DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz megalakulása óta támogatja Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz. A Fidesz mint rendszerváltoztató párt, a nemzeti megerősödés és az európai újraegyesítés pártja. A sikeres uniós csatlakozáshoz arra van szükség, hogy a magyar bérek felzárkózása, a hazai kis- és középvállalkozások, a gazdák támogatásának politikája folytatódjon. Azért kezdeményeztük ezt a vitanapot, hogy a csatlakozásig hátralevő időszak még elvégezhető hazai teendőit számba vegyük annak érdekében, hogy a csatlakozás a magyar polgárok számára valóban meghozza a várt gyarapodást. Meggyőződésünk, hogy csak egy erős, öntudatos, érdekeit képviselni képes Magyarország válhat az Unió sikeres tagjává.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor a Fidesz megalakult, azt tűzte ki célul maga elé, hogy Magyarországot a demokratikus világba, demokratikus rendszerbe visszavezeti. Nem arról beszéltünk, hogy Európába szeretnénk visszamenni, hiszen ha csak a saját példámból indulok ki, én egy nyugati kisvárosban, Sopronban születtem, amit még a nyolcvanas évek végén is vasfüggöny vett körül. Húszéves voltam, amikor először átléptem Ausztria és Magyarország határát, és eljutottam a Soprontól 60 kilométerre levő Bécsbe. Ugyanakkor ez alatt a húsz év alatt, amíg ott felnőttem, soha nem gondoltam, hogy nem Európa egyik legszebb városában lennénk. Magyarország ezer éve Európa kellős közepén van. Ahová mi megyünk, az az Európai Unió, az Európai Unió intézményrendszere, amelyből Magyarország nem a saját jószántából maradt ki annak idején. Éppen ezért nem jó az a kifejezés, amikor ezeket a kifejezéseket használjuk, hogy Európába megyünk.
Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésünk, hogy az európai uniós csatlakozás a rendszerváltás eredménye, a rendszerváltoztatás erői voltak azok, amelyek meghatározták ezt az irányt, és nagyon örülök annak, hogy ma már az európai gondolat olyan erőssé vált, hogy ma már azok is híveivé szegődtek, akik annak idején a KGST és Varsói Szerződés hívei voltak.
Tisztelt Országgyűlés! A Fidesznek meggyőződése, hogy az uniós csatlakozás a magyar nemzet, a magyar polgárok életlehetőségeinek szellemi, kulturális, gazdasági megerősödésében, gyarapodásában, a magyar nemzet határokon átnyúló újraegyesítésében jelent új történelmi lehetőséget. Azonban e célok nem önmaguktól, automatikusan a tagság által valósulnak meg, hanem Magyarország aktív cselekvésével, amelyet önmaga, saját szellemi, kulturális, gazdasági erőforrásainak gyarapítása, a nemzeti összetartozás, nemzeti kohézió megerősítése céljával végez a csatlakozásig, majd uniós tagként is.
(10.40)
Meggyőződésünk, hogy csak egy erős, öntudatos Magyarország képes erőteljes érdekérvényesítéssel a saját javára fordítani az Európai Unió tagságából fakadó lehetőségeket, kiállni az uniós kihívásokat, a perifériára sodródásnak, valamint a globalizáció negatív hatásainak ellenállni. Éppen ezért a Fidesz európai uniós politikája a magyar nemzeti érdekekből indul ki.
Tisztelt Országgyűlés! "Hazánk sikeres európai tagságának elsőrendű és elengedhetetlen célja, hogy az állampolgárok életszínvonala, életminősége belátható időn belül felzárkózzon az európai uniós tagországok átlagához. A magyar gazdaság versenyképességének erősítésére, a régiók kiegyenlített fejlődésére kell törekedni, amihez nélkülözhetetlen a területfejlesztésre, a magyar kis- és középvállalkozások és a mezőgazdasági termelők segítésére, a hazai munkahelyteremtésre, valamint a környezetvédelemre irányuló programok végrehajtása, továbbá a mindehhez szükséges hatékony intézményrendszer kiépítése."
Talán többen, akik az elmúlt időszak EU-politikájában aktívan részt vettek, felkaphatták a fejüket, hogy ez az utóbbi két mondat egy idézet volt. Idézet volt, amit a Fidesz magáénak vall, ugyanakkor ez a szeptemberben megkötött négypárti nyilatkozat része. Éppen ezért, amikor mi, fideszesek arról beszélünk, hogy az európai bérekhez kell felzárkózni, hogy a magyar gazdáknak meg kell teremteni az életlehetőségeiket az Európai Unióban, hogy segíteni kell a hazai kis- és középvállalkozókat, akkor ezekre a vállalásokra is utalunk. Ezeket a vállalásokat a kormány, a kormány nevében a kormánypártok is megtették. Mi ezeket szeretnénk számon kérni a kormányon.
