HORVÁTH BÉLA
HORVÁTH BÉLA
HORVÁTH BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Érdemes lenne az ellenzéki képviselőknek végigolvasniuk a nemzetgyűlés jegyzőkönyvét 1924-ből, amikor gyakorlatilag a most előttünk fekvő törvény eredetijének a vitájakor ugyanilyen méltatlan, pitiáner, kisstílű vitát próbáltak provokálni a hősök napja kapcsán.
Elképedve hallgattam az ellenzék felszólalásait. Olyan kitételek hangzottak el a Magyar Országgyűlés falai között, hogy ebben az öt paragrafusból álló törvényjavaslatban túl sokszor szerepel az a kifejezés, hogy magyar hazafiak, magyar nemzet, magyar állam. Az ellenzék kifogásolja ezeket a kifejezéseket. Vagy hivatkozhatok egy másik ellenzéki képviselőre, miszerint ennek a nyelvezete nem modern, és a két világháború közötti hangulatot, légkört hozza ide vissza.
Egy példát szeretnék felhozni tisztelt ellenzéki képviselőtársaimnak: amikor néhány évvel ezelőtt váratlanul Magyarországra látogatott az akkori amerikai elnök, Clinton elnök úr, és Taszáron felkereste az itt állomásozó amerikai katonákat, az a nyelvezet, az az elnöki beszéd meg sem közelítette az 1924-ben Magyarországon dívó beszédet. Azok a szavak, amelyekkel az amerikai katonákat minősítette, jellemezte ország-világ előtt itt, Magyarországon, és a világ valamennyi tévékamerája előtti beszédstílusa messze elmaradt attól, amit itt most az ellenzéki képviselők kifogásolnak.
Tulajdonképpen Teleki Pál idézetét kellene az MSZP-s és SZDSZ-es képviselőknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) maguk elé vagy a képviselői irodaházban a szobájuk falára kitenni: merjünk magyarok lenni! Ezt tudom üzenni nekik.
Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
