DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! E Házban is gyakran idéztük az elmúlt időszakban a korábbi lengyel miniszterelnök asszony szellemes kijelentését, hogy az Európai Unió olyasvalami, ami mindig éppen ötévnyi távolságra van tőlünk. Ez bizony nagyon sokáig igaz volt.
Nagyon sokan vannak ebben a teremben azok - bár összességében nem vagyunk sokan, de azok közül sokan vannak -, akik itt voltak Chirac elnök emlékezetes beszéde idején, amikor ő azt mondta, hogy Magyarország 2000-ben az Unió tagja lesz - ez 1995-ben volt -; ez nem következett be. És ha erre a vitára egy-másfél hónappal korábban kerül sor, aligha lettünk volna olyan magabiztosak annak kijelentésében, hogy a tagság már valóban csak négyszáz-négyszázegynéhány napnyira van, és a tárgyalások lezárásáig már alig több mint egy hónap van hátra, sőt egészen pontosan egy hónap van hátra, hiszen december 13-án lezárul a koppenhágai csúcstalálkozó.
A tárgyalások történetének egyik leghosszabb, legizgalmasabb, legfordulatosabb hónapja volt az októberi, az az októberi hónap, amelynek az elején, 9-én megszületett az országjelentés, 19-én az írek igent mondtak a nizzai szerződésre, ezzel lehetővé tették a tárgyalások folytatását, és 24-25-én pedig az Európai Tanács végre döntött a csatlakozás pénzügyi feltételeiről. Itt tartunk tehát most, ténylegesen elérkeztünk a tárgyalások végső szakaszába, ténylegesen az utolsó hetek állnak rendelkezésre a kedvező, sikeres feltételek kialkudására.
Természetesen van abban valami ellentmondás, hogy több mint négy évig folyt a tárgyalás a jogharmonizációról, a törvények átvételéről, a felkészülésről, és csupán egy hónapunk, hat hetünk van a pénzügyi feltételek részleteinek megtárgyalására. Jobb lett volna, ha erre több időnk van, de a sors ezt adta számunkra.
A külügyminiszter úr részletesen beszélt a tárgyaláson előttünk álló még nyitott kérdésekről és a magyar álláspontról. Én ezek közül három kérdésről szeretnék nagyon röviden beszélni, három olyan kérdésről, amelyet a szakzsargonban horizontális kérdésnek neveznek, azaz olyan kérdésnek, amely mind a tíz, most csatlakozó országot egyaránt érinti. És már most szeretném szorgalmazni azt, hogy ezekben a kérdésekben a tíz csatlakozó ország közös álláspontot alakítson ki, erre megvan a lehetőség Varsóban november 15-én, és ezt a közös álláspontot határozottan és keményen képviselje.
(11.00)
Az első ilyen kérdéskör - volt már róla szó - a közvetlen kifizetések ügye. Ez sokkal inkább elvi kérdés, mintsem pénzkérdés. Elvekről van szó. Arról az elvről, hogy az új tagállamok vajon tíz évig lesznek-e másodrendű tagállamok vagy másképp kezelt tagállamok az Európai Unióban - legalábbis az agrárpolitika vonatkozásában -, meg szabad-e hosszabbítani ezt a státust a következő költségvetési időszakban. De a másik oldalról is feltehetem ezt a kérdést: lehetséges-e egy egységes piacon két különféle politikát, mezőgazdasági politikát folytatni? Lehetséges-e az, hogy az Európai Uniónak van egy mezőgazdasági politikája a régi tagállamokra, és van egy az újakra, és mindez tíz éven keresztül tart?
Én azt gondolom, hogy ezekre elég egyértelmű a válasz, és elég egyértelmű a csatlakozó országok válasza. Itt nyilvánvalóan a legfontosabb célkitűzés az kell legyen, hogy a megkülönböztetés, az átmeneti időszak még ebben a költségvetési ciklusban vagy ennek a végén járjon le, azaz 2006. december 31-ével járjon le, és azt követően azonos elbánás illesse az új tagállamokat.
A második fontos kérdés a pénzügyi befizetések kérdése. Itt egyértelmű volt az álláspontja valamennyi csatlakozó országnak: azt szeretné, ha a csatlakozás évében már lényegesen és érzékelhetően kedvezőbb legyen a pénzügyi pozíciója, a pénzügyi helyzete, mint a csatlakozást megelőző esztendőben. Az Európai Unió javaslata erre az, hogy egy egységes, egy összegben fizetett kompenzációt ad, persze ezt csak a következő évben tudja adni, tehát igazából a feltétel nem teljesül, hogy már az adott évben biztosan kedvezőbb legyen ez a pozíció vagy lényegesen kedvezőbb legyen a pozíció.
