BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, képviselő úr. (Font Sándor közbeszólása.) Tisztelt Országgyűlés! A megjegyzésekre kénytelen vagyok közölni, hogy Gyimóthy Géza képviselő úr státusa még mindig vitatott, ezért voltam kénytelen ezt a megszólítást alkalmazni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslat szerencsés időpontban kerül tárgyalásra; szerencsés időpontban, mert éppen ma reggel jelent meg az újságokban egy fontos hír, miszerint a Magyar Fejlesztési Bank többséget szerez a Defend Kft.-ben. Nem tudom, hogy ez a tranzakció a nemzetgazdaság előtt álló állami részvételt is igénylő fejlesztési beruházási feladat-e, az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos különleges fejlesztési igényeket és forráskezelési feladatokat valósít-e meg - folytathatnám a törvény preambulumában a hivatkozásokat. Valami egész más ez a tranzakció, amiről a mai újságokból szereztünk hírt, majd még visszatérek rá. Mindenesetre megállapítható, hogy új megvilágításba vagy még világosabb megvilágításba helyezi ez a mai nap ezt a törvényjavaslatot.
A Szabad Demokraták Szövetsége ezt a törvényjavaslatot úgy, ahogy van elutasítja, ez a törvényjavaslat ugyanis a szervezett felelőtlenség, az Európától való szervezett elkülönülés és a szervezett felvilág törvényjavaslata. Három szempontból elemzem a törvényjavaslatot: szűken vett közgazdasági, integrációs és korrupciós szempontból.
Kezdjük az elsővel! Önmagában véve a Magyar Fejlesztési Bankról szóló külön törvény kezdeményezése szimbolikus aktus, eddig ugyanis a Magyar Fejlesztési Bankra vonatkozó szabályozás a hitelintézeti törvény része volt, és ez egy fontos dolog. Mi is a hitelintézeti törvény, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény, ez a több mint kétszáz paragrafusból álló törvény? A hitelintézetek nem mást tesznek, mint a megtakarításokat átirányítják, mint a megtakarításokat kihelyezik. A hitelintézeti törvény temérdek garanciát tartalmaz a befektetők, a betétesek védelmében, az egész pénzrendszer biztonságos működésének védelmében. Az, hogy eddig ezt a különleges pénzintézetet a hitelintézeti törvényben szabályozták, azt volt hivatott kifejezésre juttatni, hogy ezeknek az alapvető befektetővédelmi, pénzpiacvédelmi szabályoknak módosításokkal ugyan, de a Magyar Fejlesztési Bank is alá van vetve. Az az elképzelés, hogy kiveszik belőle, azt a törekvést fejezi ki, hogy ne legyen alávetve.
Amikor a hitelintézeti törvény prudens működési szabályokról beszél, amikor a hitelintézeti törvény korlátozza a pénzintézetek nagy kockázatvállalását, korlátozza a pénzintézetek, hitelintézetek befektetéseit, korlátozza a pénzintézetek tulajdonszerzési lehetőségeit és a tulajdonszerzések hitelnyújtással való támogatását, mindezek a korlátozások azt szolgálják, hogy megvédjék azokat, akik a pénzüket a hitelintézetekre bízzák mint betétesek; hogy a hitelintézetek, ahol az emberek pénze van, ne omoljanak össze, mint annak idején a rendszerváltást követő első években emlékezetes módon néhány bank - Ybl Bank, Realbank és a többi -; hogy az emberek ne veszítsék el a befektetéseiket; hogy óvatos és megfontolt politikát folytassanak a hitelintézetek.
(10.30)
Azzal, hogy a kormány kiveszi, ki akarja venni a kormány ebből a törvényből ezt az intézményt, azt juttatja kifejezésre, hogy nem akar prudens, óvatos, felelősségteljes módon bánni azzal a pénzzel, amit ez az intézmény kezel. Ez a dolog annál is súlyosabb, tisztelt képviselőtársaim, mert míg egy átlagos kereskedelmi bank azt a pénzt kezeli, amelyet a polgárok a piacon önként, saját elhatározásukból odatettek, ez az intézmény közvetve vagy közvetlenül azt a pénzt kezeli, amelyet az állam a polgároktól adók formájában, kényszerrel vett el, és aztán ennek az intézetnek odaadja. A felelőtlenség tehát súlyos. Azzal, hogy ez az intézmény olyan felhatalmazásokat kap az államtól, hogy nem kell betartania azokat a szigorú szabályokat, amelyeket más, ugyanezen a pénzpiacon jelen levő hitelintézeteknek be kell tartaniuk, ezzel a verseny feltételeit torzítja, ezzel előnytelen helyzetbe kerül minden más hitelfelvevő és minden más hitelnyújtó, megzavarja tehát a pénzpiac működését.
