KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Döntő szakaszához érkezett az Európai Unió bővítésének folyamata. A brüsszeli Bizottság - az Európai Unió, ha úgy tetszik, kormánya - javaslata alapján, jelentésében foglaltaknak megfelelően a brüsszeli rendkívüli csúcsértekezlet, az Európai Tanács ülése tíz országot minősített képesnek arra, hogy ez év végéig lezárja a csatlakozási tárgyalásokat, és 2004 elején az Európai Unió tagja legyen.
Történelmi jelentőségű lépés ez az egyesült Európa létrehozása felé, hiszen a bővítés most először lépi át az egykori vasfüggöny által megvont határt; ezzel megtette, megteszi az első igazán nagy lépést Európa megosztottságának végleges felszámolása felé. És történelmi lehetőség a bővítés, a csatlakozás Magyarország számára. Történelmi lehetőség arra, hogy a fejlett demokratikus országok közösségének tagja legyen.
Az, hogy eljutottunk az Európai Unió küszöbéig, az ország egészének a teljesítménye, mégpedig több mint 12 éves teljesítménye. Elsősorban a rendszerváltásnak köszönhető, hiszen a rendszerváltás teremtette meg azokat a politikai, gazdasági, társadalmi feltételeket, amelyek Magyarországot összeilleszthetővé teszik a fejlett demokratikus piacgazdaságok viszonyaival.
Négy parlament és összesen öt kormány egymásra épülő erőfeszítéseinek a gyümölcse, hogy eljutottunk az Európai Unió ajtajáig.
(10.00)
A csatlakozás az ország, a nemzet felemelkedésének nélkülözhetetlen eszköze, ezért élvezi a lakosság döntő többségének támogatását, ezért élvezi a nemzet döntő többségének támogatását, tehát a határon túli magyarság támogatását is.
Tisztelt Ház! Az elmúlt körülbelül egy hónapban sorra hárultak el a bővítés elől az utolsó akadályok. Utalok itt az írországi népszavazásra, amelynek esetleges kedvezőtlen kimenetele bizony komoly nehézségeket jelentett volna a bővítés végrehajtásában. Az ír választók azonban tanúbizonyságot tettek szolidaritásukról, amelyre a csatlakozni kívánó országok, így mi is nagyon gyakran hivatkoztunk az ír választók kapcsán. Hiszen azt mondtuk: Írország, amely kis országként nagyon sokat köszönhet, gazdasági fejlődésének felgyorsulását, felzárkózását köszönheti annak, hogy annak idején az európai integráció részese lett, miért ne adná meg ugyanezt a lehetőséget például Magyarországnak, egy hasonlóan kicsi, bár Írországhoz képest azért nagyobb, de hasonlóan sajátos kultúrával, sajátos nyelvvel rendelkező országnak ehhez a felzárkózáshoz.
Elhárultak más akadályok is, hiszen a brüsszeli rendkívüli csúcsértekezlet meghozta a még nyitott kérdésekben az Európai Unió közös álláspontjának kialakításához nélkülözhetetlen alapvető politikai döntéseket. Enélkül nem lehetett volna folytatni a tárgyalásokat, nem lehetne folytatni a tárgyalásokat, hiszen nem lehet úgy tárgyalni, ha az asztal túloldalán ülők, a tizenötök nem rendelkeznek egységes tárgyalási pozícióval.
Mi a további menetrend? Ez év végéig le kell zárnunk, és meggyőződésem szerint le is fogjuk zárni a még nyitott tárgyalási fejezeteket. December közepén kerül sor Koppenhágában az utolsó csúcsértekezletre - mármint abban az értelemben utolsó, hogy a bővítés végrehajtása előtti utolsó csúcsértekezlet -, és ezen feltételezésünk szerint még egyszer meg fogják erősíteni a brüsszeli döntést, vagyis azt, hogy tíz ország képes most már nemcsak a csatlakozási tárgyalások lezárására, de magára a csatlakozásra is.