Örülök annak, hogy koncepcióváltás fogalmazódott meg a mostani vita során, és valóban megszűnt az az állapot vagy remélhetőleg megszűnt az az állapot, amelyben a tagság mindenáron való elérése volt az egyetlen szempont a Szocialista Párt számára. Most már látjuk, hogy a beilleszkedés, a felzárkózás kategóriáiban is elkezdtek gondolkodni.
A Fidesz számára mindig is az volt az iránytű, hogy Magyarország európai uniós csatlakozása az itt élő emberek életkörülményeit kell hogy érintse, abban kell hogy új perspektívákat nyisson. Éppen ezért nyitottunk olyan perspektívát, amelyben megfogalmaztuk - és ezt annak idején önök, szocialista képviselőtársaim, talán még emlékeznek, nagyon hevesen kritizálták -, hogy a következő évtized közepére Magyarország érje el az Európai Unió fejlettségének az átlagát. Mi úgy gondoljuk, hogy ez lehetséges, mi úgy gondoljuk, hogy van mód arra, megfelelő politikával, hogy ezeket a célokat el tudjuk érni.
Éppen ezért van szükség azokra a hazai lépésekre, amelyeket az elkövetkezendő időszakban a mostani kormánynak meg kell tennie. Amikor a Fidesz ezekről a kérdésekről beszél, a gazdákról, a kis- és középvállalkozókról, a bérek felzárkóztatásáról, akkor nem levegőre épít. Az elmúlt négy év polgári kormányának politikája lényegében ezeket a programokat fogalmazta meg. Mi nem azt várjuk önöktől, hogy szó szerint vagy név szerint ezeket a programokat egyenként lemásolva folytassák - bár sajnáljuk, hogy ezeket a programokat lerombolták -, hanem azt várjuk, hogy ezeken a területeken valóban legyen előrelépés, valóban legyen felzárkóztatás, mert az európai uniós csatlakozás egy egyszeri lehetőség, és hogyha ezt elszalasztjuk, ha ezt rosszul végezzük el, akkor annak a következményeit hosszú távon fogjuk viselni.
Mert igaz ugyan, hogy a siker sokféle mércével mérhető, de azt gondolom, hogy mi, magyarok nem kell hogy kisebb célt kitűzzünk magunknak, mint hogy a lehetséges legsikeresebb európai uniós csatlakozó tag legyünk. S ebben a tekintetben nem segít az, hogyha ezzel kapcsolatban olyan kritikák fogalmazódnak meg, mint amit a polgári kormány idején éppen Kovács László mostani külügyminisztertől hallhattunk számos alkalommal, hogy az európai uniós tárgyalásokon Magyarország azért kapott rossz feltételeket, mert a magyar kormány így vagy úgy viselkedett. Azt is hallhattuk - választási kampányban is -, hogy az egyéni elbírálásra kell törekedni, Magyarországnak ezért nem a többi tíz tagországgal együttes megítélés alá kell esnie, hanem önálló, egyéni elbírálás alá.
Izgalommal vártuk az elmúlt fél esztendőben, hogy a magyar kormány mit tud elérni ezen a területen, és ennek az eredményeit nem nagyon láttuk. Mi azt várjuk a magyar kormánytól, hogy lehetőség szerint javítson azokon a feltételeken, amiket valamennyien ismerünk - a mezőgazdasági termelőknek érkező támogatások és a vidékfejlesztés és a regionális támogatások területén -, csökkentse azt az átmeneti időszakot, ameddig Magyarország százszázalékosan haszonélvezője lesz ezeknek a programoknak, és lehetőség szerint biztosítsa a magyar gazdáknak a legjobb feltételeket.
Éppen ezért vártuk szintén izgalommal a köztudomásúan kiváló francia kapcsolatokkal rendelkező magyar kormányfőnek a párizsi látogatását, annak érdekében, hogy reméltük, hogy áttörést sikerül majd elérni ezeken a tárgyalásokon éppen a Franciaország és Magyarország számára is kulcsfontosságú mezőgazdasági területen. Sajnos a tudósításokból arra következtettünk - és kérem a külügyminiszter urat, cáfoljon meg, ha nem így van -, hogy üres kézzel távoztunk (Kovács László nemet int.), mert jottányit sem változott a francia kormány magatartása és politikája ezeken a pontokon.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor mi a bérek felzárkóztatásáról beszélünk, akkor azoknak a programoknak a folytatását szeretnénk látni - vagy legalábbis nem leállítását -, amelyek azzal kezdődtek el, hogy Magyarországon több mint kétszeresére emelkedett néhány év leforgása alatt a minimálbér, valamint pályát nyitó, a jövőbe perspektívát adó szakmai foglalkoztatási programok nyíltak meg különböző szakmai csoportok számára, így a rendőrök, katonák, köztisztviselők részére nyíltak meg ezek a pályák.
