DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Szeretnék kapcsolódni Németh Imre miniszter úr szavaihoz, és egyben folytatni, amit az agrárium és az európai uniós csatlakozás vonatkozásában mondott.
Mindenekelőtt hántsuk le a demagógia leplét, erre talán hasznos lehet egy ilyen parlamenti vitanap. Szemben azzal, ami az elmúlt években folyt Magyarországon, ami egy meglehetősen ötletszerű és ad hoc-elemekkel díszített agrár-vonalvezetés formáját öltötte, az Európai Unióban három fő összetevője van a mezőgazdasági támogatásoknak. Ezek egyik összetevője az úgynevezett közvetlen kifizetések rendszere. Ehhez hasonló egyébként Magyarországon a már ismert földalapú támogatás. A másik eszköze a piaci beavatkozások, piaci intézkedések, leánynevén intervenciós intézkedések. A harmadik komponense a vidékfejlesztés. Ezzel a három összetevővel áll fel az Európai Unió mezőgazdaságának támogatása. Amikor mi arról beszélünk, hogy 25 százalék vagy akárhány százalék, mindig illik hozzátenni, hogy minek a 25 százaléka, vagy minek a bármennyi százaléka. Ugyanis sokan, szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim, nagyon erős leegyszerűsítésekbe szoktak belebonyolódni még itt a Házban is, amikor összesen egyetlen komponensnek veszik ilyen értelemben a töredékét, és annak tükrében próbálják az egészet értelmezni.
Kvótákról már szólt Németh Imre miniszter úr, de én annyit szeretnék megerősíteni összegző jelleggel is, hogy a kvótatárgyalások tekintetében a legfontosabb területeken látjuk a fényt az alagút végén. A megállapodások olyan körvonalakat öltenek, amelyek közelebb vannak az eredeti magyar álláspontokhoz, mint az EU-álláspontokhoz. Tehát szeretném jelezni, hogy itt jelentős engedményekre kényszerült már az Európai Unió a mi javunkra, és ezt mi még folytatni szeretnénk a tárgyalások hátralévő részében.
Ami pedig az átmenetet illeti, mert egyébként átmenetet el tudunk fogadni, hiszen eddig minden csatlakozó ország elfogadott átmeneteket, egyben jelezném, hogy a magyar kormány álláspontja meglehetősen szilárd, vagyis három évig, azaz 2006 végéig tartunk lehetségesnek átmeneteket, ez a tartott pozíciónk a tárgyalások végéig. Ugyanakkor azt is el kell mondjuk, hogy akármilyen átmenetben állapodunk meg, akármilyen induló szintekről és akármilyen szerkezetről állapodunk meg december 6-a és 13-a között, az bizonyos, hogy a magyar kormány, amennyiben hiányzó összegek mutatkoznának, nemzeti kiegészítéseket fog alkalmazni. Ezen nemzeti kiegészítéseket számba vesszük a költségvetési kapcsolatok tekintetében.
Nem szeretnék számháborúba bonyolódni, csak jelzem: 2001 és 2002 során megközelítőleg 200 milliárd forint volt az agrártámogatásokra fordítható költségvetési összeg, ez a jövő esztendőben mintegy 20 százalékkal lesz magasabb, azaz 235 milliárd forint.
(12.50)
Minden, az EU-val egyeztetett számítás szerint a magyar mezőgazdaság támogatottsága már az induló évben, 2004-ben valószínűleg megközelíti a 350 milliárd forintot összesen, tehát EU- és nemzeti források együttesen, amit úgy is értelmezhetünk, hogy jelentős mértékben javulni fog a hazai gazdálkodók helyzete a csatlakozást követően. Kétségtelen, más szerkezetben; ha szabad egy hasonlatot hoznom, a kelkáposzta is étel, meg a rántott hús is étel, de más összetevőkből áll, ámbár mind a kettővel jól lehet lakni.
