaz. Az országgyűlési biztos feladatának ez az értelmezése lényegesen közelebb áll hozzám, mint ahogyan például a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosa viszonyult a feladatához, akinek a jelentésében nagyon kevés konkrét ügy található, ehhez viszonyítva viszont túl sok az általános jellegű megállapítás.
Képviselőtársaimnak lehet egyetérteni vagy nem egyetérteni az adatvédelmi biztos döntéseivel, de önmagában már azt a jelentés erényének tekintem, hogy a konkrét panaszok megismerése révén mindannyiunknak megadatik a mérlegelés és az általánosított következtetések levonásának a lehetősége. A konkrét ügyek ismeretében már erős fenntartásokkal fogadom el az adatvédelmi biztos tavalyi évet jellemző summázatát, amit a jelentés 12. oldala tartalmaz, miszerint az évet az adatvédelem tekintetében a korrupció, az anómia és az akkulturáció jellemezte. Hangsúlyoznom kell azt, hogy csupán amiatt, hogy más-más következtetésre jutottunk az adatvédelmi biztossal ugyanazon adathalmaz tanulmányozását követően, nem kérdőjelezem meg a jelentés elfogadhatóságát, hiszen éppen annak köszönhetően juthattam más következtetések levonására, hogy maga a jelentés tényei és adatai korrektek.
Ez megadja nekünk a tények általánosításából leszűrt önálló következtetések levonásának biztonságát.
Tisztelt Ház! Ha már szót ejtettem az eltérő következtetésekről, hadd utaljak arra, hogy míg a bevezetőben az állami korrupciót és az "omnipotens állam foglyaiként", vagyis a mindenható állam foglyaiként vergődő állampolgárok kiszolgáltatottságának növekedését tekinti az országgyűlési biztos a 2000. év egyik jellemzőjének, addig például a 36. oldal adatai arra utalnak, hogy a leginkább a közüzemi szolgáltatókat és a cégeket illető panaszok száma növekedett meg.
(18.30)
Az államot és az egyéb közhatalmi szerveket illető panaszok száma az elmúlt három évben stagnált. Ha az önkormányzatokat is hozzászámítjuk az úgynevezett "omnipotens", tehát mindenható államhoz, akkor is inkább a magáncégekre irányuló panaszok áradata növekedett meg jelentősen. Ez a drámai arányváltozás különben a 34. oldalon található - Takács Imre képviselőtársam miatt mondom - színes grafikonokból is kiderül.
A 21. oldalon szóról szóra a következő áll: "A 2000. évnek egy másik oldala is megmutatkozik, nevezetesen az, hogy a hivatal közel hatéves működése során ez az első év, amikor soha nem tapasztalt emelkedést mutat a teljes ügyszámon és a panaszügyeken belül is a különböző társasági formában működő gazdasági vállalkozások személyes adatkezelését sérelmező/kifogásoló beadványok száma." A jelentés felsorolása szerint ebbe a körbe tartoznak a különböző mobiltelefon-szolgáltatók, az adósságbehajtó cégek, a személyzeti tanácsadók, a kábeltelevíziós társaságok, az internetszolgáltatók - íme ez az adatgazdagság teszi a jelentést elfogadásra alkalmassá, és az számomra már másodlagos kérdés, hogy az adatvédelmi biztos nem a cégek adatsértéseinek az előretörését tekinti a 2000. év sajátosságának, hanem - a panaszok száma alapján visszaszoruló - omnipotens államét.
Sajnos a politikai publicisztikában is jelen van egy olyan nézet, amelyik már-már működésképtelenné teszi az államot, annyira megsemmisítene minden személyes adatot, ezzel szemben viszont ellenségesen reagál minden olyan panaszra, amelyik a multinacionális cégek adatkezelését illeti. Véleményem szerint szektorsemlegesen kellene kezelni az adatvédelmet.
