MÁDAI PÉTER
MÁDAI PÉTER
MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Még a rendes hozzászólásom hátravan, de egyvalamit meg kell említenem. Nagyon-nagyon rossz irányba megy el a vita, ahol úgy tűnik, minden egymásra való mutogatás ellenére igenis lehet megegyezés. Ha mi most a történészek helyett elkezdjük a második világháborús magyar szerepvállalást taglalni, nem mennék bele abba, hogy Trianon következménye volt a második világháborús magyar szerep, annak a következménye volt a párizsi béke, amelyik mindezt megerősítette, mert ez nem az én tisztem, a parlament tiszte sem.
Azt gondolom, hogy egy törvényjavaslatról beszélünk, amelynek lényeges dolgaiban egyetértés van közöttünk, és lényeges dolgaiban nincs egyetértés. De én nem emlékszem arra, hogy kategorikusan elhangzott volna az, hogy ezekben nem lehet konszenzust találni.
Még valamit nagyon-nagyon szeretnék, ha nem hangzana el ebben a Házban, hogy ki a hősi halott, és ki nem hősi halott. A világ tele van hősi halottakkal, amióta az emberiség történelmét írjuk. Függetlenül attól, hogy melyik oldalon estek el, hősi halottként tisztelik őket, mert nem maguktól mentek. Mindegy, hogy annak a kormánynak a politikája számomra bűnös volt vagy nem volt, hősi halottak. (Dr. Hende Csaba: Ezt mondtam én is!)
Még belefér a két percbe: 1997-ben abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Borgyirevkában járhattam, ahol fölállítottuk a második magyar hadsereg elesett katonáinak emlékművét. Ott egy 70 éves, idős, orosz polgármester asszony, egy nagyon egyszerű asszony mondta, és én nagyon nem felejtettem el: Innentől kezdve béke legyen! Ti ápoljátok a mi fiaink sírjait, mi ápoljuk a tieiteket, és ne erre gondoljunk, hanem hogy ebből okuljunk.
Köszönöm. (Taps.)
