DR. KÁVÁSSY SÁNDOR
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár úr! Végtelenül megtisztelő, amit rólam egykori tanárom mondott, mert én akkor hallgató voltam, amikor az ő előadásait hallgattam. De a lényegre térve: nekem az a meggyőződésem, hogy kell legyen egy olyan nap, amikor a magyar nemzet a hőseire emlékezik - megítélhetjük ezt különbözőképpen, ebbe nem mennék bele -, mert igenis az életüket adták a magyarságért, a magyar népért, a magyar hazáért, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyetértek Mécs Imrével abban, én ezt nem kötném az ezer évhez, sem az első, sem a második világháborúhoz. Tudjuk jól, hogy magyar népről, magyar nyelvről a Krisztus előtti V. század óta lehet beszélni, tehát a magyarság története 2500 esztendős. Ezalatt a magyar népnek igenis voltak hősei, hiszen azt írja a költő is: "Itt küzdtenek a honért a hős/Árpádnak hadai", nem kell ezt tovább ragozni, és az az előtti időből is tudunk kitűnő személyiségekről, akik megérdemlik a hős nevet. Én annyiban tehát módosítanám a törvényt, hogy nem zárnám be ezt az ezer év keretei közé.
A másik pedig, ugyancsak Mécs Imre idézte, hogy "Dulce et decorum est pro patria mori." Ha jól emlékszem, ezt Horatius írta - de Horatius azt is hozzátette, hogy még szebb a hazáért élni. Tehát nem véletlen, hogy Horatiusnál ez a két dolog egymás mellé került, mert igenis, amikor a hősökre emlékezünk, akkor az élők mondanak köszönetet azoknak, akik valamiért az életüket áldozták, "kik érted haltak, szent világszabadság" vagy szent magyar szabadság - mert miért ne lehetne bennünk annyi nemzeti öntudat, hogy a magyar szabadságot is szentnek tekintsük? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Akkor majd kérek még két percet, hogy elmondjam tovább.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
