MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nagy öröm, hogy ezen késő esti órában a vitában ön személyesen és az államtitkár úr is megtiszteltek minket. Magam is szeretnék csatlakozni azokhoz a hozzászólókhoz, és egyetérteni velük, akik az általános vita első szakaszában ezen törvény kapcsán emelkedettebb hangon szóltak és történelmi pillanatokról elmélkedtek. Én is úgy gondolkozom, hogy egy döntő fontosságú javaslatról van szó, amelyben, úgy tűnik, a magyarországi politikai elit többsége, vélhetően egy széles társadalmi konszenzussal kísérve egy olyan elvi, alkotmányos kötelezettség valósággá alakítására vállalkozik, amely régi adósságunk.
Talán megbocsátanak nekem, ha ebben a hozzászólásban ellenzéki képviselőként picit már a konkrétumok felé haladva, nem mindenben és nem teljes egészében fogok abban a mederben maradni, néhány dilemmát és aggályt magam is szeretnék megfogalmazni, azzal az általános megközelítéssel persze, amit Tabajdi Csaba képviselőtársam vezérszónokként fogalmazott meg. Azzal az igénnyel kezdtünk neki a munkának, már az állandó értekezleten, majd később, amikor a törvény szövege ismertté vált, hogy a végszavazásnál szeretnénk az igen gombot megnyomni.
Minden szempontból úgy érezzük, hogy elérkezett az igazság pillanata, hiszen itt van előttünk egy törvény, egy kodifikált szöveg, amely világosan jelzi azokat a kereteket, amelyek között a magyar kormány vagy a magyar politikai elit többsége ebben a kérdésben mozogni kíván. Elérkezett abból a szempontból is, hogy képesek vagyunk-e az ország térségbeli szerepe és a szomszédok várakozó figyelme közötti vékony ösvényt megtalálni. Elérkezett abból a szempontból is, hogy képesek vagyunk-e megteremteni ebben a törvényben a jogos és a lehetséges igények egyensúlyát. És elérkezett abból a szempontból is, hogy minden egyes pártnak szembesülnie kell azzal, mit is ígért, hogy ezeknek az ígéreteknek a valóságtartalma micsoda, és hogy mit is tettek az elmúlt időszakban ezen a területen.
A Szocialista Párt álláspontja kialakításánál abból a fontos történelmi tényből indult ki és indul ki továbbra is, amelyet úgy szoktunk emlegetni, hogy konszenzusos külpolitikai prioritások - ha jól emlékszem, az államtitkár úr hasonló kiindulási pontot célzott meg a saját maga beszédében. Mi is úgy gondoljuk, hogy ez a hármas célrendszer, amely Magyarországon szerencsésen kialakult, nem egy tudományos kutatás végeredményeképpen, hanem a politikai elit megállapodásaképpen, egy természetes folyamat eredményeként alakult ki, egy alkalmazkodási igényből a megváltozott nemzetközi politikai és gazdasági helyzethez, abból a szerintem is normális törekvésből, hogy jobb, ha az embert barátságos szomszédok veszik körül, és a már említett, több hozzászólásban elhangzott XX. századi történelmi traumánk következményéből és esetleges felszámolásából. Most, a pontos szöveg ismeretében, azt gondolom, levonhatunk némi következtetést abból, mire is jutottunk az ígéreteinkhez képest, mennyire volt ez a folyamat tervszerű, amikor oda fogunk jutni, hogy valósággá válik a határon túli magyarok különleges jogállása.
Még egyszer szeretném előrebocsátani, hogy az MSZP azzal az igénnyel vesz részt ebben a vitában - és a módosító indítványaink is erről szólnak -, hogy szeretnénk egy hatékony, működőképes és jó törvényt elfogadni a végén. Úgy érzékeljük azonban, hogy nem sikerült jelentősen oldani azt a dilemmát - bár ez nemcsak ennek a törvénynek a tiszte, tudom, sokkal több helyen rendezendő feladat ez -, hogy a határon túli magyarság problémáinak jelentős része nem Magyarországon és Magyarországról oldható meg, nem a magyar-magyar párbeszéd eredménye lehet ezen kérdés hosszú távú és generális megoldása. Továbbra is kitartunk azon álláspontunk mellett, hogy a határon túli magyarság problémáinak megoldása jelentős részben a többségi nemzettel való megállapodáson múlik.
Úgy érzékeljük, hogy nem sikerült a törvény-előkészítés szakaszában érdekeltté tenni Európát, az Európai Uniót ezen kérdés támogatásában, nem sikerült újra rávilágítani arra a speciális helyzetre, ami ezt a térséget - most már évtizedek óta - sújtja. Hiába próbálta meg Balla képviselőtársam az elmúlt hozzászólásában tényszerűen bemutatni azt, hogy milyen események történtek ezen törvénykoncepció világra jövetele óta, hogyan és miképpen mutatta be ezt a kormány a megfelelő fórumokon, mégis ott van a hátsó agyunkban az az apró kis vélelem és félelem, hogy talán az Európai Unió ma még puha és visszafogott álláspontja mögött sokkal kevésbé a tények pontos ismerete, sokkal inkább a várakozás húzódik meg. Nem gondolom, hogy ezzel nekünk itt ma oly mélyen kell foglalkoznunk, csak azt gondolom, az sem szerencsés talán, ha tényként rögzítjük azt, ami csak egy kormányzati szándék volt, ami az elmúlt időszakban a tájékoztatás kapcsán megfogalmazódott.
