ZUSCHLAG JÁNOS
ZUSCHLAG JÁNOS
ZUSCHLAG JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Egy nemzet életében az emlékezésnek nagyon fontos szerepe van, főleg egy olyan ország esetében, mint Magyarország, amely az elmúlt egy évezredben a történelem számtalan viharát érte meg, számtalanszor került olyan helyzetbe, amikor eleink súlyos vérveszteségeket szenvedtek, és gyakran olyan ügyekért küzdöttek és harcoltak, amelyek nem vezethettek eredményre. Mondhatnánk, hogy utólag övék volt az erkölcsi győzelem, de abban a pillanatban azokat a csatákat elvesztette a magyar nép vagy a magyar nemzet.
Azt gondolom, egy ilyen nemzet esetében az emlékezésnek különösen fontos szerepe van, és nagyon fontos az, hogy valamennyien mindig emlékezzünk azokra a régi emberekre, azokra a régi hősökre, azokra a régi eseményekre, amelyekből a mai napjaink táplálkoznak, és amelyek megfelelő alapot tudnak adni ahhoz, hogy a jövőre, a következő évtizedek, a következő évek feladataira megfelelő módon tudjuk felkészülni lélekben.
Ha azonban ezt a törvénytervezetet magunk elé vesszük, akkor a Magyar Szocialista Párt tulajdonképpen három ponton, három csomagban tudja azt összefoglalni, hogy milyen fenntartásai vannak a törvénytervezet kapcsán. Az első a törvény megszületésével kapcsolatos, mert mi úgy látjuk, hogy az utóbbi esztendőben nagyon elterjedtek ezek a különböző emléknapok, emlékünnepségek, és degradáljuk a különböző nagy eseményeinket. Ha megnézzük, akkor látjuk, hogy van '56-os mártírok napja, Magyar Honvédség napja, de külön megünnepeljük a különböző nemzeti ünnepeinket, és ezek valamilyen szinten, valamilyen módon egymást oltják ki. Ahelyett, hogy egy-két nagy ünnepre összpontosítanánk, minden héten, kéthetenként, havonként vannak olyan alkalmak, amikor egy picit emlékezünk az eleinkre valamilyen ügy kapcsán, de egyébként nem nagyon foglalkozunk ezzel a dologgal.
Sajnálatos módon az elmúlt tíz évben semelyik kormányzat sem vállalta fel annak a feladatát, hogy ezeket valamilyen módon egységesítse, vagy lépéseket tegyen annak érdekében, hogy ne szóródjék így szét a múltra való emlékezés, hanem valóban kiemeljünk egy-két nagyon fontos emléknapot, emlékhelyet, amikor azt mondjuk, hogy valóban a nemzet egy vagy két napon a múltra, az őseinkre emlékezik. Sajnos, ez a törvény egy picit ezt a játékot folytatja, hiszen egy újabb napot tűzünk ki május utolsó napjaiban, amikor ismételten egy napon emlékezhetünk a régiekre.
A másik a törvény szerkezete, megfogalmazása és stílusa kapcsán merül fel a Magyar Szocialista Pártban mint aggály. Azt gondoljuk ugyanis, hogy a törvény alapvetően rosszul íródott meg: túl patetikusnak tartjuk, és tulajdonképpen egy rendelkező részt látunk benne, a 2. §-t, a többi részt pedig deklarációként lehetne megfogalmazni; olyan nagyon fontos szavak, mint "magyar", "hazafi", "állam", "nemzet" túl gyakran előfordulnak ebben a törvénytervezetben. Tulajdonképpen mondhatnánk azt is, hogy a három vagy négy oldal összefoglalható lenne egy oldalban, ahol valóban egyszer megfogalmazzuk ezeket a nagyon fontos dolgokat. Ehelyett egy kicsit úgy tűnik, a törvényalkotót az vezérelte, hogy minél többet írunk, minél több paragrafusa van, annál inkább fontosabbá válik a dolog. Azt gondolom, ez nem így van; a dolog annál tiszteletre méltóbb, annál patetikusabb, minél rövidebb, minél tömörebb. Ezt a törvénytervezet ebben a formájában nem tükrözi, és ezért a Magyar Szocialista Párt erre vonatkozóan módosító indítványokat fog beadni.
A harmadik probléma, ami megfogalmazódik, az ünnep dátuma. A fideszes képviselő előttem már valóban szólt erről a napról, de mi azt gondoljuk, hogy ez nem szerencsés nap, hiszen ez nagyon régóta már gyermeknapként funkcionál Magyarországon. Tudjuk, az alkotmányügyi bizottságban az igazságügyi minisztériumi előterjesztő elmondta, hogy ennek azért van jelentősége, mert így a gyermekeinket nemzetiebbé lehet nevelni, egyfajta hazafias nevelést lehet nekik tükrözni. Mi viszont azt gondoljuk, hogy ennek a törvénynek nem az a lényege, hogy gyermeknapon ezzel a törvénnyel hazafiasabbá neveljük a gyermekeinket, hanem az a dolgunk, hogy emlékezzünk a régiekre. Az emlékezés nem ugyanaz, hogy ezáltal valamifajta hazafias érzületet próbáljunk a gyermeknapon keresztül a gyermekeinkbe belenevelni, és ezt a két ünnepet valamilyen módon össze próbáljuk keverni, össze próbáljuk társítani. Azt gondoljuk, ez két teljesen különböző ünnep, amit semmilyen szinten nem szabad összekapcsolni, és ezért nagyon fontosnak tartanánk - de ezt már elmondtuk az alkotmányügyi bizottságban -, hogy más napot találjunk erre az ünnepre, hiszen ez valóban fontos ünnep, csak éppen nem ezen a napon.
Azt gondolom, különböző módosító indítványokkal ezen a törvényen még lehet javítani. Lehet akár az időpontján javítani, illetve a törvény módosításain keresztül lehet valóban egy olyan egységes, rövidebb és nem ennyire dagályos stílusban megírt törvényt megfogalmazni és az Országgyűlésnek szentesíteni, amely valóban arról szól, amit mi fontosnak tartunk, hogy emlékezzünk a régiekre, emlékezzünk az áldozatokra; és nem arról, hogy egyfajta valami politikai köntöst akarunk ennek az ünnepnek keríteni, és valakik esetleg ebből politizálni akarnak. Sajnos, az elmúlt hónapokban volt olyan parlamenti ünnepség, amelyet elsősorban a politika vezérelt, és nem pedig az, hogy a megemlékezésre összpontosítsanak az ott részt vevők.
Biztos vagyok benne, hogy ezeket a módosító indítványokat az ellenzék támogatni fogja, és reméljük, a kormánypárt is valóban nemzeti oldalról közelíti meg a kérdést, és arra törekszik, hogy a társadalom minél szélesebb rétege el tudja ezt a törvényt fogadni, és ne csak 50 százalék plusz egy-két szavazat - éppen attól függően, hogy a Kisgazdapárt hogyan áll - segítségével lehessen elfogadni, hiszen ez nyilvánvaló módon kisebb része a nemzetnek, mint ha az ellenzéki pártoknak a véleménye is bele lenne építve a törvénytervezetbe.
Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
