DR. TABAJDI CSABA
DR. TABAJDI CSABA
DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A magyar szocialisták számára most, 2002 végén már nem a menetrend az igazi kihívás, hiszen - ahogyan Szent-Iványi István képviselőtársam beszélt - bizony hosszú éveken át a Nyugat, az Európai Unió halogatta a dátum, a csatlakozás időpontjának a rögzítését. A magyar szocialisták számára most nem az EU-tagság, hanem a sikeres és eredményes EU-tagság az igazi cél és a feladat, és ehhez fel kell készíteni a magyar társadalmat. E tekintetben számos lemaradásunk van. Bő egy esztendő van, fel kell gyűrni a gatyaszárat, mert bizony csak akkor fogunk tudni élni az Európai Unió által nyújtott lehetőségekkel, amennyiben felkészül rá a magyar társadalom. Ez a legfontosabb feladat, és bizony itt az elmúlt kormányzati ciklusban számos kérdésben elvesztegettük az időt.
Kettős, vegyes hangulatú a magyar társadalom. Egyrészt van benne egy csodavárás, másrészt van benne egy nagy szorongás és kishitűség.
Képviselőtársaim! Nagyon pozitív az, hogy a megkérdezettek 80 százaléka támogatja az uniós csatlakozást, ugyanakkor csak 50 százalékuk tartja úgy, hogy fel vagyunk erre készülve. Ebben van némi realitásérzék, de van benne erős kishitűség is. Azt hiszem, hogy nekünk, parlamenti pártoknak egyik legfontosabb feladatunk az lesz, hogy választ, hiteles tájékoztatást adjunk a társadalom, a különböző rétegek számára, hogy miért lesz jó nekünk, magyaroknak, miért lesz jó nekem, Vavró Iván családi gazdálkodónak, Doszpod László cukrászmesternek, Hangya János nyugdíjasnak, Boza Pál közgazdasági egyetemistának, mitől lesz jó nekem az európai uniós csatlakozás; mitől lesz jobb, és mit kell tenni nekem, hogy jobb legyen.
Először is mindenféle szorongással szemben el kell mondani, hogy az Európai Unió nem pokol, s azt is el kell mondani, hogy nem maga a paradicsom; egy olyan némi tisztítótűz, ami azután mégiscsak az ígéret földje. Egy olyan közösség, ahol reményeink szerint valamennyi magyar polgár jobban fog élni, jobban kell éljen, mint ahogyan most. Hosszú távon pedig tényleges esély Magyarország felzárkózására.
El kell mondani az embereknek, hogy az Európai Unió nem egy jótevő, aki diplomatatáskában önti ide a pénzt, az eurót, hanem ezért a pénzért keményen meg kell küzdeni. Vagyis meg kell tanulnunk pályázni - rögtön mondom, mert a tegnap esti rádióműsorban a hallgatók félreértették -, nem a tízmillió magyar állampolgárnak, hanem az önkormányzatoknak, a régióknak, a kistérségeknek, a kis- és közepes vállalkozóknak, tehát egy meghatározott körnek, s nemcsak angolul, de meg kell tanulni brüsszeli nyelven is, és a következő bő egy év legfőbb kormányzati feladata, de nemcsak a kormányé, a szakmai kamaráké is, hogy segítsük például a kis- és középvállalkozókat - és ebben nincs a Fidesszel vitánk -, hogy felkészüljenek, hogy tudjanak élni majd a lehetőségekkel.
Ma már többször elhangzott, hogy ez egy esély és kihívás egyszerre. Meg szeretném azért kérdezni: mi akadályozta meg az előző kormányt abban, hogy megcsinálja a nemzeti fejlesztési tervet? A tíz közül az utolsó helyen állunk! Miért nem kezdték el a magyar alkotmány módosítását, miért nem voltak képesek a SAPARD beindítására? Miért nem csinálták meg a régiófejlesztést? Miért engedték, hogy három éven át Torgyán József garázdálkodhasson a magyar mezőgazdaságban? Mint parasztgyerek, ezt én is számon kérhetem. S ha önök aggódnak a családi gazdaságért, akkor mi történt az elmúlt években?
Nagyon fontos, tisztelt Ház, hogy a magyar társadalomnak rétegenként reális ismeretet adjunk az EU-ról. Nagyon fontos a reális nemzeti önértékelés, kedves honfitársaim. Mi mindig Ausztriához, Németországhoz mérjük magunkat, de azért az EU-ban van Portugália és Görögország is, ami azért több önbizalmat kell adjon nekünk, hogy mi, magyarok is - ahogyan a portugálok képesek voltak -, mi is képesek leszünk a felzárkózásra. És képesek leszünk élni a pályázatokkal is. Finnország két évig nem fért hozzá az Európai Unió számos alapjához. Remélem, és bízom a magyar ember találékonyságában, hogy ezt meg fogjuk tudni tenni. A magyar társadalom felkészítésében feladata van a parlamenti pártoknak - elkezdtük az országos körutat -, a kormánynak, önkormányzatoknak, kamaráknak, médiának, az egyházaknak és a civil szférának.
S végül az érzelmi elem: az embereknek a konkrét válaszokon túl el kell mondani azt is, hogy minekünk mindig egy nagyhatalomhoz kellett törleszkedni a történelem során. Mohács óta először adódott meg, hogy önkéntesen választhatunk egy olyan szövetségi rendszert, amelyben teljes jogú tagként vehetünk részt. Ez egy nagy történelmi igazságtétel és kárpótlás az elmúlt ötszáz évért.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