Tisztelt Ház! Nem értek egyet az adatvédelmi biztosnak a 2000. évet jellemző második következtetésével sem, azzal, hogy terjed a normaszegés, pontosabban az adatvédelem normáinak a tudatos mellőzése. Annak ellenére nem értek egyet ezzel a megállapítással, hogy képviselőtársaimmal együtt érintettjei vagyunk a 13. oldalon említett normaszegésnek, eszerint: "Különösen veszélyes, ha ez a normavesztés az állam belső köreiben üti fel a fejét, és terjed el ott, ahol éppen a védelem köreinek lenne a helyük. Ha például egy parlamenti vizsgálóbizottság, nemes céljai által legitimálva, szándékosan sért alkotmányos alapjogot, százával vonva el állampolgároknak a személyes adatok védelméhez fűződő jogait, miközben tudnia kellene, hogy a jogsértés eredményeképpen nemes céljaihoz semmivel nem kerül közelebb." Nos, tisztelt Ház, nem az állam belső köreiben ütötte fel a fejét a normaszegés, hanem a végrehajtó hatalmon kívül, annak is meglehetősen a perifériáján, épp fordítva, mint ahogy az adatvédelmi biztos leírja: az alaptalanul megvádoltak és a normaszegés kárvallottjai tartoztak az állam belső köreihez, elég ha csak egy ilyen ügyben pernyertes miniszterre utalok.
Ha figyelembe vesszük azt a tendenciát, hogy a konzultációs ügyek aránya egyre nagyobb a hivatal első éveihez viszonyítva, és már minden negyedik ügy konzultáció, azaz az adatkezelő olyan jellegű kérése, hogy a hivatal véleményezze az adatkezelés munkáját, nos, ha ezt a tendenciát figyelembe vesszük, akkor ebből épp a normaszegés elkerülésének az igénye, épp a normák betartásának az örvendetesen erősbödő szándéka olvasható ki - legalábbis az én olvasatomban. Megalapozatlannak vélem tehát az úgymond anómia, azaz a normaszegés terjedését, ahogyan a biztos a 2000. évet jellemző folyamatokat bemutatja. Ismét csak hangsúlyoznom kell: ha nem lenne adatokban gazdag a jelentés, akkor én nem tudnék más következtetéseket levonni azokból, mint az illetékes országgyűlési biztos.
Tisztelt Ház! Néhány konkrét eset felveti a képviselők és a végrehajtó hatalom felelősségét is. Csak egyetlen állásfoglalásra utalok, miszerint: "A bűnt a nyomozó hatóság üldözi, nem pedig a benzinkút." Néhány ilyen állásfoglalás bizony azt a gyanút kelti az olvasóban, ami sok mai filmnek, drámának és olykor publicisztikának is tárgya, hogy a bűnözők jogait jobban védi az állam, mint az áldozatokét, holott valójában az államnak kell még határozottabban, a szükséges költségvetéssel működtetni a bűnüldöző szerveket. Van olyan ismerősöm, akinek az udvarában álló kocsijáról éjszaka leszerelték és elvitték mind a négy új kereket, és a rendőrség még csak ki sem jött a közel százezer forintos ügy kivizsgálására - hogyan volna akkor személyi állománya, technikája a négy-hatezer forintos benzinlopások ügyére? A benzinkutasok tehát maguk tartják nyilván a nem fizető autósok rendszámait, de az végső soron nem egy hiteles hatósági nyilvántartás, és könnyen önbíráskodáshoz vezethet, tehát nyilván az állam működését, költségvetését, szervezettségét kell javítanunk, és nem a magánnyomozást kell a kezünkbe venni vagy éppen szorgalmazni. Csupán ez az egy határozott állásfoglalás is jól példázza azt, milyen területeken lehetne hasznosítani az adatvédelmi biztos munkájának eredményeit.
Tisztelt Ház! Összegezve a Magyar Demokrata Fórum véleményét: annak ellenére, hogy egy-két helyen más következtetéseket vontam le az adatvédelmi biztos hivatalába beérkező ügyek számából, összetételéből, tartalmából, mint a jelentés közreadója, a Magyar Demokrata Fórum a jelentést általános vitára alkalmasnak tekinti, és az elfogadását mindenképpen javasolni fogja.
Végezetül pedig az MDF-frakció nevében ezúton fejezem ki elismerésemet Majtényi László adatvédelmi biztos úrnak, munkatársainak, s további munkájukhoz jobbító időt, környezetet, szakmai és közéleti sikerélményt kívánok.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
