DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! - és természetesen mindazon polgárok a határokon kívül, belül, akik ezt a vitát még ebben a késői órában is valamilyen módon követni tudják.
Még körülbelül 35 perc van arra, hogy elmondhassuk azt, ami ma már egyszer-egyszer elhangzott ebben a Házban, hogy ma május 9-e, Európa napja van. Ha egy pillanatig belegondolunk abba, hogy mit is ünnepel ilyenkor Európa, nagyon sok mindent elmondhatnánk, de egy dolgot valószínűleg mindenki, akinek ehhez az ünnephez lelkileg vagy bármilyen értelemben köze van: ezen a napon ünnepeljük az európai vívmányokat.
Azt gondolom, ehhez képest a mai parlamenti vitanap nem annyira az európai vívmányok valamiféle tiszteletét tükrözi, hanem sokkal inkább a magyar vívódások képét látjuk. Amikor európai vívmányokról beszélünk, akkor a külügyminiszter úr talán különösen meg tudja erősíteni, ezek úgy jöttek létre, hogy az azokban érintettek valamennyien egyetértettek.
A konszenzuális döntéshozatal Európa lényege, ezt pedig mindenféleképpen párbeszéd előzi meg. Itt utalnék arra, hogy ma már egyszer belebonyolódtunk abba a problémába, hogy a diplomáciában kétféle fogalom van, az egyeztetés meg a tájékoztatás; azért tájékoztatni alapvetően akkor szoktak, amikor egy adott ország a saját területén valamit csinál, ami esetleg érdekelheti a szomszédokat. Ezzel szemben, ha egy ország egy másik ország területén óhajt valamit csinálni, azért elég bizonyosan állíthatjuk, hogy ott nem elég a tájékoztatás, ott bizony illik egyeztetni.
Ezen túlmenően még azt is szeretném itt hozzátenni, hogy ha a történelemkönyveket fellapozzuk, netán a jegyzékek világába is belebonyolódunk, akkor rögtön látjuk, hogy tájékoztatni leginkább általában a nagyhatalmak szokták a nagyon pici országokat. A pici országok pedig nagyon nagy lendülettel szoktak egyeztetni a saját érdekükben. Ebből az ember azt gondolná, hogy Magyarország, afféle nagyhatalmi allűrökkel, szinte valamennyi szomszédjával, talán nem a legszerencsésebben viselkedik.
(23.30)
Amikor Európa-napot említettem, akkor általában az ünnepi szónoklatok alkalmával - mert ezekben a napokban azért hál' istennek volt alkalmam néhányat meghallgatni - szinte mindegyik ünnepi szónok elmondja, hogy az Európai Unió, az Európai Unió bővülése egyben Európa úrjaegyesülése is. Azt gondolom, ez a bővülési folyamat számunkra ezen túl még egy további esélyt is hordoz, ez pedig úgy hangzik röviden, hogy a magyarság újraegyesülésének esélye. Ezt az esélyt nem szabad kockáztatnunk, hiszen amit Trianon után nyolcvan éven át nem tudtunk elérni - mert lássuk be, hogy ez alatt a nyolcvan év alatt a határainkon túl élő magyarságért nagyon-nagyon-nagyon keveset tudtunk tenni, szinte semmit, még így is mondhatnám, sőt talán még azt is mondom, hogy vannak tapasztalataink arról, hogy amikor tettünk valami nagyon keveset, az milyen nagyot tud visszaütni -, nos, azt gondolom, ilyen körülmények között, amikor karnyújtásnyira van tőlünk Európa bővülése, 5-10-15 éves horizontok látszanak ma már itt ebben a térségben, tisztelt hölgyeim és uraim, ezeket az esélyeket rongálni nem szabad. Én a magam részéről feltétlen előrébbvalónak tartom azt, hogy az európai uniós mielőbbi és minél kedvezőbb feltételekkel történő becsatlakozásunk megtörténjen, mint azt, hogy bármilyen jóakarat által vezérelt, elhamarkodott intézkedésekkel ezt az esélyt kockáztassuk.
