DR. GURMAI ZITA
DR. GURMAI ZITA
DR. GURMAI ZITA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Magyarország európai uniós csatlakozásának egyik alapfeltétele a nemek közötti esélyegyenlőség megvalósulását szolgáló uniós jogszabályok és politikák átvétele.
Az amszterdami szerződés jelentősen bővítette a nemek közötti megkülönböztetéssel foglalkozó szabályokat. Kevesen tudják, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőség helyett kapott a római szerződés második cikkében, ezáltal a Közösség céljai közé került.
A közösségi politikák mindegyikét oly módon kell kialakítani, illetve a meglévőket végrehajtani, hogy a nemi egyenlőség hangsúlyos szerepet kapjon bennük. Ezt nevezik az eurozsargonban úgy, hogy gender mainstreaming. Nemcsak kimondottan nők és férfiak esélyegyenlőségét célzó programokról van szó, hanem valamennyi politikáról, jogszabályról és egyéb tevékenységről. Ennek az elvnek hazánkban is érvényre kell majd jutnia, többek között a hivatalok működése, a gazdaság irányítása és a költségvetések elfogadásakor is. Az EU-ban már számos olyan eszköz létezik, amelyek felhasználása nálunk is hozzájárulhat e folyamat sikeréhez, gondolok itt a közösségi keretstratégiára, az európai foglalkoztatási stratégiára, a szociális kérdésekkel foglalkozó tervekre. Ezek a hosszú távú programok közös célként jelölik meg a szociális kirekesztődés és a diszkrimináció elleni harcot.
A fenntartható fejlődéssel összefüggésben a szociálpolitika területén az Európai Unió két kihívást azonosított, az egyik a szegénység és a szociális kirekesztettség elleni küzdelemről, a másik az idősödő társadalom gazdasági és szociális következményeiből adódó feladatokról szól. Konkrét célkitűzései között megtalálhatjuk a nemek közötti egyenlőség javítását az álláshoz jutás, a szakképzés, az előremenetel és a munkakörülmények terén. De ugyanitt célul tűzi ki, hogy 2005-re a foglalkoztatottsági szint 65 százalékra, nők esetében 57 százalékra nőjön. Ezek a programok vállalhatók és harmóniában vannak a magyar törekvésekkel.
Konkrét követelményeket vállaltunk a nemzetközi egyezményekben. Az európai jogi elvárásokkal számos ilyen szabály épült be a hazai jogba, a jogok gyakorlati érvényesítésével azonban van még teendőnk. Az Országgyűlés hamarosan tárgyalja az antidiszkriminációs törvényt, a távolabbi jövő tervei között szerepelhet egy, a nemek közötti esélyegyenlőséget szabályozó önálló törvény is.
Nem szabad megfeledkeznünk azokról az információs kampányokról sem, amelyeknek célja az ismeretterjesztés, egyrészt az EU-csatlakozás várható következményeit, másrészt konkrétan a nők jogait illetően. Az EU-csatlakozást jelentő konszenzus eredményeként született meg a hét elején a négy parlamenti párt részvételével elindult kampánykörút.
(14.20)
A nők alacsony részvételével a döntéshozatali pozíciókban és a politikai életben az összes csatlakozni kívánó ország szembesül. Örömteli pillanat, hogy a parlamenti patkó két új képviselőtársammal gazdagodott, Juhos Katival és Mézes Évával. Igaz, még így sem érjük el a 10 százalékot - és hol vagyunk Európától, ahol ez 30 százalék! Tagországonként különböző eszközökkel sikerült az eredményeiket javítani, a helsinki és a párizsi egyezményben javasolt mutatók, kvóták, illetve a paritás elvén alapuló választási rendszerek bevezetésével.
A piacgazdaságra való áttérés folyamatában a nők munkaerő-piaci helyzete a közép-kelet-európai országokban különösen nehézzé vált. Az EU foglalkoztatáspolitikai stratégiájának kialakításakor nagy hangsúlyt kapott a nők gazdasági helyzetének javítása és ezáltal számukra az egységegyenlőség biztosítása. Nemcsak a munkahelyen, hanem a családban is biztosítani kell az esélyegyenlőséget. Fel kell lépnünk az etika és a jog eszközeivel, hogy a családon belül, erőszak nélkül nevelhessék az anyák a gyermekeiket. Ebben a kérdésben megmozdultak a női civil szervezetek is. E szervezetek kulcsszerepet töltenek be az állampolgárokkal való kapcsolattartásban is. Számítunk rájuk az EU-népszavazás sikeres lebonyolításában is.
A tagállamok jelentős részében működnek a nőket segítő közösségi házak, amelyek integrációs, információs és szocializációs szerepet töltenek be. Nagy örömünkre szolgálna, ha a közeljövőben Budapesten is megnyílhatna az első nők háza.
Hosszú út előtt állunk. Lehetőséget kaptunk az együttgondolkodásra, lehetőséget arra, hogy bevezessük az európai legjobb gyakorlatot saját hazai eredményünk tiszteletben tartása mellett. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az esélyegyenlőség felé vezető úton a nők és férfiak csak együtt, egymás partnereiként tudnak előrehaladni az Európai Unió keretein belül is. Ne felejtsék el, hogy ahol a nők jól érzik magukat, ott a férfiak is biztonságban vannak itthon, Európában.
A nemek közötti egyenjogúság szellemében azzal szeretném zárni: kedves férfiak, ne felejtsék el Parkinsonné törvényét, miszerint ha valami elromlik, azt azért mindig egy nőnek kell helyrehoznia.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