A tíz ország pénzügyminisztere november 4-én egy állásfoglalást tett közzé. Mi támogatjuk ezt az állásfoglalást, és helyeseljük, ha ennek mentén tárgyal a magyar kormány. Ez az állásfoglalás azt mondja, hogy ha az összes európai uniós támogatásra vagy a majdnem összes európai uniós támogatásra 3-10 évig terjedő átmeneti időszak érvényes, tehát 3-10 évig terjedő időszakban csak egy részéhez, töredékéhez juthatunk hozzá az Unióból származó támogatásoknak, akkor a kötelezettségeinkre is hasonló szabályoknak kell vonatkozniuk, tehát a befizetések tekintetében is egy átmeneti időszakra van szükség, a befizetések egy részét vagy teljes egészét csak egy bizonyos átmeneti időszak után fogjuk fizetni. Azt hiszem, hogy ez egy helyes, logikus álláspont. Ez az egyetlen álláspont, amely garantálja minden új tagállam számára, hogy ténylegesen kedvezőbb lesz a pénzügyi pozíciója, mint ami volt korábban.
A harmadik kérdés - erről Szájer alelnök úr az imént már beszélt - a védzáradékok kérdése. Én már nem hiszem, hogy védzáradékok megítélésében lényeges lenne az eltérés a kormánypártok és az ellenzék között. Talán a megközelítésben, illetve az ügy kezelésében van eltérés. Nem tartom helyesnek, ha a védzáradékok kapcsán mi valamiféle hisztériát akarunk kelteni vagy ellenségességet, vagy azt kívánjuk felmutatni, hogy itt valami egészen különleges tragédiáról van szó. Tudjuk, hogy mi az indoka, az indítéka ennek: lélektani indítéka van mindkét oldalon. Ezért fontos, hogy az alkalmazási szabályait tudjuk pontosítani a következőkben, és azt hiszem, ebben már egyetértünk. Fontos, hogy világos legyen, mire vonatkozik, mi a terjedelme, mikor, milyen körülmények között alkalmazható.
A mi meggyőződésünk szerint a védzáradék intézkedéseit csak a belső piac bizonyítható és rendkívül súlyos zavarai esetén lehet bevezetni, és meg kell teremteni a gyors jogorvoslati lehetőséget. Az elmúlt héten a bizottságunk Brüsszelben tárgyalt, Verheugen úrral is, akitől megnyugtató üzeneteket is kaptunk. Természetesen a megnyugtató üzeneteket írásban is látni kívánjuk. A megnyugtató üzenet lényege az volt, hogy a belső piaci védzáradék elsősorban nem intézkedéssorozatot, hanem párbeszédintézményt jelent, tehát ha felmerül egy probléma, akkor egy dialógus indul meg a bizottság és az érintett új tagállam között, és az ő megítélése szerint az ügyeknek több mint 90 százalékában le is zárul az ügy, tehát a párbeszéd során tisztázódik. Fontos, hogy ennek a feltételeit valóban világosan közölje az Unió, és világos legyen számunkra is, mert veszélyek vannak a védzáradékban, ez nem vitatható.
Itt is lényeges az érintett új tagállamok közös fellépése, mert nekünk ugyan azt mondják, hogy nem miattunk kerül sor ennek a bevezetésére, na de ki tudja, lehet, hogy mindenkinek azt mondják, hogy nem miattuk kerül sor a bevezetésre; a legjobb, ha a feltételek biztosítottak lesznek.
Tisztelt Ház! Mi most a tárgyalásoknak ebben a végső szakaszában nagyon sokat beszélünk a feltételekről, a pénzügyi feltételekről, a pénzről. Ez helyénvaló dolog, ez rendben van, minden egyes eurócentért küzdenie kell a magyar kormánynak, és megítélésem szerint valamennyi magyar képviselőnek, aki tárgyalási helyzetbe kerül. De nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy az európai uniós csatlakozás elsősorban nem a pénzről szól. Az európai egységfolyamat igazi értelme és igazi célja nem a pénz, hanem annál sokkal több, sokkal fontosabb dolgok. S amikor Magyarország csatlakozik, akkor elsősorban emiatt csatlakozik Európához. Miniszterelnökünk azt mondta az imént, hogy Európa választása az értékek választása, egy értékrend választása. Egyetértek vele. Mi azért csatlakozunk az Európai Unióhoz, mert az Európai Unió záloga és letéteményese azoknak az értékeknek, amelyeket mi fontosnak tartunk.
Az Európai Unió alapvetően és elsősorban a békét jelenti, Európa békéjét. Azért jött létre, hogy elősegítse a német-francia megbékélést, elősegítse az európai stabilitást, elősegítse a népek békés együttműködését. Az Európai Unió azért jött létre, hogy biztonságot adjon. Nem a szónak abban a hagyományos értelmében, hogy külső fenyegetéstől való biztonságot, hiszen ezt alapvetően a NATO biztosítja. Ma a mi biztonságunkat egészen más dolgok fenyegetik: környezeti katasztrófák, előtérbe került az élelmiszer-biztonság, a bűnözés, a migráció; ezer olyan kérdés van, amely Európa belső stabilitását és biztonságát veszélyeztetheti, és amely ellen egyetlen ország önmagában sem képes hatékonyan fellépni, közös és együttes erőfeszítésre van szükség.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás meggyőződésem szerint a jogbiztonságot is szolgálja, azt a jogbiztonságot, amely mindenki számára garantálja a törvények előtti egyenlőséget, garantálja a kisebbségek jogait, garantálja az értékek és életformák szabad versenyét. Az Európai Unió, tisztelt képviselőtársaim, a szabadságot is jelenti, a szabadság mellett pedig a szolidaritást, a sikeresek, az erősek, a gazdagok szolidaritását a gyengékkel, az elesettekkel, a gyámolítandókkal szemben. Az Európai Unió egyfajta gondolkodásmódot, mentalitást jelent, egy olyan mentalitást, amelyre ennek az országnak égetően szüksége van. Tehát amikor mi azt mondjuk, hogy csatlakoznunk kell, akkor mi azt mondjuk, hogy ezért is kell csatlakoznunk.