A következő fontos dátum április 16. lesz, amikor a görög fővárosban, hiszen Görögország lesz a soros elnök a következő fél évben, Athénban, egy igencsak történelmi színhelyen, az Akropoliszon megtörténik majd a csatlakozási szerződések aláírása. 2004 a belépés éve, a csatlakozás éve. Korábban rendszeresen azt mondtuk, és ma is azt mondjuk, hogy 2004. január 1-je, azonban itt hozzá kell tenni, hogy ez nem szükségképpen jelent január 1-jét, tervezési szempontból, költségvetési szempontból és egy sor más szempontból természetesen ez lenne a legkedvezőbb, meg a minél előbb, annál jobb elv alapján is; de azért az Európai Unió időről időre jelzi, hogy ez nem szükségképpen esik majd január 1-jére, de mindenképpen olyan időpont kell legyen, hogy 2004 nyarán, az Európai Parlament következő választásán az új tagállamok már teljes jogú tagként vegyenek részt. Nem is beszélve arról, hogy ősszel a kormányközi konferencián is, amelyen az Európai Unió további intézményi reformjairól és egy sor más kérdésről fognak tárgyalni, már teljes jogú tagként szeretnénk részt venni.
Melyek a feladataink, hogy ezt a menetrendet tartani lehessen? Az első feladatunk, hogy a tárgyalásokon a lehető legjobb feltételeket érjük el. A második: a felkészülés folytatása - a miniszterelnök úr erről részletesen beszélt. Csupán annyit szeretnék hozzátenni vagy kiemelni, hangsúlyozni, hogy fontos a felkészülés, és a felkészülés nem ér véget a csatlakozással, mert szeretnék két dátumot világosan megkülönböztetni: az egyik a csatlakozás mint nemzetközi jogi aktus dátuma, 2004. január 1-je vagy 2004 eleje valamikor, és az Európai Unióba történő tényleges, szerves beilleszkedés, amely nem is köthető dátumhoz. De azt gondolom, az eddig csatlakozott országok tapasztalatai is igazolják, hogy ez a két időpont elég messze esik egymástól, ezért nem lehet abbahagyni a csatlakozás napján a felkészülést, folytatni kell, mert a szerves beilleszkedés, amikor Magyarország már minden tekintetben felveszi az Európai Unió fordulatszámát, bizony még néhány évnyi távolságra van.
Fontos közös feladat az alkotmányos feltételek megteremtése, az alkotmány módosítása. Fontosnak tartom, hogy a négy parlamenti párt elkötelezte magát az alkotmány módosítása mellett, mégpedig az ez év végéig történő alkotmánymódosítás mellett, hiszen a menetrend másképp nem tartható, és azután a népszavazás, a referendum - ebben ma eltérnek az álláspontok. A kormány álláspontja, a kormányt alkotó két párt álláspontja az, hogy a referendum, a népszavazás előzze meg a csatlakozási szerződés aláírását.
Azt hiszem, nem kell jogi végzettség annak belátásához, hogy ez elegánsabb álláspont, elegánsabb megoldás, hiszen ebben az esetben a miniszterelnök - hangsúlyozom, a miniszterelnök -, aki nemzetközi szerződések aláírására a kormány nevében jogosult, úgy mehet fel az Akropoliszra, hogy a zsebében nemcsak a töltőtolla van ott, de a mandátum is a szerződés aláírására, a magyar választók többségétől kapott felhatalmazással írja alá a dokumentumot.
Létezik természetesen egy másik megoldás is, és van példa mind a kettőre, hogy előbb aláírja a miniszterelnök a csatlakozási szerződést, és azután megkérdezzük a választókat, jól tette-e, hogy aláírta. Persze, ebben az esetben fennáll az a lehetőség, hogy a választók azt mondják, hogy milyen felhatalmazás alapján írta alá, és azt mondják, ők ehhez nem adtak hozzájárulást. Említettem, hogy mindkét megoldásra van nemzetközi példa, és nézzünk kettőt: Ausztria példája, itt a szomszédban, ahol Franz Vranitzky kancellár egy igen többségű népszavazás birtokában írta alá Ausztria csatlakozásáról a szerződést; és Norvégia példája, ahol Gro Harlem Bruntland asszony megelőlegezte a támogató népszavazást, aláírta a szerződést, és aztán a norvég választók többsége azt mondta, hogy nem. És ez jelentős presztízsveszteséget eredményezett, nem a kormánynak, mert ez még nem lenne baj, Norvégiának eredményezett jelentős presztízsveszteséget. Ezért is látom célszerűbbnek Ausztria és nem Norvégia példáját követni.