Az idősebbek még emlékeznek rá, élt Magyarországon egy nagyon eredeti gondolkodású, kiemelkedő közgazdász, Liska Tibornak hívták, aki a szocialista gazdasági rendszer kiemelkedő kritikusa volt, ő vezette be a szocialista rendszer leírásában a szervezett felelőtlenség kategóriáját. A gazdasági reformnak az volt a célja, hogy az államilag szervezett felelőtlenség rendszerét megszüntesse. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez a törvényjavaslat az államilag szervezett felelőtlenség rendszerét építi újjá.
Ha végignézik azokat a szabályokat, amelyeket tartalmaz, arról van szó, hogy ez a törvényjavaslat azokat a garanciális szabályokat, amelyeket a hitelintézeti törvénynek a Magyar Fejlesztési Bankra vonatkozó előírásai eddig is tartalmaztak, tovább lazítja, illetve megszünteti. Nagyon érdekes egybevetni az ebben foglaltakat azzal, hogy mit tartalmaz a hitelintézeti törvény általában, például azt tartalmazza, hogy nagy kockázatnak az minősül, ami a hitelintézet szavatolótőkéjének 10 százalékát meghaladja. A 2000. december 31-éig érvényesülő szabály ezt a 10 százalékot az MFB esetében 25 százalékra emelte, a 2001-es költségvetés-módosítással, amit ez a törvény átvesz, önök 35 százalékra viszik fel ezt a határt. Az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szemben vállalt kockázatok együttes összege általában 25, a 2001-ig érvényes szabály szerint 35, az önök új szabályozásában, ebben a törvényben már 45 százalék. Ami a befektetések korlátozását illeti, a hitelintézeti törvény 83. §-ában az eddigi szabályozás azt mondta, hogy bizonyos befektetések esetében ez a Magyar Fejlesztési Bankra nem vonatkozik, ez a törvény már azt mondja, hogy ezek a rendelkezések minden megkötés nélkül a Magyar Fejlesztési Bankra nem vonatkoznak. És mindezeket a - hogy mondjam? - felelőtlenségi szabályokat teszi teljessé az a rendelkezés, amely az eddigi szabályokban emlékezetem szerint nem szerepelt: a Magyar Fejlesztési Bank egész tevékenysége mögött ott áll a költségvetés, az állami költségvetés korlátlan garanciája. Bármilyen veszteséget szenved el a tevékenysége során a Magyar Fejlesztési Bank, ott áll a költségvetés, és fizet.
Tisztelt Országgyűlés! Bizony, amikor önök elegánsan úgy fogalmaznak, mint ahogy az államtitkár úr fogalmazott a bevezetőjében, hogy: "a garanciális szabályok rugalmas alkalmazása" - ugye, ezt mondta, államtitkár úr, ma reggel, szó szerint felírtam, államtitkár úr -, akkor ez azt jelenti, hogy nincsenek garanciális szabályok, azt jelenti, hogy korlátlanul lehet költekezni. Ez tehát a szervezett felelőtlenség rendszere, amit a szabad demokraták elutasítanak.
A második kérdés - beszél erről az expozé is, a Kisgazdapárt képviselője is erről beszélt - az európai integrációs kérdéskör. Tisztelt képviselőtársaim, az indoklásban részletesen beszéltek arról, hogy itt egy olyan bankot hozunk létre, amelyet az Európai Unióban kivételi listára kell helyezni - kivételi listára! -, mert az ilyet az Európai Unió nem szereti. Igaza van Kurucsai Csabának abban, hogy van ilyen Nyugat-Európában is, ilyen típusú állami bank néhány európai uniós országban örökül maradt korábbi gazdaságtörténeti időszakokból, abból az időszakból, a második világháborút közvetlenül követő időszakból, amikor egy más gazdaságpolitikai filozófia létezett Nyugat-Európában is, amikor nem létezett még egységes európai, sőt világméretű pénzpiac, amikor nem létezett még a pénzpiacoknak az a kölcsönös függősége és kölcsönös sérthetősége, kölcsönös kockázatossága, amivel kapcsolatban éppen a '90-es évek végére látható volt, hogy mennyire fenyegeti a pénzpiacok működését és a gazdaság stabilitását szerte a világon. De az Európai Unió az ilyen típusú intézményeket nem szereti, eltűrni eltűri, de nem szereti, korlátozni kívánja, és ha egy belépő ország egy ilyen pénzintézetet kíván magával hurcolni az Európai Unióba, azzal árt magának. Az Európai Unióba be lehet lépni úgy, hogy mi úgy akarunk gazdálkodni, mint ahogy az az Európai Unióban szokásos, és lehet azt mondani: úgy akarunk belépni, mintha nem is akarnánk belépni - ez a rendelkezés ezt szolgálja.