Ha erre a törvényre ránézek - noha most egy kicsit a magam nevében beszélek, habár amikor azt mondom, hogy a magam nevében beszélek, akkor nem kis mértékben támaszkodom arra, hogy a fogadóóráimon mi mindent mondtak nekem a különböző választópolgárok, akik egyébként nem mondhatnám, hogy egyöntetűen lelkesednek ezért a törvényért -, és ennek a törvénynek a tartalmát egy picit is átgondolom, akkor a magam nevében azt mondom, hogy ez tulajdonképpen azért egy vakrepülés. Hiányzik belőle nekem a fokozatosság, egyszerre akarunk bevezetni olyan technikákat, amelyeket még soha, talán még az is lehet, hogy sehol ki nem próbáltak, de semmiképpen nem ilyen körülmények között; és vakrepülés abból a szempontból is, hogy kicsit mintha a magyar kormányzat süket lenne a kívülről jövő hangokra.
Nem véletlen, hogy azt a kérdést, amit mi ma itt tárgyalunk, érintette Romano Prodi is legutóbbi magyarországi látogatása alkalmával. Nagyon helyesnek tekintette azt, hogy Magyarország aggódik a határain túl élő magyarok sorsáért, azonban azt is hozzátette, hogy azt is nagy örömmel venné, ha a Magyarországon élő kisebbségek sorsáért is ugyanilyen lelkes aggodalmat tanúsítana a magyar kormány. Romano Prodi, Európából, még azt is üzente, hogy az Európai Unióban az a fogalom, hogy "többség", nem is létezik, az Európai Unió önmagában kisebbségek uniója. Ha ebből a gondolatkörből nézzük ezt a törvénytervezet, akkor bizony nagyon-nagyon óvatosan kell eljárnunk. Amikor egyébként a miniszterelnök urat nem is olyan régen itt a parlamentben felszólaló képviselők szembesítették azzal, hogy azért érdemes lenne az európai hangokra odafigyelni, a miniszterelnök úr annyival intézte el a dolgot, hogy hát messziről jött ember véleménye... Én azért azt gondolom, hogy sem az Európai Bizottság elnöke, sem pedig a szomszédos országok vezetői nem marslakók, ők is itt vannak, Budapesttől egyórányi-kétórányi távolságra - mert repülővel ez ennyi -, és ilyen körülmények között látják, érzik, hogy mi folyik.
Ennek a törvénytervezetnek a jelenlegi legnagyobb problémája az, hogy a fő céljait nemigen látszik elérni. Egyrészt ezzel a törvénnyel az a szándék, hogy a határokon túl élő magyarságot a lakóhelyükön maradásra tudjuk ösztönözni, ehhez képest az igénybe vehető kedvezmények döntő hányada magyarországi igénybevételt jelent. A törvény számos pontján felmerül a diszkrimináció problematikája, illetve lássuk be, a költségvetési kihatásokra is maximum nagyságrendi becsléseink vannak. Arról nem is beszélve, hogy maga a törvény számos olyan többletjogot biztosít a határon túli magyarok számára, mint amelyeket magyar állampolgárok élvezhetnek.
Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Ilyen körülmények között azt javaslom, hogy noha a Magyar Szocialista Párt is és jómagam is szeretnénk a tényleges és alapvető törekvéseket támogatni, azt javaslom, fontoljuk meg a fokozatosság lehetőségét, és adott esetben bizonyos kedvezményeknél időszakaszokat lehet beépíteni az életbe léptetéshez. Ne rontsunk ajtóstul a házba, mert azzal adott esetben gond lehet, és ami a legfontosabb - nagyon szeretném, ha a kormányoldal ezt meg tudná szívlelni -, hogy az ebben a vitában elhangzott itteni ellenzéki hozzászólásokat, illetve a szomszédainktól és Európából jövő jelzéseket kellően fontolja meg.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
