LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Nyolcvannégy évvel ezelőtt, az első világháború vérzivatarában született meg az 1917. évi VIII. törvény. Az akkori Magyar Országgyűlés ebben a törvényben nyilvánította ki azt az óhaját, hogy nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni. Akkor határozták meg először az időpontot is, idézem: "A nemzet a jövő nemzedék okulására és hősi halottainak dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja."
Fűződött-e valamilyen indoklás vagy hagyományra történő utalás ehhez az időponthoz, május utolsó vasárnapjához? Az 1917. évi törvény indoklása nem utalt erre, de a magyar történelemben évszázadokon keresztül május 30-án volt a Szent Jobb ünnepnapja. Ennek az első hivatalos állami ünnepnapnak a megünneplését 1222-ben, az Aranybullában törvénybe is iktatták. Évszázadokon keresztül, a reformáció térhódítása után a hitfelekezetekhez való tartozástól függetlenül ünnepeltek és emlékeztek május végén elődeink, és valószínűleg ennek az ünnepnapnak a hagyománya is hozzájárult a május végi időpont kijelöléséhez.
Az 1924. évi XIV. törvény megerősítette a hét évvel korábbi törvényt, és kinyilvánította, hogy május utolsó vasárnapját - idézem - "mint a hősök emlékünnepét a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak számára szenteli". A törvény szellemében országszerte emlékoszlopokat, emléktáblákat állítottak az első világháború áldozatainak az emlékezetére. Később, egy 1942-ben kelt kormányrendelet az első világháború halottainak emlékünnepét kiegészítette a második világháború halottairól való megemlékezéssel. Az 1924. évi törvény rendelkezéseit később sem hatálytalanították, hiszen a szocialista diktatúra évtizedeiben amúgy sem szabadott megemlékezni a világháború áldozatairól.
Tisztelt Ház! Jó érzéssel és jó emlékezettel tölt el, hogy a Magyar Demokrata Fórum már 1989-ben felújította hősök napja néven ennek az emléknapnak a tiszteletét. Az ünnepnap érvényét tágítottuk, azaz a világháborúk katonai és civil áldozatainak, elhurcoltjainak az emléke mellé hozzávettük a haza, a szabadság és az emberi méltóság valamennyi áldozatáról történő megemlékezést, beleértve az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseit is.
Az elmúlt években május utolsó vasárnapja félhivatalos emléknappá vált. Szinte az ország valamennyi nagyobb településén megemlékeztek ezen a napon mindazokról, akik életüket adták a hazáért. Jutott egy-egy szál virág a háborúk, szabadságharcok civil és névtelen áldozatainak emlékezetére is. Ezen a napon hagyományápoló és honismereti, helytörténeti körök és egyesületek tagjai sok helyen láthatóak a temetőkben, ahogyan gondozzák az elhanyagolt katonasírokat.
A rendszerváltozás utáni történelmi igazságtétel része az, hogy országszerte egyre több emlékhelyet emelnek, vagy elfeledett emlékhelyet újítanak föl. Budapesten például a budapesti Ludovika épülete előtt állították fel a hősök emlékművét. Ezen a napon már rendszeresen, több év óta ünnepélyesen koszorúznak a hősök emlékművénél a Hősök terén, az imádkozó katona szobránál a rákoskeresztúri köztemetőben és a Margit-híd budai hídfőjénél álló oroszlánnál, a przemýsli emlékműnél is.
(17.50)
Mint ismeretes, ennél a lengyel városnál jutott orosz fogságba a legtöbb magyar katona az első világháború idején. Szegeden több év művészi restauráló munka eredményeként ragyog régi szépségében Aba Novák Vilmos évtizedeken keresztül malter alá rejtett freskója a Hősök Kapuja alatt. Ez a freskó szinte mindent elmond az utókornak nemcsak a hősök áldozatvállalásáról, hanem a hátramaradt özvegyek és árvák szenvedéséről és reményéről is, arról, hogy családtagjuk halála nem volt értelmetlen halál, nem volt hiábavaló áldozat. A művész egy szalagra írta le a Szózat egy sorát, amely ennek az emléknapnak a mondanivalóját a legtömörebben foglalja össze: "Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért".
Tisztelt Ház! Emlékezzünk tehát: május utolsó vasárnapja legyen a hősök emléknapja. Csak akkor lesz jövőnk, ha vállaljuk múltunkat, és csak akkor lesz jövőnk, ha a hazájukért, családjukért elesett hősi halottainkat tiszteljük, és ezt a tiszteletet továbbadjuk gyermekeinknek és unokáinknak. Ezen a napon valamennyi magyar érezze kötelességének, hogy tisztelettel adózzék azok emléke előtt, akik az államalapítás óta a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
