VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tabajdi Csaba képviselőtársam gatyaszáras beszéde után én szeretnék néhány szót arról szólni, hogy miért is lóg az a gatyaszár, s igazából hol is kellene még igazítani ezen a madzagon.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió gazdaságának, piacának fejlődése és fejlesztése három szempontból igényel Magyarország számára megkülönböztetett figyelmet. Egyrészt az Európai Unió piaca Magyarország legnagyobb felvevő piaca. Kivitelünk több mint 75 százaléka az Európai Unió piacán talál vevőre, lényeges hatása van tehát a magyar gazdaságra. Másodsorban közvetlen hatása van Magyarország felkészülési feladataira is, hiszen attól függően, hogy hogyan változik ez a belső piac, milyen szabályozó eszközöket alkalmaz az Európai Unió, milyen új politikák jelennek meg, Magyarországnak reagálni kell ezekre a változásokra. S végül, de nem utolsósorban a belső piac alapvető társadalmi, gazdasági, politikai célok elérésének az eszköze. Azt is mondhatom, hogy a legfontosabb integrációs területnek minősíthető, ezért a magyar csatlakozási stratégiában is kiemelt helyet kell hogy kapjon.
Az Európai Unió belső piaci stratégiája harmonizált azokkal a gazdasági folyamatokkal, amelyet három sarokpontra csupaszít le az Unió. Egyrészt egy nagyon komoly gazdaságpolitikai reform, amely nem azért szükséges, mert minden országnak igazodnia kell valamilyen sarokszámhoz, hanem az országok saját érdekében is ezeket át kell venni; ezekről majd később még szólni szeretnék a hiány, az adósság, az inflációs célok tekintetében. Az Unió egy hosszú távú makroökonómiai stratégiát is elfogadott, Magyarország ezeket részben már adaptálni tudta. S végül, de nem utolsósorban ilyen sarokpontnak számítanak a foglalkoztatási és szociálpolitikai feladatok, magyarul a munkahelyek, az emberek munkához jutásának a lehetősége is kiemelt terület.
2000 nyarán a lisszaboni európai tanácsülésen egy nagyon ambiciózus tervet fogadott el az Unió: 2010-re a világgazdaság legversenyképesebb szereplője kell hogy legyen az Unió, ez az úgynevezett lisszaboni stratégia.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy ha komolyan vesszük ezeket a célkitűzéseket és komolyan vesszük azokat a célokat, amelyeket az Unió megfogalmazott, akkor Magyarországnak alkalmazkodnia kell ezekhez. Magyarországnak egy olyan csatlakozó országnak kell lennie, amely gazdaságában, gazdaságpolitikájában, gazdasági növekedésében, az új munkahelyek teremtésében ebbe a lisszaboni stratégiába harmonikusan illeszkedhet bele.
(11.40)
Nem arról van tehát pusztán szó, hogy gazdaságpolitikai értelemben milyen támogatást fogunk majd kapni az Európai Uniótól. A korábban csatlakozó államokat nem a támogatások emelték ki, nem a támogatások teremtették meg az ír gazdasági növekedést, hanem azok a csatlakozási feltételek és azok a lehetőségek, amelyek egy pozitív tárgyalás során a vállalt szerződésekben az ország számára rendelkezésre álltak. Nem azt tekintem tehát fontosnak, hogy Magyarország nettó pozíciója a következő években majd három százalékkal javul, úgy, mint mondjuk, Portugália esetében, hanem azt tekintem fontosnak, hogy az Európai Unió közös gazdasági egysége a magyar gazdaság számára további növekedési kilátásokat kínál.