Akkor hadd térjek vissza a tárgyalások lezárására, mert én elsősorban erről szeretnék beszélni, hiszen a miniszterelnök úr a hazai felkészülésről nagyon részletes képet adott, és képviselőtársaim pedig a Szocialista Párt - a kormány nevében még Németh Imre fog szólni - álláspontját, a frakció álláspontját fogják képviselni. Én tehát a tárgyalások áttekintésére szorítkozom.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a kérdések két nagy csoportja nyitott. Az első: azok, amelyek Magyarországot érintik, tehát az országspecifikus kérdések lezárását. Ilyen az adózási fejezet, ahol szeretnénk elérni azt - nem a dohányzás támogatására, mint ez időnként vádként elhangzik, hanem azért, hogy a magyar költségvetést ne érje veszteség -, hogy mivel Szlovákia 2008-ig kapott átmeneti időszakot a dohánytermékek jövedéki adójának az Európai Unióban meglévő szintre emelésére, addig tehát a szlovák cigaretta tehát olcsóbb lesz, mint az európai uniós tagállamokban a cigaretta; ha Magyarország viszont átmeneti időszak nélkül emeli meg a jövedéki adó szintjét, akkor bizony a magyar költségvetést veszteség fogja érni, mert Szlovákiából fog átkerülni a cigaretta, a dohányzás mértékét ez nem fogja csökkenteni, viszont a magyar költségvetésnek jelentős veszteségeket fog okozni.
(10.10)
Ez és kizárólag ez vezet abban, amikor - követve az előző kormány példáját - azt mondjuk, hogy ebben szeretnénk átmeneti időszakot elérni.
A másik, ugyancsak adózással összefüggő kérdés a bérfőzés kérdése, itt is a háztartásonként főzhető mennyiség. Mi 120 literrel indultunk, az Európai Unió azt mondja: Szlovákia és Csehország beérte 30 literrel háztartásonként, érjük be mi is; most 60 liternél tartunk, de még nincs megegyezés, de valamelyest közeledett egymáshoz a két álláspont.
A második ilyen lezáratlan fejezet a versenyjog fejezet, és ha lehet egyáltalán nehézségi fokokban különbséget tenni, akkor azt mondom, hogy ez a hátralévő kérdések közül a legbonyolultabb, és az a baj, hogy a többi csatlakozni kívánó ország - Lengyelország kivételével - ezt már le tudta zárni. Persze mondhatjuk, hogy könnyű egy olyan országnak lezárni, ahol egy, azaz egy külföldi nagybefektetőt érint az adókedvezmények kérdése, nem így Magyarország esetében, ahol több mint negyven vállalat adókedvezményeiről van szó. És itt a magyar kormány a tárgyalásokon tulajdonképpen két tűz között van: az egyik oldalról az Európai Unió 15 tagállamának kormányai, a másik oldalon ugyanennek a 15 tagállamnak a nagyvállalatai, és még néhány tengerentúli nagyvállalat. A kormányok azt mondják, hogy számoljuk fel, a multinacionális vállalatok azt mondják, hogy hozzá ne nyúljunk. No, ebben kell nekünk valahol a helyes középutat megtalálni, ami az Európai Unió számára már elfogadható, a nagyvállalatok számára még tolerálható, mert különben fennáll az a veszély, hogy összepakolnak, és elmennek; az IBM esetében - amelyik nem ezért ment el - láttuk, hogy mit jelent, amikor több mint háromezer munkahely megszűnik valahol. Nagyon keményen, elszántan tárgyalunk, és a miniszterelnök úr egyértelművé tette minden alkalommal, amikor erről szólni lehetett, hogy ezt elvisszük a koppenhágai csúcsértekezletig, tehát a tárgyalások legvégéig. Nem tudunk elfogadni olyan megoldást, amely visszamenőleges hatályú. Ez a magyar alkotmányos szabályokkal ellentétes lenne, tehát a támogatások beszámításának kérdése 2003. január 1-je előtt nem merülhet fel.
Ugyancsak országspecifikus kérdés a mezőgazdasági fejezet, ebből a kvóták kérdése. Itt alapvetően az a kérdés, hogy a jobboldali pártok által mindig katasztrofálisnak minősített, rendszerváltás előtti mezőgazdasági adatokat tekinti-e az Unió kiinduló adatnak, vagy pedig a rendszerváltás óta a két jobboldali kormány alatt is kisgazda kézben lévő mezőgazdaság állítólag briliáns teljesítményét veszik alapul. Érdekes módon az előző kormány is a '90 előtti, sokszor meggyalázott, lesajnált adatokat akarta kiinduló alapnak elfogadtatni az Európai Unióval, az Európai Unió pedig azt mondja, hogy miért a nyolcvanas évek teljesítményét nézzük a kvótáknál, miért nem a kilencvenes évek kiváló mezőgazdasági teljesítményét akarjuk figyelembe venni; nem adtuk fel a küzdelmet, mi továbbra is a nyolcvanas évek adatait szeretnénk alapul venni. Ilyen szerények vagyunk, hogy beérjük ezekkel az állítólag sokkal rosszabb adatokkal kiindulási alapként.