Végül a harmadik kérdéskör: sok szó esik manapság a korrupcióról. A korrupció igazi szülőanyja az állami rendelkezés és az üzleti szektor határa, az állami rendelkezés és az üzleti szektor összefonódása. Nem véletlenül időzítették a Defendben való MFB-s részesedésvásárlás napjára ezt a vitát; hiszen mi is a Defend-ügy? A Defend-ügy az, hogy egy magáncég, amely politikai funkciókat is ellát... - emlékezetes a Kövér László megbízásából végrehajtott kazettavásárlás, amelynek a célja egy politikai harcban való eszközszerzés volt, talán még emlékeznek rá, tisztelt képviselőtársaim, és ezt finanszírozza meg az állam; Földi László pénz nélkül vette meg ezt a céget az egykori Postabanktól, hogy majd kifizeti, aztán megkapta az államtól a pénzt, amelyből kifizette.
Tisztelt Országgyűlés! Azt gondoljuk, hogy ez az ellenőrizetlen, felelőtlen gazdálkodási lehetőség, hitelkihelyezési lehetőség, pénzgyűjtési lehetőség, amit a Magyar Fejlesztési Bank jelent. Ez a teljes átláthatatlanság, ahogy az intézmény vezetése fel van építve, ahogy minden úgynevezett ellenőrző testület kinevezője közvetlenül az úgynevezett tulajdonosi jogok gyakorlója, vagyis a kormány kiválasztott minisztere. Ez, tisztelt Országgyűlés, nem más, mint a korrupció melegágya. Azt gondolom, hogy egy kormány általi korrupcióellenes programról tárgyalás, nem más, mint porhintés akkor, ha ugyanez a kormány egy ilyen törvényjavaslatot nyújt be, hiszen ebben a törvényjavaslatban semmiféle átláthatóság nincsen, semmiféle nyilvánosság nincsen, semmiféle parlamenti ellenőrzés nincsen - ugyanezt akarják csinálni, amikor az ÁPV Rt.-t megszüntetik és Magyar Holdingot hoznak létre -; hogy hova fordítja ez az intézmény az adófizetők milliárdjait, arra nézve semmiféle szabály nincsen, semmiféle ellenőrzés nincsen.
Tisztelt Országgyűlés! Mi, szabad demokraták az állami és az üzleti szféra effajta összekapcsolását, effajta összemosását elvi alapon elutasítjuk. Szerintünk tévedés volt, amikor az Antall-kormány 1993-ban létrehozta ezt az intézményt, Kupa Mihály akkori pénzügyminiszter ezt azóta már elismerte. (Tállai András: '96-ban...!) Ilyen intézményre... (Dr. Fazekas Sándor: Miért nem szüntettétek meg?) Hiba volt, hogy nem szüntettük meg, egyetértek. (Tállai András: Te is megszavaztad!)
(10.40)
Ilyen intézményre nincs szükség, bízom benne, hogy a következő kormányváltás nyomán ezt a bankot meg fogják szüntetni. (Tállai András: Megszavaztad, most néztük meg!) Tudom, azt mondtam, hogy hiba volt, államtitkár úr; ezt a hibát nem fogjuk megismételni, és a következő kormányváltás után, ha önök elfogadják ezt a törvényjavaslatot, hatályon kívül fogjuk helyezni, és meg fogjuk szüntetni.
Mi úgy ítéljük meg, hogy ez a törvényjavaslat, éppen, mert a célja a szervezett felelőtlenség és a szervezett felvilág megerősítése - szervezett felvilágon az államilag szervezett alvilágot értjük, csak hogy félreértés ne essék -, azt gondoljuk, hogy módosító javaslatot sem érdemes hozzá benyújtani. Akik, tisztelt Országgyűlés, ezt a törvényjavaslatot meg fogják szavazni, azok alá fognak írni egy üres csekket, amibe az összegeket utólag fogja beírni Simicska Lajos, Faragó Csaba, Stumpf István és Orbán Viktor. Mi ilyen üres csekket nem írunk alá, mi ezt a felelőtlenséget nem vállaljuk; ha önök ezt megteszik, lelkük rajta! Bízom benne, hogy ez a törvény másfél évnél többet nem lesz így hatályban.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
