DR. BOTKA LÁSZLÓ
DR. BOTKA LÁSZLÓ
DR. BOTKA LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tizenegy évvel ezelőtt, 1991. június 19-én a megszálló szovjet csapatok végleg elhagyták Magyarországot. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Megvalósult a rendszerváltók szándéka, generációk vágya: Magyarország függetlensége valósággá vált. A történelmi tények sorsa, hogy az idők távlatából olyan értékké nemesednek, amely a nemzeti egyetértést kiválthatja. Tizenegy év távlatából demokráciánk megerősödésének, európai kultúránknak és az új generációnknak tartozunk azzal, hogy függetlenségünk napját közös nemzeti ünnepünknek ismerjük el.
Június 19-e önmagában is érték, önmagában is ünnep. De nem kizárólag egy esemény emléke, hanem beteljesedése sokak hősies áldozatvállalásának. Június 19-én együtt emlékezhetünk mindazokra, Nagy Imre miniszterelnökre és 1956 hőseire, kiknek mártíromsága a magyar függetlenség elnyerésével érte el a célját. (Zaj, közbeszólások a Fidesz és az MDF soraiból.) A XXI. század új közös ünnepnapján esélyt teremthetünk arra is, hogy együtt véget vethessünk demokráciánk gyermekbetegségének, az ünnepek politikai privatizációjának. Ezzel tartozunk mindazoknak, akik a függetlenség és szabadság eszméjéért életüket áldozták, és tartozunk azoknak is, akik e közös értékeket tőlünk kell hogy örökül kapják.
Tizenegy év rövid idő a történelemben, de hosszú az ember életében. Tizenegy év alatt felnőtt egy generáció, akiknek már nemcsak 1956, de 1991 is történelmi emlék. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És 1990?) Ha megengednek képviselőtársaim egy személyes dolgot, én éppen 1991. június 19-én érettségiztem, és már messze nem vagyok a Magyar Országgyűlés legfiatalabb tagja. Az ünnepek célja és értelme az is, hogy egyértelművé tegyék minden felnövekvő generációnak, hogy a versengő többpárti demokráciában a politikai küzdelmek ellenére is közös értékeinkben egyek vagyunk, és minden érték közül hazánk függetlensége a legszentebb.
A szocialista frakció mindezekért üdvözli és támogatja a miniszterelnök úr kezdeményezését, június 19-e ünneppé és munkaszüneti nappá nyilvánítását, az 1956-os forradalom és szabadságharc lyukas nemzeti zászlajának a történelmi zászlók sorába illesztését, október 23-a közös parlamenti megünneplését és a Nagy Imre-érdemrend megalapítását mindazon tudósok, művészek és közéleti személyiségek számára, akik hűen szolgálják a magyar függetlenség, a társadalmi béke és a nemzeti egység megteremtését.
(10.30)
Nagy Imre a magyar függetlenségért áldozta életét. Soha nem akart mást, mint békés fejlődést, párbeszédet, demokráciát, egységet a megosztottságban. A konszenzus, a párbeszéd, a szelídség politikája volt az övé. Személye (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) a rendszerváltás jelképe volt, és a magyar függetlenség szimbóluma marad örökké, a magyar állam többször elvesztett és visszanyert függetlenségéé, amelynek értékét közösen kell megbecsülnünk és bölcsen megélnünk, hogy egyenrangú, önmagában bízó nemzetként legyünk részesei a modern Európa intézményeinek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ennél nemesebb kihívást, mint mindezt megalapozni, nem is vállalhat magára a XXI. század első Magyar Országgyűlése.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
