MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Én nem ehhez a vonulathoz szeretnék hozzászólni, hanem még egy fontos gondolatot felvillantani.
Ez pedig az, hogy a múlt megismerése, a hősök tisztelete, elismerése elsősorban magunknak és a jelennek szól; azért, hogy a társadalom érdekében ma is szülessenek olyan emberek, akik áldozatosan.... Nem is akarom a hős szót használni, mert már az is túl fellengzős. De vajon ezt megtehetjük-e anélkül, hogy a múltat ne elemezzük pontosan? Tehát ha egy hősi emlékmű előtt állunk, mondjuk, Verdunben, hogy ne magyarokról beszéljünk, akkor nem gondolkozunk-e el azon, hogy vajon érdemes volt-e ott másfél millió embernek elpusztulnia? Most közös emlékművük van.
Vagy a köztársasági, a francóista vagy királyi közös emlékhely, a sziklatemplom, ahol ott fekszenek az egymással szemben álló hősök, mert hősök voltak mind a két oldalon... - hősök voltak. És ilyen a magyar történelemben is hányszor van? Miért kellett a Don-kanyarba kihajtani az embereinket, és hagyni, hogy ott elpusztuljanak? Nagy a mi felelősségünk és az elődeinké is, a politikusoké, nagy. Nem akarok példákat mondani, mert rengeteg felelős politikus volt. Gyóni Géza nem véletlenül írta, hogy csak egy éjszakára jöjjenek csak oda a politikusok, a hadiszállítók és a többiek. Tehát ez ezt is jelenti.
A ma nyelvén kell beszélni, mert ha a múlt nyelvén beszélünk, akkor muzeális lesz a dolog. Ezért mondom azt, hogy a mai srácoknak, a mai gyerekeknek, a felnövő generációknak kell elmondani, és ezeket a gondolatokat testhezállóvá tenni. Ezeket nem lehet koturnusra állva megtenni, ez nem megy. Nem lehet kabukiszínházat csinálni - szóval, nem hallgatják meg. Tessék elmenni színházba, ma azok az előadások is rövidek! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Tehát ez nem megy, a ma nyelvén kell elmondani mindezt.
Köszönöm.