Minden ország az Unión belül is eltérő gazdaságpolitikát, eltérő stratégiát alkalmaz. A szeptember 11-ei helyzet után jól látható volt, hogy minden ország másképp reagált arra a világgazdasági visszaesésre, amely a bizonytalanság miatt bekövetkezett.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt már szó volt arról, hogy 2004 januárja vagy 2004 júniusa a magyar csatlakozás szempontjából milyen fordulópont lehet. Kevesebb szó esett azonban arról, hogy eddig a dátumig, Magyarország csatlakozásáig van még bő egy esztendőnk, és ezt a bő egy esztendőt Magyarországnak ki kell használnia abból a szempontból, hogy Magyarország, ha valóban egy növekedési fázisban lévő országként, ha valóban egy csökkenő inflációval, csökkenő államháztartási hiánnyal, csökkenő államadóssággal számoló országként akar csatlakozni, akkor igenis van teendője. Van teendője, hiszen nem mindegy, hogy a magyar gazdaság szereplőinek, a kis-, közepes vagy éppen nagyvállalkozásoknak, azoknak a szereplőknek, akik vendéglősként, vállalkozóként, akár egy lakatos-hegesztési munka exportálójaként fognak majd a csatlakozás után a versenytársakkal szembenézni, ezeknek az embereknek és vállalkozóknak mit fog a következő bő egy esztendő hozni.
Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt azt mondja, hogy használjuk ki a hátralévő egy esztendőt, és a 2003. év költségvetése valóban legyen az európai felzárkózás költségvetése. Valóban készítsünk a most következő két hónapban a parlamenti viták során egy olyan költségvetést, amely alkalmas arra, hogy ebbe a versenyhelyzetbe kerüljenek a magyar gazdaság szereplői.
Tisztelt Ház! Ebből a szempontból némi csalódást okoz az a beterjesztett költségvetés, amelyet az elmúlt héten megkapott a tisztelt Ház minden képviselője. Magyarország nagy utat járt be az elmúlt években, amikor inflációban, államháztartási hiányban és más makrogazdasági mutatóban jelentős csökkentést tudott elérni, és megközelítette azokat a feltételeket, amelyek igazából Európai Unió-éretté tesznek egy országot gazdasági szempontból.
Az államháztartás egyenlege, csak szeretnék emlékeztetni rá, közel 5 százalékos, '96-os világbanki metodika szerint számolt hiánnyal indult '98-ban, és ezt sikerült 2002 elejére 3,3 százalékra csökkenteni.
Az infláció mértékében még rosszabb volt a helyzet. 1995-ben még 31 százalék feletti inflációval számolhattunk, '98-ra ez 14,3 százalékra csökkent. Elértük azt, hogy az elmúlt évek során egy számjegyű lett a magyar infláció, sőt az Orbán-kormány, az előző kormány úgy adhatta át a makrogazdasági számokat, hogy 5 százalék alatti inflációval számolhattunk.
Kedvezőtlen trend tehát, hogy az elmúlt hetekben és hónapokban ez az infláció megfordult, és úgy tűnik, a kormány számára talán már nem annyira hangsúlyos az infláció, a pénzromlás mértékének a csökkentése, mint korábban, de június-augusztus után, 4,6 százalék után az infláció emelkedő trendjével számolhatunk.
Ugyanez a helyzet némiképp szerényebb mértékben az államadóssággal is. Azok a hiánynövelő praktikák és eszközök, amelyeket az elmúlt hetekben, hónapokban megtapasztaltunk, nyilván nem segítik Magyarország helyzetét, bár megjegyzem, hogy szerencsére az elmúlt négy esztendőben olyan szintre sikerült lecsökkenteni az államadósság bruttó hazai termékhez viszonyított mértékét, hogy nem jelent ma ebből a szempontból akadályt Magyarország csatlakozása előtt még az sem, ha ez az elmúlt hónapokban növekedett.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha fellapozzuk a beterjesztett költségvetést, akkor némi csalódással állapíthatjuk meg, hogy ebből az 500 oldalas anyagból, amely Magyarország, a magyar államháztartás 2003-as esztendejét határozza meg, mindössze 1, azaz egy oldal jutott az Európai Unióhoz való csatlakozásnak. Persze, ettől még ezek a számok lehetnének nagyon optimisták és lehetnének nagyon biztatóak, ha a kisvállalkozások, ha a különböző beruházások és fejlesztések szempontjából nézzük őket. A helyzet azonban sajnos nem ez; a helyzet az, hogy az utolsó egy év, úgy tűnik, a magyar gazdaság számára elvesztegetett év lesz, hiszen a kormány nem használja ki ezt az egy esztendőt a beruházások, a fejlesztések lehetőségére, nem használja a felzárkózás lehetőségére, egy drámai, már-már azt mondhatom: brutális mértékű megszorítás van ebben a 2003-as költségvetésben.