Éppen ezért mi helyesnek tartjuk, hogyha bérfelzárkóztatás keretében megtörténik a bérek kiigazítása, de remélem, nem értem félre a miniszterelnök urat, amit az imént mondott, ami arról szólt, hogy elvégezte a kormány a bérek Európai Unióhoz való csatlakozását azon a néhány területen, ahol kell. Ugyanis itt nem szabad megállni. A polgári kormány programot hirdetett, egy belátható, éveken keresztül végrehajtott foglalkoztatási programot, előmeneteli rendszert.
Ezzel szemben, ami a szocialista kormány alatt történt, az eseti béremelkedéseknek a sora volt, amelyre szükség volt, és a mi programunkban is benne volt, de programszerűen, beláthatóan és a jövőre vetíthetően. Ugyanakkor éppen nemrégiben kaptunk egy választ egy fideszes képviselői kérdésre a pénzügyminisztertől, amiből világossá vált, hogy az elkövetkezendő négy esztendőben az átlag-béremelkedés Magyarországon annyi lesz, mint a polgári kormány utolsó esztendejében. Ez nem az európai bérfelzárkóztatás politikája, ennél több kell, és a kormánytól azt szeretnénk számon kérni, ami a négypárti megállapodás első, általam is idézett pontjában található az életminőség belátható időn belül való felzárkóztatásáról.
A magyar kis- és középvállalkozások támogatásánál pedig, valamint a magyar gazdák, a magyar mezőgazdaság támogatásánál ma már nem lehet a levegőbe beszélni. Néhány hete előttünk van a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése, és érdeklődéssel hallgattam a miniszterelnök urat, amint elsorolta azokat az intézkedéseket, amelyeket a mezőgazdaság területén tett. Ezeknek nyomát ebben a költségvetésben csak sporadikusan lehetett felfedezni. Vagyis azt gondolom, nagyon sok a teendő annak érdekében, hogy a magyar gazdák számára valóban ne sokkoló legyen az Európai Unióba való belépés, annak érdekében, hogy az a program, amely a birtokszerkezet átalakításra az Orbán-kormány alatt elkezdődött, folytatódhasson, és ne kelljen tömegével tönkremenniük a magyar kisgazdaságoknak, annak érdekében, azt gondolom, hogy már nagyon rövid az idő.
(10.50)
Éppen ezért nagyon koncentrált cselekvésre van szükség, a magyar mezőgazdaságnak nagyon komoly tőkeinjekcióra van szüksége, a magyar családi gazdaságok támogatására, és nem pedig az agrárhitelek leállítására, amint azt a nyáron láthattuk. Ez pontosan akkor érte legsúlyosabb csapásként a magyar gazdákat, amikor a legnagyobb szükség lett volna, amikor még időben vagyunk, hiszen az Európai Unióba belépve jelentős mértékben leszűkül a mozgásterünk, tudjuk, az agárpolitika az Európai Unióban a közösségi politikák közé tartozik.
A kis- és középvállalkozások fejlesztésével és támogatásával Magyarországon a magyar nemzeti gyökerű gazdaságot is erősítjük. Magyarország a rendszerváltozás után egy olyan sajátos helyzetbe került, amelynek eredményeképpen a nagytőke általában multinacionális nemzetiségű, a nagytőkében nagyon kis részben van jelen a magyar tőkeerő. Éppen ezért azt gondolom, hogy egy ilyen szerkezetű, ilyen gazdaságszerkezetű országnak különösen fontos kell hogy legyen a hazai kis- és középvállalkozásoknak a támogatása.
Ennek a programját az Orbán-kormány elkezdte, kitűzte azokat a célokat, amelyek alapvető fontosságúak számunkra, ezt a Széchenyi-terv foglalta magában. A Széchenyi-tervet önök lerombolták; nem kérjük, hogy építsék újjá, azonban azt követeljük, hogy a kis- és középvállalkozók helyzetének ne az ellehetetlenítésére, hanem valóban a segítésére vezessen az európai uniós csatlakozás. Segítenünk kell őket abban, hogy az Unió piacának a megnyíló, teljes mértékben megnyíló versenyében állni tudják ezt a versenyt.