Végezetül: úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak hatása lesz, kell hogy legyen a közkultúrára, a politikai kultúrára, a mentalitásra, a társadalmi érintkezési formákra, egyszóval egy jobb, egy élhetőbb Magyarországot jelent. Ezért kell csatlakoznunk.
A miniszterelnök úr, a külügyminiszter úr is beszélt részletesen a teendőkről. Nekünk is vannak teendőink, képviselőknek, ezek közül is a legfontosabb teendőnek az alkotmány módosítását tekintem. Ez a vita ma délután ebben a Házban el fog indulni. Nem jó előjelekkel indul el ez a vita, de azért az elmúlt napok fejleményei némi optimizmusra adnak okot. Én szeretnék ebben optimista lenni, hiszen az uniós csatlakozás elengedhetetlen feltételéről van szó, nem a kormány érdekéről, nem a kormánypártok érdekéről, hanem az ország érdekéről. Én érzékelek módosulást az ellenzéki pártok álláspontjában, érzékeltem azt a saját bizottságunk vitájában; elsősorban tárgyra vonatkozó megállapításokat tettek - én ennek örülök, helyeslem. Úgy ítélem meg, hogy ezen a téren lehet és lehetséges a kompromisszum, sőt kell a kompromisszum.
(11.10)
Van egy terület, ahol meglehetősen nagy a lemaradásunk; sok más terület is van, de ahol a parlamenti képviselőknek van és kell hogy szerepe legyen, ez pedig a lakosság felkészítése. A mai magyar társadalom úgy éli meg, úgy érzi, és nem alaptalanul érzi úgy, hogy nem kapott elég információt, vagy nem készítették fel eléggé. Elmaradásban vagyunk. A kormány kötelessége is, a parlamenti pártok kötelessége is, hogy segítségére siessen a lakosságnak, de nemcsak az állampolgárok egészét kell támogatni információkkal, hanem egyre inkább az egyes szakmai célcsoportoknak kell célzott információkat eljuttatni.
Gyakran elhangzik az a válasz: hiszen minden hozzáférhető. Valóban, vannak internetelérhetőségek, vannak már kiadványok is, komoly és kemény, kitartó munkával minden információ megszerezhető. Csakhogy ez nem elég. Az állampolgárok joggal várják el tőlünk, hogy vigyük hozzájuk ezeket az információkat, joguk van ahhoz, hogy ehhez ne hosszas kutatómunkával férjenek hozzá.
Itt szeretném üdvözölni azt a négypárti parlamenti kezdeményezést, amelynek az ötletgazdája Tabajdi Csaba alelnök úr, s amely néhány nappal ezelőtt indult el országos körútjára - a négy parlamenti párt együttműködése a csatlakozásért. Ennek az együttműködésnek a lényege egy társadalmi párbeszéd elindítása az Unióról. Nem csupán információk adása, nem csupán felvilágosítás, tájékoztatás, hanem egy társadalmi vita, egy társadalmi párbeszéd elindítása. Hiszen legyünk őszinték, ez az egész csatlakozási ügy idáig a politikai elit, a gazdasági elit és az akadémiai elit belterjes ügye volt. Ki kell szabadítani innen, hiszen reményeink szerint 2004. január 1-jétől minden magyar állampolgár legszemélyesebb ügyévé is válik, mindannyiunkra hatással van, kire jobban, kire kevésbé. Ezért üdvözlöm azt, hogy ebben a közös együttműködésben valamennyi parlamenti párt, az ellenzéki pártok is hatékonyan részt vállaltak, kérjük is, hogy ebben segítsenek, hiszen egyetlen közös cél kell hogy lebegjen előttünk, hogy Magyarország eredményesen és sikeresen csatlakozzon.
Ma már biztosítottnak látszik az, hogy Magyarország csatlakozni fog az Európai Unióhoz. De arra még nincs garanciánk, hogy élni tudunk valamennyi előnnyel és eséllyel, amit az Unió biztosít számunkra. Ez csak akkor lesz így, ha a társadalom, az ország felkészült. Mindannyiunknak van feladata ebben, én kérem minden képviselőtársunkat, hogy vegyen részt ebben a közös munkában, közös vállalkozásban.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