Vagy a munkaerő fejezet, amely szintén nyitott még, itt az Európai Unió tett egy hétéves ajánlatot, három szakaszra osztva, mi pedig azt mondtuk, hogy nemzeti keretek között, kétoldalú alapon szülessen megállapodás. A baj az, hogy a tagállamokból néhányan kedvező választ adtak már erre, a többségük nem válaszolt, kettő - a két legfontosabb, térben, földrajzilag legközelebb eső - ország, Németország és Ausztria viszont eddig kedvezőtlen, elzárkózó választ adott. Én legutóbb november elején egy levélben sürgettem újra a még nem válaszolt és kedvezőtlen választ adott tagállamokat, hogy legyenek szívesek újragondolni az álláspontjukat. Ha nincs érdemi előrehaladás, akkor azt szeretnénk elérni, hogy a csatlakozási szerződésben rögzítsük azt, hogy itt folytatni kell a tárgyalásokat, és a csatlakozás napjáig, tehát 2004. január 1-jéig - vagy valahányadikáig - el kell érni a kétoldalú megállapodásokat.
A munkaerőmozgás, a tőkemozgás kérdésében, a magyar termőföld megvásárlásának kérdésében pedig a kormány beleegyezett egy hétéves átmeneti időszakba. Ez nyitott, szerintünk indokolatlanul, egy hároméves kiskaput, hogy ha valaki letelepszik, és itt mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, már három év után megvehesse az addig bérelt földet. Azért mondom, hogy indokolatlan, mert nem kaptunk semmit cserébe, ezt önként adta oda az előző kormány; az utolsó pillanatban viszont, látva, hogy itt baj lesz, tett egy védzáradékra vonatkozó javaslatot, hogy ha viszont hét év után se éri el a földár az európai uniós földárakat, akkor a hétéves időszak három évvel hosszabbodjon meg. Mi ezt felvállaltuk, átvállaltuk, képviseljük, de erre az Európai Unió eddig semmiféle választ nem adott, és azzal érvel, hogy ha ezt elfogadja, egy láncreakciót indít el, mert akkor a balti országok is, Szlovákia is és más országok is ugyanezt fogják követelni, tehát ez még nyitott kérdés.
És végül az intézményi fejezet: ismeretes, hogy itt egy méltánytalanság történt Magyarországgal és Csehországgal, hogy 20 helyet kínáltak az Európai Parlamentben, miközben a velünk azonos lélekszámú országok 22 helyet kaptak - a nizzai csúcsértekezleten született ez a méltánytalan döntés. Most elosztottak 44 helyet a Románia és Bulgária későbbi csatlakozása miatt fennmaradt ötvenből, és a 44-et úgy osztották el, hogy megint többet kaptak azok, akik velünk azonos nagyságrendű országok, és ennek ellenére már többet kaptak eddig is, tehát Görögország, Belgium és Portugália most tovább növelte az előnyét, és most már 24 helynél tartanak, nekünk pedig, a két országnak "nagylelkűen" - ez idézőjelben értendő - egy-egy helyet odaítéltek. Tehát most 21-21 és 24-24-24, a távolság nőtt, de van hat hely még tartalékban, feltételezésünk szerint ezt a hat helyet fogják majd elosztani testvériesen: hármat Csehországnak, hármat Magyarországnak, és akkor elértük azt, ami egyébként jár nekünk; mi ezt nem is tekintjük alku kérdésének. Tehát azok a vélemények, hogy majd attól függ, hogy a tárgyalások más fejezeteiben teszünk-e engedményeket, ez nem alku kérdése, mert ez jogosan jár nekünk, ezért semmi nem jár cserébe az Európai Uniónak.