Néhány példát hadd emeljek ki ezek közül! A kis- és középvállalkozói célelőirányzat: több mint 40 százalékos mértékben csökken a 2001-2002-es adatokhoz viszonyítva. (Szalay Gábor közbeszól.) A turisztikai célelőirányzat mértéke 40 százalékkal csökken. Amíg 2001-ben 32,5 milliárd forintot szántunk a turisztikai beruházásokra, a vendéglők, a panziók, a hotelek és más egyebek fejlesztésére, addig ez 2003-ban 19 milliárd forintra csökken; a gazdaságfejlesztési célelőirányzat, amely arról szól, hogy a kis- és középvállalkozásaink milyen beruházáshoz és fejlesztéshez kaphatnak támogatást.
Volt már szó arról, hogy a Széchenyi-terv szétverése után úgy tűnik, nincs ma olyan programja a magyar kormánynak, amely ezt a vállalkozói kört kívánná megcélozni. A számok szintén ezt igazolják vissza: a korábbi 20 milliárd forint fölötti összeg helyett 2003-ban már csak 15 milliárd forint az az előirányzat, amely vállalkozások támogatására fordítható. Nagyon fontos a vasúthálózat fejlesztése, a különböző környezetvédelmi beruházások támogatása; ehelyett azt látjuk, hogy a 2002. évi 26 milliárd forint helyett 2003-ban például a vasúthálózat fejlesztésére, írd és mondd, 9 milliárd forintot szán a kormány.
Ugyanez a helyzet a különböző térség- és településfelzárkóztatási célelőirányzatokkal, azokkal a regionális gazdaságépítési programokkal, amelyek Magyarország elmaradott régióit hivatottak felzárkóztatni. Közel 50 százalékos visszaesés van ezekben a programokban is, egy drámai mértékű beruházáscsökkentés.
Arról már, azt hiszem, nem kell beszélnem, hogy az autópályák építése, az autóutak felújítása, javítása, a hidak építése - a jövő évi költségvetésben egyetlen egy hídberuházás sincs nevesítve új beruházásként. Ezek olyan mértékű visszafogást jelentenek, amelyek a magyar gazdaság növekedési kilátásait rontják, amelyek a magyar gazdaság szereplőinek a kilátásait rontják, és ezáltal, azt gondolom, a magyar államháztartás helyzetét is rontják.
Egy évünk van a csatlakozásig, és tartunk tőle, hogy ez az egy év gazdasági szempontból nem Magyarország közeledését hozza az Európai Unióhoz, hanem éppen ellenkezőleg: a felzárkózási programok, a gazdaságösztönző, a beruházási és fejlesztési programok leállításával ez az egy év a távolság növekedését, nem pedig a csökkenését jelentheti. Ezért javasolja a Fidesz-Magyar Polgári Párt, hogy használjuk ki a következő két hónapot itt, a magyar parlamentben; használjuk fel egy olyan vitára, amelyben igyekszünk majd meggyőzni a kormánypárti képviselőinket arról, hogy ez az egy esztendő valóban a felzárkózásé, a gazdasági növekedésé, az új munkahelyek teremtéséé lehet.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd zárjam azzal a Széchenyi-idézettel, amelyet Széchenyi 1825-ben írt fel a naplójába: "Egy alkotmányos országban az ember a saját házában ebédel, a saját pénzéért. Egy monarchikus országban az embert meghívják ebédre. Ha nem érzi jól magát, hallgatni kell, és megelégedni, és olykor-olykor rosszul szolgálják ki az embert."
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Reméljük, hogy mi nem olyan ebédhez készülünk, ahol a rossz kiszolgálás egy rosszul megalapozott gazdasági növekedés, egy rosszul megalapozott felzárkózás miatt következik be.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
