KÉKKŐI ZOLTÁN
KÉKKŐI ZOLTÁN
KÉKKŐI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azon a ominózus miniszterelnöki választási vitán az akkor még miniszterelnök-jelölt úr a szükséget szenvedő magyar vidék illusztrálására elsőként az Ormánságot említette, mint olyan hátrányos kistérséget, amely kiemelt segítségre szorul. Ugyanebben a választási kampányban az MSZP megyei pártelnöke, aki ma a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára, az Ormánság mindegyik önkormányzatának egymillió forintos rendkívüli támogatást ígért.
Nos, mind az ormánsági emberek, mind én, az Ormánság országgyűlési képviselője, emlékszünk ezekre az ígéretekre. Ezért most a legszegényebb kistérségeken belül is a legkiszolgáltatottabbakra, ezek mostani gondjaira hívom fel a kormány figyelmét.
Választókörzetembe tartozik az Ormánság, az ország egyik leghátrányosabb helyzetben levő kistérsége. Az ottani gazdasági, társadalmi, szociális gondok közül különösen szembetűnő a térség településein lakó cigányság többszörösen hátrányos helyzete. Sok településen magas a cigány emberek száma, több helyen csaknem eléri a száz százalékot. Közéjük tartozik a négyszáz lélekszámú Gilvánfa. Ennek a településnek a szorító gondjaira szeretném a figyelmüket felhívni, és a megoldáshoz megértő támogatásukat kérni.
Gilvánfa település önhibáján kívül vált az ország egyik leghátrányosabb helyzetű településévé. Felemelkedése külső segítség nélkül megoldhatatlan feladat. Mint sok helyen másutt, itt is egyszerre kellene csökkenteni a magas, 80 százalékot meghaladó munkanélküliségi arányt, keresethez juttatni a munkaképes embereket, egyidejűleg megszervezni a szorító szociális terheik csökkentését, a megélhetés minimális feltételeinek biztosítását.
Pontosan ismerem Gilvánfa helyzetét. Tudom, hosszú távra szóló megoldást itt sem tudnánk találni a kulturális, műveltségi viszonyok jelentős javítása nélkül. Mindenki tisztában van azzal, hogy a nyomor mélységéből a felszínre vezető út első lépcsőfoka a tanulás. Mindenekelőtt tehát ezt az első lépcsőfokot szükséges biztosítani, mert enélkül reménytelen minden más kezdeményezés. Tudok róla, hogy a szülők egyszerűen nem képesek megvásárolni például gyermekeik tankönyveit, tanszereit. Ez a hiány eleve lehetetlenné teszi hátrányuk csökkentését.
Küszöbön a 2002-2003-as tanév. Ezért fordult segélykiáltással Gilvánfa polgármestere általam a parlamenthez, hogy találjunk valamilyen soron kívüli megoldást a településen élő 79 iskolás gyermek tankönyvcsomagjának megvásárlásához. Mind a szülők, mind az önkormányzat képtelen ezt a feladatot megoldani. Az itt élő gyermekek ingyenes tankönyvellátását már a 2002-2003-as tanévben célszerű lenne megvalósítani az Országgyűlés ösztönzése nyomán. Erre talán fedezetet nyújthat a kétéves költségvetésben iskolakezdési támogatás címén elkülönített összeg kerete. Gilvánfán ez a lépés 79 gyermek tanulási feltételeit nagymértékben javítaná.
Engedjék meg, hogy néhány gondolattal rávilágítsak a tankönyvbeszerzés szükségességére. Amennyiben a körülmények még ezt a minimális igényt sem biztosítják, ami a tanuláshoz vezető út kikerülhetetlen szükséglete, oktatásunk évszázadokat ugrik vissza, amikor a palatábla jelentette a tanulás kezdetét.
Úgy érzem, minden családban, amely az iskola útján kerül kapcsolatba az első könyvekkel, a megfelelő nevelési és tanítási útmutatás alapján ezek a könyvek lesznek a későbbi, egyszerű kis családi könyvtár alapjai, amelyekre építve a fejlődő szellemiség összeválogathatja magának a komolyabb tudás segédeszközeit, megteremtve az olvasás általi tanulás további lépcsőfokait, amelyek elvezethetnek a kulturált emberfők sokaságához. Ez pedig a nemzet jövőjének az alapja.
Kérem, mindezt gondolják végig, és teremtsük meg azt a lehetőséget, amellyel Gilvánfa és a hozzá hasonló helyzetben levő települések gondjait már a most előttünk álló tanévre megoldjuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