Mi is van az ígéretekkel? A '98-as választási kampányban a mai kormánypártok többsége kettős állampolgárságról beszélt. A kettős állampolgárságtól viszonylag egyenes út vezetett a Magyarok Világszövetsége által határozottabban és erősebben megfogalmazott állampolgársági igényig, majd a választójog esetleges megadásáig.
(20.10)
Hatalomra kerülvén a mai kormánypártok, különleges státust kezdtek el emlegetni. '98 szeptemberében közös bizottságot hoztak létre a határon túli magyarokkal ennek az előkészítésére. '99 januárjában jelentették ki véglegesen, legalábbis akkor érzékeltük ezt először, hogy nem lesz kettős állampolgárság, státustörvény előkészítése zajlik. Majd következett Tusnádfürdő, amikor a miniszterelnök úr, mindenkit meglepve, státustörvényszerűséget említett. Innentől kezdve a dolgok felgyorsultak. Ma ott tartunk, hogy most egy kedvezményekről szóló törvény tárgyalása zajlik a parlamentben.
Azt gondolom, nem célom és nem is lehet feladat, hogy ebben a teremben bárkit meggyőzzek arról, hogy mennyivel szerencsésebb lett volna ezen a területen az MSZP-program végrehajtása. Nem is gondolom, hogy nekünk, ellenzéki képviselőknek bármikor az lenne a feladatunk, hogy számon kérjük önökön, polgárinak nevezett kormányon, az MSZP-program végrehajtását. Azt gondolom, nem volt szerencsés hamis illúziókat kelteni ezen törvény kapcsán. Azt gondolom, világossá kellett volna tenni azt, hogy tartós és stabil rendezés ebben a kérdésben úgy lehetséges, ha Magyarország integrációja töretlen, dolgozunk azon, hogy a szomszédos államokban a helyzet, a közállapotok jelentősen javuljanak, és hosszabb távon valósítjuk meg az ő közeledésüket is az Európai Unióhoz. Azt gondolom, hogy ehelyett, ha nagyon le akarnám ezt egyszerűsíteni, történt egy szimbolikus lépés, aminek, azt gondolom, sokan fognak örülni a határon túl. Utána pedig megkaptuk törvényként a régi jogok gyűjteményét.
A kolozsvári Szabadság című lap egyik publicistája mondta azt nagyon szellemesen egy írásában, hogy "Nesze státus, fogd meg jól!" Ez ma a helyzet. Ez az írás érdekes módon ott született és nem Magyarországon.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Befejezésképpen szeretném önöknek ajánlani módosító indítványaink azon körét, amelyek bizonyos szempontból nem egyszerűen a törvényjavaslat pontosításáról szólnak, hanem, még egyszer mondom, sokkal inkább egyfajta tartalmi bővítése a részünkről egyébként az alapelveiben vélhetően támogatandó törvényi megközelítésnek. Az egyik ilyen, a szülőföldön maradás egyébként ma már lényegesen erősebb megfogalmazás, mint az eredeti verzióban szerepelt. Ebből a szempontból különösen szeretném kiemelni azt, hogy szeretnénk speciális és kiemelt feladatokat adni az Illyés Közalapítványnak, az Apáczai Közalapítványnak, az Új Kézfogás Alapítványnak, a Segítő Jobb Alapítványnak, a Mocsáry Lajos Alapítványnak. Tehát szeretnénk, ha mindazokon a területeken, amikkel ezek az alapítványok foglalkoznak, az erősebb funkciókkal valóban el tudnák végezni azt a tevékenységet, ami, még egyszer mondom, végcéljában a szülőföldön maradást erősítené.
Tudom, hogy a politikai viták középpontjába került az országgyűlési biztos intézménye általában. Tudom azt, hogy a Fidesznek ezzel kapcsolatban most van egy speciális javaslata. Mégis kérem, fontolják meg annak a lehetőségét, hogy a határon túli magyarok számára egy olyan képviseleti lehetőséget teremtsünk, ami egy országgyűlési biztosban testesülhetne meg, aki, azt gondoljuk, bizonyos szempontból a velük kapcsolatos magyarországi, jogi kérdések segítésében, rendezésében segíthet, és bizonyos szempontból megvalósíthatja az intézményes képviseletüket.
Utoljára szeretném önöknek említeni: valóban megfontolandó az az adatvédelmi kérdés, amit Tabajdi Csaba képviselőtársam már említett. Itt valóban olyan országokról van szó, amelyek a demokratikus átmenet egy sajátos szakaszában járnak. Nem lenne szerencsés, ha a magyarság ilyen formában lévő adatbázisa olyan helyzetbe kerülhetne, ami esetlegesen visszaélésekre adhat okot.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Úr! Még egyszer mondom: kérem, hogy ezeket a dilemmákat a helyükön kezeljék. Azzal az igénnyel tettük meg és tesszük majd meg a hozzászólásainkat, és e szerint nyújtottuk be a módosító indítványainkat, hogy a törvényt jobbá, működőképesebbé és mindenki számára elfogadhatóbbá tegyük.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
