DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Én megértem önt mint régi MOL-os veteránt, hogy védi a társaság vélt vagy valós érdekeit - ez teljesen rendjénvaló. Szeretném ugyanakkor emlékeztetni arra is - mint ahogy ez ma azonnali kérdésben is elhangzott -, hogy az ön frakciótársa, Szekeres Imre és Farkas Imre az önéhez hasonló elszántsággal, de az önével homlokegyenest ellenkező értelemben próbálják befolyásolni a kormányt.
Ön a MOL érdekeit szem előtt tartva felháborodva rója fel a kormánynak, hogy az csupán - a törvény adta árszabályozó hatáskörével élve - az elviselhetőség keretein belül kívánja tartani a háztartási gáztarifákat, ezzel átmenetileg csökkentve a korábban a gázüzletágon is gigantikus nyereséget elkönyvelő MOL profitját. Képviselőtársai ezzel ellentétben a gáztörvény módosítását kezdeményezték, azt követelve, hogy a kormány a ma szabadáras tartályos PB-gáz árát is a földgázéhoz hasonló mérsékelt árszinten szabályozza. Lett légyen egy kormány az ellenzékével szemben bármilyen konstruktív is, lássa be, egyazon párt által támasztott ennyire ellentétes követelményeknek egy időben aligha tud bármilyen kormány megfelelni.
Mindamellett távol álljon tőlem, hogy az MSZP tisztelt képviselőinek e következetlensége mögött bármiféle politikai cinizmust gyanítsak. Ámbár azért az elgondolkodtató, hogy ugyanaz a Göndör István képviselő úr, aki a lakossági gázár korlátozásáról szólva nehezményezi a világpiaci árviszonyok átmeneti háttérbe szorítását, az ipari nagyfogyasztók esetében éppen a világpiaci árszínvonal felé tett kormányzati lépés miatt fogalmaz meg bírálatokat. Azért Göndör István képviselő úrnak, azt gondolom, nem volna olyan nagyon nehéz Göndör István képviselő úrral egyeztetni viszonylag rendszeresen a véleményét (Csurka István: Képtelenség! - Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.), azzal kapcsolatban például, hogy helyesli-e vagy sem a világpiaci árképzést.
E látszólagos következetlenségben is felfedezhető persze némi következetesség: nevezetesen az, hogy Göndör képviselő úr a lakossági érdekekkel szemben következetesen a nagyipar érdekeinek szószólója. Nos, ez is egy álláspont; legfeljebb, feltételezem, lakossági fórumokon kevésbé hangoztatott álláspont.
Jóhiszemű hipotézis alapján mégis induljunk ki abból, hogy a szóban forgó képviselők méltányolható társadalmi részérdekek megjelenítése közben elfelejtették javaslataikat egymás között egyeztetni. Az ellenzéki politikusok esetében, akik kormányzati értelemben véve a politikai felelőtlenség felhőtlen nyugalmát élvezhetik, ez persze teljes mértékben érthető és megbocsátható; a kormánynak azonban kötelessége a felmerülő részérdekeket összességükben áttekinteni és arányos érvényesülésükről folyamatosan gondoskodni.
A kormány szándéknyilatkozata a gázüzletág átvételére egyébként szintén ezt célozta. A MOL azonban alighanem maga is úgy látja most már, hogy képes megfelelni ellátási kötelezettségének, és ezért nem él, egyáltalán nem kíván élni a felajánlott lehetőséggel. Emiatt konkrét árajánlattételre egyébként egyik oldalról sem került sor, és így, azt gondolom, az ön drámai aggodalmai teljesen alaptalanok.
Köszönöm a figyelmét és kérem a válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
