KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A vitának egy későbbi szakaszára jelentkeztem be felszólalóként, de úgy gondolom, a korábban elhangzottakra is érdemes lenne visszatérnem, ezért kértem két percet.
Köztudott, a pszichológusok körében nagyon jól ismert, de talán a mindennapi gyakorlatunkban is megtapasztalt tény, ha nagyon súlyos lelki teher nyomja valakinek a vállát, ha belül nagyon sok aggodalomra okot adó dolgot kell feldolgoznunk, akkor bizony hajlamos az emberi természet arra, hogy úgy védekezzen, úgy próbálja a helyzetet túlélni, hogy visszamenőlegesen megmásítja az emlékeit. Ez egy természetes életreakció, ami megengedhető a túlélés szempontjából, de a parlament sorai között nem.
Ezzel Font Sándor képviselőtársam - aki éppen most ment ki - véleményére szeretnék reagálni. Ugye ő sem gondolja komolyan, hogy az Antall-kormányzat idejében csak elvi döntés született az autópálya-építésről. Ugye ő is emlékszik arra, hogy az M1-es autópálya vonatkozásában 1993-ban, az M5-ös autópálya vonatkozásában pedig egyenesen 1994-ben, a választás első fordulója előtt két héttel írt alá koncessziós szerződést az akkori miniszter a magyar kormány nevében, nemzetközi kötelezettséget vállalva mindazokra a pénzügyi kondíciókra, amelyek a későbbi szerződésben hatályba léptek.
Ő azt mondta, a Postabanknál bezzeg meg tudtuk oldani ezt a terhet, míg az előző kormány nem tudta az autópályánál megoldani. Nos, remekül megoldották, 200 milliárd forintnyi konszolidáció után 25 milliárddal kívánják értékesíteni, de még így sem kel el. A Postabankban vállalt kötelezettségeket talán felmondta a kormány? Pedig az csak egy postabanki kötelezettség volt, nem pedig a kormány által aláírt. A részletesebb, hosszabb felszólalásomban ezt ki is fogom fejteni. Súlyos memóriazavar van azon az oldalon.