És itt vissza kell nézni néhány ország korábbi tapasztalatára is, hiszen ugyan lehet, hogy összességében sikeresnek mondhatjuk majd néhány év múlva az uniós csatlakozást, amikor már túl leszünk az első évek nehézségein, azonban nem mindegy, hogy ki lesz ennek a folyamatnak a vesztese. Ennek a meghatározásában éppen most, ma nekünk van lehetőségünk, leginkább a kormánynak a különböző programok bevezetésével. Mert lehet sírni a nemzeti fejlesztési terv megszületésének a hiányáról, azonban nem tudjuk, hogy mi történt az elmúlt fél esztendőben; a nemzeti fejlesztési tervről eddig csak beszélni hallottunk, miközben a Széchenyi-terv egy működő, kisvállalkozásokat segítő program volt.
Tisztelt Országgyűlés! Már az elején beszéltem arról, hogy a tárgyalásokon Magyarországnak nagyon hatékony érdekérvényesítést kell folytatnia, és félre kell tenni azokat a szempontokat, amelyek adott esetben a tárgyalók fejében újra és újra előjönnek. Vagyis nem internacionalista és simulékony politikát kell folytatni ebben a tekintetben, hanem nagyon határozottan ki kell állni a magyar érdekek mellett.
Mire gondolok? Azt gondolom, hogy nem szerepe a Magyar Köztársaság miniszterelnökének, hogy akkor, amikor Magyarországgal és a többi csatlakozó országgal szemben az Európai Unió egy precedens nélküli büntető záradékot készül a tárgyalásokon bevezetni, amelyben három éven keresztül Magyarország másodrangú, másodjogú tagságát vetíti előre, és amelynek a korábbi példái nem hozhatók, hiszen Ausztria esetében és a korábbi csatlakozások esetében ezek egy évre rúgtak, és jóval szűkebb területre terjedtek ki, ebben az esetben nem az a tiszte a magyar miniszterelnöknek, hogy azt a néhány percet, ami Koppenhágában, a csatlakozó országok csúcstalálkozóján neki jut, azt arra használja ki, hogy Magyarország áll elébe, néz elébe ezeknek a védzáradékoknak.
Ugyanis ezek a büntető záradékok nemcsak arra alkalmasak, hogy alkalmazzák őket, nemcsak akkor hatnak, amikor alkalmazzák őket, hanem kiváló zsarolási eszközként is alkalmazhatók. És ebben a tekintetben, azt hiszem, nem kell hogy illúzióink legyenek, láthattuk az elmúlt időszakban azokat a gazdasági háborúkat, amelyek - a magyar bárányok éppen húsvét előtti exportjának a leállítása - bizonyos országok viszonylatára rendszeresen és menetrendszerűen bekövetkeztek. Ezek a piaczavarások nem általános és elvont nemzeti érdekekre vonatkoznak, hanem nagyon is húsba vágó, a magyar gazdaság alapvető érdekeit érintő kérdésekre.
Kiválóan használható ez az eszköz arra, hogy ha Magyarország - éppen nemzeti érdekeiből kiindulva - valami olyan álláspontot, amit az Unió szeretne, hogy elfoglaljunk, elfogadjon, akkor mégiscsak helyes útra térítse a mi gondolkodásunkat. Tehát ezek a büntető záradékok meggyőződésünk szerint sértik az ország érdekeit. És azt is tudjuk, hogy az nem érhető el ezeken a tárgyalásokon, hogy ezeket a büntető záradékokat teljesen annullálják, és ne legyen ilyen büntető záradék. De arra felhívom a figyelmet, hogy a magyar kormánynak nem az a kötelezettsége, hogy ezt védje, hanem az, hogy ehhez képest a lehető legjobb feltételeket alakítsa ki.
Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalásokra nagyon kevés idő van hátra, és azt is látjuk, hogy az Európai Unió meglehetősen szűk terepet hagyott nyitva a tárgyalások számára. Emlékezzünk vissza, hogy amikor Ausztria tárgyalt, akkor az utolsó néhány napban, éjszakát nem ismerve, folyamatos tárgyalások voltak. A külügyminiszter úr tájékoztatásából hallhatjuk, hogy kétoldalú külügyminiszteri találkozóra az uniós csatlakozással kapcsolatban már nem is kerül sor, csak multilaterális, tizenöt plusz tíz országnak a miniszterelnökére kerül sor. Vagyis azt is látjuk, hogy nagyon szűk az a mozgástér, amit az Európai Unió a jelölt országok számára biztosít. Ez azonban nem ok arra, hogy a tárgyalások befejező szakaszában, amikor alapvető, húsba vágó kérdések hosszú távra dőlnek el, ne tárgyaljunk keményen.
Éppen ezért szeretném felajánlani, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt teljes nemzetközi kapcsolatrendszerét mozgósítja annak érdekében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy az Európai Unió ma meglehetősen keménynek látszó pozícióján puhítson, és segítsen abban, hogy Magyarország számára a legjobb feltételeket sikerüljön kialkudni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban. - Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