Ami a pénzügyi zárócsomagot illeti - és ez már nem országspecifikus -, itt a tíz ország egy csónakban evez. A mezőgazdasági támogatások kérdése, ami az egyik függőben lévő ügy, és én itt csak a közvetlen kifizetések témáját szeretném kiemelni, ez a legérzékenyebb, ez teszi ki ugyanis a mezőgazdasági támogatások nagy többségét. Ez a közvetlen kifizetésre tett európai uniós ajánlat január óta mit sem fejlődött, most is 25 százalékos induló összeg, tehát az uniós gazdáknak, termelőknek járó összeg 25 százaléka, egynegyede, és egy tízéves átmenet, ami azt jelenti, hogy 2013-ban éri el a száz százalékot - ez elfogadhatatlan, ez méltánytalan. Két irányban folytatjuk a küzdelmet a tárgyalásokon, hogy a 25 százalékot legalább 35-re emeljék, és akkor egy hároméves, gyorsított átmenettel 35-50-75-100, 2007-ben, amikor egy új pénzügyi időszak kezdődik, már elérjük a százszázalékos támogatást. Ez a célunk. Hogy mekkora ennek a realitása? Kérem, ez majd a tárgyalásokon fog kiderülni; most ez az álláspontunk, ennek az elérésére törekszünk. Itt a nehézség mindig abban van a mindenkori kormány számára, hogy a maximális célt kell megfogalmaznia a tárgyalás előtt, mielőtt leül az asztalhoz, hogy minél jobb eredményt érjen el, ezzel viszont kiteszi magát a kritikáknak, hogy ha nem sikerül ezt a legjobb, ideális, megálmodható pozíciót elérni, akkor majd kapja a kritikát az ellenzék részéről, hogy gyengén tárgyalt, határozatlanul tárgyalt, és így tovább, de hát ez a mindenkori kormányok sorsa.
Itt egy dolgot szeretnék még megemlíteni, hogy arra is törekszünk, hogy a nemzeti támogatásokban viszont rugalmasságot tanúsítson az Európai Unió. Lengyelország már be is jelentette, hogy ő arra készül - szerintem picit korán jelentette be -, hogy amit nem kap meg az Európai Uniótól, azt nemzeti keretekben kipótolja; azt hiszem, hogy ráértek volna ezzel a tárgyalások lezárása után előjönni, de ez az ő dolguk.
Strukturális és kohéziós alapból kapott támogatások: itt a rossz hír az, hogy ez 25,5 milliárd euróról 23 milliárd euróra csökkent, tehát január óta levettek belőle 10 százalékos összeget - mi itt azon vagyunk, hogy visszatérjen az Európai Unió erre az összegre.
(10.20)
Összegezve azt mondhatom, a tárgyalásokon arra kell törekedni, hogy elérjük, hogy Magyarország egyenlő feltételekkel csatlakozzon, ne másodosztályú tag legyen; hogy nettó költségvetési pozícióink a csatlakozást követően jobbak legyenek, mint a csatlakozást megelőzően; hogy a pénzügyi kérdésekben az átmenetek 2006. december 31-ig fejeződjenek be, mert akkor új pénzügyi időszak következik; hogy az átmenetek időszaka, hossza a befizetések és támogatások kérdésében azonos legyen, éppen az előbbi cél biztosítása érdekében. Itt egyedi tárgyalásokat folytatunk, és a laekeni tízek közös fellépésére is építünk, hiszen a záró pénzügyi csomag kérdéseiben valóban egy hajóban evezünk.
Szeretném kérni a parlament valamennyi pártjának, kormányoldal és ellenzéki pártjainak segítségét abban, hogy saját pártkapcsolataik rendszerében is segítsenek a tárgyalások minél kedvezőbb eredménnyel történő lezárása érdekében. Ezen a héten lesz például Varsóban több, egymást követő rendezvény is. Az egyik egy öt plusz ötös találkozó, öt szociáldemokrata kormányfő a tagállamok közül és öt csatlakozni kívánó ország szociáldemokrata kormányának a feje fog egy munkaebéd keretében tárgyalásokat folytatni. Ez tehát egy szociáldemokrata keret. Bízom abban, hogy az Európai Néppártban is lesz hasonló találkozó, és ezen lehetőség van arra, hogy az Európai Néppártban tevékenykedő magyarországi pártok is segítsenek. Ez sem fejeződik be a csatlakozási tárgyalások lezárásával, hanem utána jön a parlamenti ratifikáció, tehát itt minden parlamenti képviselőnek van személyes szerepe abban, hogy meggyőzze más országok parlamentjeit a ratifikáció szükségességéről.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy nem jól vagy rosszul lehet csatlakozni az Európai Unióhoz. Rossz csatlakozásra még nem volt példa. Semmi okom nincs feltételezni, hogy Magyarország lesz az az egyetlen szerencsétlen ország, amely úgy csatlakozik, hogy a csatlakozás után rosszabb lesz a helyzete, mint a csatlakozás előtt volt. Egyetlen ország esetében erre nincs példa. Ezért azt mondom, lehet jól meg jobban, meg még jobban, meg legjobban csatlakozni. Arra kell törekednünk, hogy a lehető legjobban csatlakozzunk, és ez csak közös erőfeszítéssel érhető el.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