Még egy vonatkozásra hívnám fel a figyelmet: kiemelt védelmet fogunk biztosítani azokra a termékekre, amelyek a magyar szívnek, a magyar léleknek nagyon fontosak, ezek pedig a hungaricumok.
Tehát összegző jelleggel elmondhatom, hogy az uniós csatlakozást követően - a tárgyalások mai állása szerint - nem kerülhet rosszabb helyzetbe a magyar mezőgazdaság, a magyar vidék, mint a csatlakozást megelőzően. Ugyanakkor arról nem szabad megfeledkeznünk, hogy a más szerkezet, az új megközelítés azt jelenti, ami az Európai Unió agrárpolitikájának lényege, hogy nem veszteségekért kárpótol, nem veszteségeket ellensúlyoz, hanem a piacon helytállni képes gazdák jövedelmét egészíti ki méltányos szintre. Ez az alapfilozófia, és nekünk is ebből kell kiindulni.
Tisztelt Országgyűlés! Jelzem, hogy azok közé tartozom, akik az európai uniós csatlakozást esélyként fogják fel. Ehhez fogható esély utoljára talán ezer évvel ezelőtt volt, a honfoglalás vagy a kereszténység felvétele Magyarországon. Emlékezzünk vissza, ha más nem, a történelemkönyvek segítségével, hogy ezek a folyamatok, akár a honfoglalásról, akár a kereszténység felvételéről beszélünk, nem áldozatok nélküli feladatok volt. Nagyon sok áldozatot vállaltunk akkor, és ez most sem lesz másképp. Ezért azt mondom, hogy csatlakozni, éspedig minden lehetséges áron, és ez a minden lehetséges ár nem mond ellent annak, ha úgy fogalmaznék, hogy csatlakozni, éspedig bármi áron. Ugyanis az Unió részéről egy objektív korlátja mindenféleképpen van a rossz megállapodásnak, ez az objektív korlát pedig az, hogy az Európai Uniónak nem érdeke, hogy olyan feltételeket kényszerítsen bármilyen tagjelöltre, bármilyen csatlakozó országra, amibe az belerokkan, és ezáltal beimportáljon saját magának egy örökös konfliktushelyzetet, egy örökös kárpótlási szituációt. Tehát itt új szemléletre, új szokásrendre és új jogrendre van szükségünk ahhoz, hogy jól és okosan tudjunk helytállni az Európai Unióban.
Viszont az áldozatokat sem a kormány, sem a társadalom nem úgy képzeli el, még akár a mezőgazdaság vonatkozásában sem, hogy a mezőgazdaságtól várjuk az áldozatokat. Minden áldozat, amit ebben az országban hozunk az uniós csatlakozás érdekében, az egész társadalom dolga lesz.
Felmerülhet a kérdés: nem csatlakozunk. Ennek az alternatívája, a perifériára szorulás, a leszakadás és a közös döntésekből való kimaradás, éppen ezért szeretném még egyszer megismételni: a tárgyalások hátralévő időszakát úgy kívánjuk tölteni, hogy hatékonyan, jól tudjunk csatlakozni az Európai Unióhoz, és nem veszítjük szem elől azt, hogy minden lehetséges áron.
Végezetül, egy-két keresetlen szót hadd mondjak a mai ülésnapunk környezetéről. Itt néhány megjelent vagy meg sem jelent képviselő a vezérszónoklatok után máris kirohant, és az itt egyébként amúgy sem nagy számban jelen lévő sajtónak mindenféle ötletszerű nyilatkozatokat tesz, tett, talán még a délután során is tenni fog. Ne csináljuk ezt!
Tisztelt Országgyűlés! Tárgyaljuk ezt a témát felelősen, és nagyon-nagyon szépen kérem a sajtó képviselőit, hogy az eddigi felületességeken túlemelkedve most már a témákat kellő komolysággal kezeljük, ugyanis december 13-án ez az ország megállapodni készül az Európai Unióval.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
